- Te lefeküdtél Marcoval? - kiáltott fel Betti, még jó, hogy csak ketten voltunk a terembe
- Jézusom, nem! Vagyis nem tudom...azt hiszem nem...
- ‎Semmire sem emlékszel? - ráztam meg nemlegesen a fejem - Miért nem beszélsz vele?
- ‎Nem elég kínos már így is ez az egész helyzet? Nem is biztos, hogy ő volt az...
- ‎Akkor ki?
- ‎Fogalmam sincs! Meg fogok bolondulni - ejtettem a fejem az asztalra
- ‎Nyugi! És mi van ha lefeküdtetek? Marco egy rendes srác és nem mellesleg rohadt jó pasi
- ‎Te ezt nem értheted! Azt hiszem haza utazom pár napra.
- ‎Ne csináld már!
- ‎Muszáj kicsit helyre raknom a gondolataimat és ebben jelenleg csak egy ember tud segíteni.
- A bátyád? - bólintottam

Alig vártam, hogy vége legyen az utolsó órámnak és elinduljak a pályaudvarra onnan pedig egyenesen Magyarországra. Luciennek írtam egy sms-t hogy a héten nem tudok menni az edzésekre és szerencsére nem is firtatta a témát, így nyugodt szívvel vettem hazafelé az irányt.

Mielőtt azonban felszálltam volna a vonatra Bencét is értesítettem az érkezésemről, aki bár nagyon örült, hogy végre haza megyek kicsit aggódott is, hogy alig pár héttel a szorgalmi időszak vége előtt megyek haza, ugyanis arról volt szó már csak utána fogok haza utazni, de megígértem neki, hogy mindent elmesélek, ha haza értem.

Az út borzalmasan unalmas volt Betti nélkül, de legalább volt időm gondolkodni a történteken. Mindhiába. Semmi nem jutott az eszembe.

- Addig minden világos és tiszta, hogy megérkezem a buliba, beszélgetünk a srácokkal és iszok pár koktélt, de utána...teljes képszakadás - mesélem már Bencének
- Mi van veled Em? Te nem szoktál ilyen lenni
- ‎Tudom, de annyira össze vagyok zavarodva
- ‎Ötleted sincs ki lehetett az?
- Nincs. Maximum Marcora. Ő mindig mellettem van, akármi történjen. - próbáltam gondolkodni
- ‎Miért nem hívod fel és kérdezed meg?
- Hogy ettől is kínosabb helyzetbe hozzam magam? Kössz nem! - húztam el a számat
- ‎Akkor legalább írj neki egy sms-t

Köszönöm, hogy mellettem voltál! E.

- állt az üzenetemben
- ‎Mit szólnál, ha elmennénk valahova egy kicsit kikapcsolódni?
- ‎November végén? Mégis mit lehet ilyenkor csinálni?
- ‎Bármit! Na öltözz!
- ‎És anyáék?
- ‎Úgyis későn érnek ma haza
- ‎De ugye tudják, hogy haza jöttem - néztem gyanakodva bátyámra
- ‎Perszeee!
- ‎Miért érzem úgy, hogy hazudsz?
- ‎Kényelmesen öltözz!

- Ezt nem hiszem el! Te gookartozni hoztál? - vigyorogtam, mint a vadalma - Ezer éve nem voltunk itt együtt.
- ‎Tudom
- ‎Imádlak
- ‎Tudom - nevetett

Fantasztikusan éreztem magam a gookart pályán. Az idejét sem tudom már mikor voltunk itt utoljára. Ez volt az egyetlen hely ahol meg tudtam nyugodni bármiről legyen szó.

- Neked autóversenyzőnek kellett volna menni - nevetett Bence
- ‎Te sem panaszkodhatsz. Ahogy azt a kanyart bevetted...
- ‎Nem hiába...benne van a vérünkbe - nagyapa amikor ennyi idős volt, mint most mi autóversenyző volt. Nagyon picik voltunk még, amikor először kihozott ide minket. Azóta is benzin folyik az ereinkben.
- ‎Apropó, ha már autók...béreltél már?
- ‎Nem - húztam el a számat
- Miért? Imádsz vezetni
- ‎Tudom, de annyira közel van minden a lakáshoz, hogy nincs értelme és kedvem sincs minden nap a dugóban ülni - vettem le a bukósisakot a fejemről és rögtön telefonomra pillantottam
- ‎Még mindig semmi?
- ‎Semmi - húztam el a számat - Tuti valami hülyeséget csináltam - szomorodtam el
- ‎Ne foglalkozz vele! Kapcsold ki a telefonod! Ez a hét csak a miénk lesz! - karolta át vállamat - Gyere! Van még egy meglepetésem

Fogalmam nem volt mit tervez még a bátyám, de semmi jóra nem számítottam. Szeretem Bencét mindennél jobban, de néha elképesztően hülye ötletei tudnak lenni. Főleg ha fel akar valakit vidítani.

