Marcoval a kapcsolatom napról napra jobb lett. Azt hiszem elmondhatom, hogy egy igaz barátra leltem benne, akiben teljes mértékben megbízhatok.

Az edzések szinte már a mindennapjaimmá váltak és napról napra jobban éreztem magam a csapatban. Azt hiszem lassan, de biztosan mindenki befogad. Lucien pedig külön hálás nekem hogy nem minden az ő nyakába szakad.

Az egyetem is jól ment. Lassan a végéhez ér a félév, amit annyira nem is bánok már. Élveztem minden órát még az úszást is, és jól is teljesítettem szerencsére, azonban kicsit kezdtem már elfáradni. Főleg az elmúlt néhány hétben, ugyanis nem telt el nap ZH-k nélkül.

Már a szüleim is nagyon hiányoztak és persze a testvérem, Bence. Már több, mint egy hónapja nem voltam otthol, de egyszerűen nincs időm hazamenni. Ha épp nem kell tanulni, akkor ott vannak a meccsek és fordítva.

Gondolatmenetemet telefonom csörgése zavarta meg. "Bence" állt a kijelzőn.

- Te a fejembe látsz? - nevettem
- Remélem nem - nevetett - Miért?
- Pont most gondoltam rád, meg anyáékra
- ‎Hiányzunk mi? Mikor jössz haza?
- ‎Lassam vége a szorgalmi időszaknak és a szezonnak is nem sokkal később, talán akkor már el tudok szakadni hosszabb időre is.
- ‎Az nagyon jó lenne, hugi. Anya már nagyon hiányol. Teljesen kétségbe van esve, hogy az ünnepekre se jössz haza.

- Emma! - hallottam meg a nevemet hátam mögül
- ‎Bence! Vissza tudnál hívni egy pár perc múlva?
- ‎Persze!
- ‎Szia Erik! Baj van?
- ‎Dehogy. - mosolygott kedvesen - Csak a múltkor nem tudtunk beszélni és szeretném, ha ezt most be tudnánk pótolni.
- ‎Szerintem nincs... - kezdtem bele, de telefonom újra félbe szakított minket. "Bence" villogott megint a képernyőn neve és egyben egyik kedvenc közös képünk is, ami mosolygásra késztetett. - Boccs csak a... - kezdtem bele a magyarázkodásba, de Erik már nem állt előttem. - Bátyám.. - mondtam leginkább már magamnak. Ebbe meg mi ütött? Beszélni akar velem, most meg itt hagy?

Egyszerűen nem tudok kiigazdoni Eriken. Hetek óta próbál velem beszélni most pedig mire végre senki sem zavarna meg minket és tisztázhatnánk a dolgokat itt hagy.

Napokig kajtattam utána, próbáltam edzések előtt, után utolérni, de messziről került vagy ha nagynehezen sikerült utolérni jött valami gyenge kifogással miért nem ér rá éppen.

Fogalmam sincs miért érintett így Erik viselkedése, de nagyon rosszul esett. Ezért is döntöttem úgy, hogy elmegyek Marcoekkal abba a buliba a meccs után és jól fogom érezni magam.

**

A meccs fantasztikus volt. A fiúk egyszerűen zseniálisak voltak. Már az első félidőben két gólos előnyben voltak és sokan azt hitték ennyiben is hagyja a csapat és megelégszenek ezzel az eredménnyel is, de nem. Hihetetlen erőre kaptak és nem hogy tovább növelték előnyüket, de 5:1-es győzelmet arattak a hamburgiak felett. A fiúk öröm mámorban úsztak, amit nem is csodálok, tényleg zseniálisak voltak.

- Ugye jössz velünk a Blue Cats-ba? - mosolygott kedvesen Sarah
- ‎Persze, csak előtte haza ugrom átöltözni
- ‎Akkor ott találkozunk - ölelt meg a lány
- ‎Gratuláljatok helyettem is a fiúknak. Nem várom meg mire ezek kiérnek - nevettem

Gyorsan metróra szálltam és alig tíz perc múlva már otthol is voltam.

Alig hogy leszálltam a metróról csipogni kezdett a telefonom.

Marco
Fél 7-re érted megyek.

Én
Nem szükséges. Menj nyugodtan a fiúkkal!

Marco
Nem vitázom!

Én
Köszönöm!

Javíthatatlan. Mosolyogva tettem el telefonomat és siettem fél a lépcsőház lépcsőin. Bele kell húznom, ha még hajat is akarok mosni.

Így is tettem. Ahogy beléptem lakásomba rögtön a fürdőszobámba indultam és egy jó forró fürdő keretein belül megmostam hajamat, amit utána be is sütöttem.