- Csukd be a szemed!
- ‎Dehogy csukom. Bence, egy kávézó előtt állunk. Nem akarok mindenki előtt eltaknyolni
- ‎Csak csukd be!
- ‎Mit tervezel?
- ‎Csukd be és megtudod
- ‎De akkor...
- ‎Emma!
- ‎Jólvan, jólvan! - fogadtam szót, majd derekamnál fogva vezett maga előtt
- Kinyithatod!
- ‎Elizaaaaaa! - ugrottam legjobb barátnőm nyakába
- ‎Úgy hiányoztál, te dilinyós! - ölelt meg
- ‎Azt hiszem én most lépek. Legyetek jók! Vacsira érj haza!
- ‎Értettem apuci! - nevettem, amit csak egy szemforgatással díjazott

Miután Bence magunkra hagyott, miután gyanúsan végig mérte drága barátnőmet mind a ketten rendeltünk egy-egy kávét és egy sütit és felváltva kezdtünk el beszélni. Teljesen ledöbbentem, hogy mennyi mindent nem tudok a barátnőmről azok ellenére, hogy egy hónapja találkoztunk és majdnem minden nap face timeolunk.

- Miért nem mondtad, hogy van valaki? - háborodtam fel
- ‎Mert nincs is...csaaak...alakulgat - jött zavarba
- És ki az?
- ‎Öhm...izé..nem szeretnék semmit mondani, míg nem biztos. Lehet semmi nem lesz belőle.
- ‎Ismerem? - próbálkoztan
- ‎És te miért nem mondtad, hogy együtt vagy Marcoval?
- ‎Ne tereld a témát és esetleg mert nem vagyunk?
- ‎Na ne kamuzz!
- ‎Csak barátok vagyunk
- ‎Ismerem én ezt a dumát. És Erikkel? - vigyorgott
- ‎Vele is.
- ‎Vele is lefeküdtél?
- ‎Mi? Nem. Jézusom. Mégis minek nézel te engem? - visítottam
- ‎Jólvan! Nyugi! - nevetett - Inkább menjünk lassan mielőtt a bátyád rajtam kér számon. - állt fel nevetve

Az egész hazafelé vezető utat végig beszéltük. Bár annyira régen nem volt, hogy találkoztunk mégis mindig volt miről beszélni.

- Megjöttem - kiabáltam el magam, amint beléptem a házba
- ‎Kislányom? Hát te? - szaladt ki elém anya
- ‎Délután értem haza. Bence nem mondta, hogy... - és leesett, ez a bolond nem szólt anyáéknak - Bence! - kiabáltam
- ‎Mindjárt jövök! Kiviszem a... - nézett körbe - A szemetet - robbant ki a házból
- ‎Ez a dinka komolyan nem szólt, hogy haza utazom? - néztem meglepődött szüleimre
- ‎Nem, de ugye nincs baj kicsim?
- ‎Nem dehogy, csak szerettem volna kicsit kikapcsolódni és haza utazni az utolsó hetek hajtása előtt. Bencét viszont nem értem. - néztem vissza a zárt ajtóra
- ‎Szerelmes - legyintett anya
- ‎Ennyire komoly? - bólintott - Ismeritek már?
- ‎Még nem, de öltözz már le kislányom, mert bemelegedsz abba a kabátba - Ha tudom, hogy jössz haza a kedvencedet főzöm vacsorára
- ‎Nyugi Anya! Nem fogok éhen halni és egyébként is tudod jól, hogy nem vagyok válogatós - öleltem meg mosolyogva imadott anyukámat
- ‎És miujság van az egyetemmel? Hogy megy a gyakorlat? - kiváncsiskodott apa
- ‎Minden rendben megy
- ‎És a fiúk milyenek? Jófejek?
- ‎Aha - zártam le ennyivel. Tudtam, ha többet mondok nagyon bele fogunk bonyolódni a témába, amiből semmi jó nem sülhet ki.  - Ilyen messze van az a kuka?
- ‎Hm?
- ‎Bence! Azt mondta csak a szemetet viszi ki és ennek már legalább 10 perce - néztem órámra, de mielőtt anya bármit is mondhatott volna nyílt az ajtó és az említett lépett be rajta - Te idióta! Azt mondtad, hogy szóltál anyáéknak, hogy haza jövök.
- ‎Nem szóltam?
- ‎Nem, édes kisfiam. - nézett mérgesen anya Bencére
- ‎Bocsi
- ‎Fiam, a szerelem teljesen elvette az eszedet! - vágta hátba apa - Mikor akarod nekünk bemutatni azt a titokzatos lányt?

Kezdett nekem egyre gyanúsabb lenni ez a titkolózás Bence részéről, de nem firtattam a dolgot, mert tudtam, hogyha úgy érzi készen áll arra, hogy bemutassa nekünk az új barátnőjét úgyis be fogja. Sose csinálna hülyeséget.

Nagyon gyorsan eltelt az otthol töltött szűk egy hét. Jó volt végre úgy igazán kikapcsolódni és a családommal tölteni az időt, amire augusztus óta már, hogy nem volt alkalom. Ha a szüleim épp nem értek rá Bence vagy Eliza mindig ott voltak nekem és segítettek elütni a szabad perceket.

Kicsit szomorú voltam mikor vasárnap reggel újra vonatra kellett ülnöm és szembe nézni azzal amit úgy hívnak, hogy valóság.