Szerettem volna úgy igazán oda tenni magamat és megmutatni, hogy én is tudok Nő lenni. Elővettem egy dögös piros flitteres ruhát, egy fekete harisnyát és egy bordó magassarkút. Általában nem vagyok a magassarkú híve, de most más a helyzet.

Magamra varázsoltam egy kis alapozót, a szemem fekete szemceruzával húztam ki végül pedig felvittem egy erős vörös rúzst ajkaimra és késznek is nyilvánítottam magam.

Éppen a táskámba pakoltam át a fontosabb dolgokat, mikor megszólalt a telefonom.

- Két perc! - válaszoltam köszönés nélkül
- ‎Annyit még tudok várni - nevetett, majd le is tette a telefont

- Azta! - maradt tátva Marco szája amikor meglátott
- ‎Sok?
- ‎Nem, dehogy! Csak...hű...nem is tudom mit mondjak...
- ‎Zárd be a szád, mert kiszárad - nevettem
- ‎Ha ezt Erik meglátja - köhintett, de nagyonis jól hallottam
- ‎Hogy mondod?
- ‎Semmi, semmi! Csak annyit mondtam, hogy csinos vagy.
- ‎Köszönöm! Te sem festessz rosszul! - valóban jól állt neki a rajta lévő baba kék színű ing és fekete szűkített szárú farmer
- ‎Mehetünk?
- ‎Mehetünk - ültem be Audijába

Nem volt hosszú az út, így mire feleszméltem volna, hogy elindultunk már ott is voltunk a már jól ismert szórakozóhelyen.

- Mindenki irigy lehet rám - karolta át derekamat a támadó
- ‎Hm? - kalandoztam el
- ‎Mindenki irigy lehet rám, hogy ilyen jó csajjal jelenek meg
- ‎Bolond vagy - nevettem
- ‎De komolyan. Kíváncsi vagyok mit fognak szólni a srácok. - vigyorgott, mire csak egy fejrázással reagáltam

A hely már most dugig volt pedig még hét óra sem volt.

- Wow wow wow! Reus! Nem is mondtad, hogy új barátnőd van! - azt hiszem már nem az első kört ihatta Mario, amit "imádnivaló" barátnője sem díjazott túlzottan
- Te hülye! Ez itt Emma.
- ‎Mivan? - kapta rám tekintetét Lukasz is
- ‎Wow! Nagyon dögös vagy csajos! Ki a szerencsés? - karolta át vállamat Sarah - Csak nem Marco? Vagy Erik?
- ‎Egyik sem. - vágtam rá - Nem iszunk valamit?
- De! - állt fel egyszerre az egész csapat és céloztuk meg a bárpultot

Fogalmam nincs hányadik kört fogyaszthattam már, de a fiúk már egy ideje leléptek helyüket pedig Sarah vette át.

- Nem lesz már sok? - nevetett
- ‎Nem is ittam sokat
- Két feles és négy koktél? - nézett végig az előttem lévő üres poharakon. Igazából tényleg józannak éreztem magam. Szerencsére jól bírtam az alkoholt. - Emma!
- ‎Hm?
- ‎Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Tudom-tudom Annak van egy kissé hogyis mondjam érdekes stílusa, de én tényleg örülök, hogy megismertelek és komolyan gondolom, hogy barátnők lehetünk - mosolygott kedvesen
- ‎Köszönöm!
- ‎Julian is nagyon megkedvelt és szerintem az egész csapat - nézett a háta mögött lévő csapatra - Kimegyek a mosdóba. - törte meg az időközben beálló csendet
- ‎Én meg vissza megyek a fiúkhoz

Kezdett eléggé ellaposodni a buli, így arra gondoltam kicsit felrázom a csapatot.

-  Nem jön valaki táncolni? - néztem végig a fiúkon, akik szájukat elhúzva rázták nemlegesen fejüket - Te sem? - néztem Marcora
-  ‎Bocsi kislány, ezt most kihagyom.
- Akkor egyedül kell, hogy menjek - céloztam meg a tömeg közepét

A levegő kezdett felforrósodni körülöttem. A testem már bizsergett a bennem lévő alkoholtól.

Egy jó ideje már egyedül ugráltam az ütemesen dübörgő számokra mikor a DJ hirtelen stílust váltott és a gyors zenét hirtelen latinos ütemekre cserélte le. Csípőm lassan kezdett el a zene ütemére mozgatni, mikor hirtelen két erős kart fonódott derekam köré. Rögtön elöntött a melegség.

- Marco! Nem azt mondtad, hogy nem akarsz táncolni?