Sziasztok!

Utolsó heteihez érkezett a szorgalmi időszak, így szerintem ha nem is tudjátok gondoljátok mivel telnek a napjaim. Vizsga, vizsga, vizsga esetleg egy kis pihenésképpen beadandó írás.
De nem is részletezem tovább a lényeg: a sok tanulás miatt kicsit elmaradtam az írással, de folyamatban van és amikor időm van ha csak 2-3 mondatot is, de haladok vele, azonban nem tudom most a jövőhétig fogok e tudni haladni, így a következő heti rész kérdéses, viszont azt megígértem, hogy ha sikerül haladni és befejezni a következő részt nem húzom az idegeiteket és nyomban ki rakom a részt. Addig is jó olvasást a mai részhez és köszönöm a megértéseteket! 😊❤️😘
U.i.: A véleményeket, vissza jelzéseket még mindig szívesen fogadom legyen az jó vagy rossz hiszen ezekből tudok építkezni a jövőben! 😊

Hétfő reggel jobbnak láttam pihentetni fájó lábamat, így úgy döntöttem kihagyom a napot. Szerencsére sokan vagyunk a csoportba, így fel sem tűnik a tanároknak, ha egy-két alkalommal nem jelenünk meg valamelyik órán, kivéve Mr. Thomsont, aki egy külön...hagyjuk is. Délután Betti is meglátogatott mondván elhozta nekem a napi anyagot. Természetesen nem ezért jött. Alig várta, hogy elmondhassa mi van közte és David között, amit persze örömmel vettem. Örültem, hogy ilyen jól alakulnak a dolgai minden téren és annak is hogy ennyire megbízik bennem.

A kedd és a szerda kész katasztrófa volt. A lábam miatt alig tudtam részt venni az órákon, amit bizonyos tanárok nem igazán díjaztak. Mimtha tehetnék róla. És, ha mind ez nem lett volna elég kezdetét vette a ZH időszak. Volt olyan szerencsénk, hogy mindem tanár a szerdai napot szúrta ki tökéletes vizsga napnak, így a nap végére totál kivoltam és csak vánszorogtam, mint egy zombi. Vagyis a nap felére, ugyanis mindezek után még várt rám egy gyakorlati délután is, ami ezúttal megváltás volt számomra. A fiúk nagyon rendesek voltak. Próbáltak szórakoztatni és elterelni a gondolataimat, ami bár nekem segített, ők már kevésbé jártak jól, ugyanis Lucien nem igazán díjazta a fiúk dekoncentrációját edzésén, így annak végén dupla köröket futhattak, de ahogy láttam még ez sem tántorította el őket.

És, hogy mi van Erikkel? Ez egy nagyon jó kérdés. Vasárnap óta csak egyszer futottunk össze edzés után, akkor is egy gyors köszönés után már nyomát sem láttam. Nem értettem miért érintett ilyen rosszúl hiszen nem rég óta ismerjük egymást, mégis szomorúsággal töltött el ridegsége.

Viszont mivel minden rosszban van valami jó is, így haza tudtam utazni a hétvégére a családomhoz, aminek nagyon örültem, mert már október van, de mióta ide költöztem Németországba még nem voltam otthol és már nagyon hiányzik a családom. Lucien úgy döntött mivel idegenben játszik a csapat hétvégén ezúttal nincs rám szüksége, így már pénteken lehetőségem volt hazautazni.

Leírhatatlanul jó volt az otthol töltött idő. Bencével és a szüleimmel is rengeteget tudtam beszélni, ami már nagyon hiányzott hiszen teljesen hozzá voltam szokva ahhoz, hogy minden nap beszélgetünk, sőt még legjobb barátnőmre is volt időm, aki teljesen fel volt háborodva, hogy nem meséltem el neki mindent, ami valójában nem is volt igaz, mert vagy ő vagy Betti mindig az első, akiknek elmondom a dolgaimat. Igaz alig két nap volt az otthol töltött idő, de bőven elég volt ahhoz, hogy feltöltődjek és újult erővel térjek vissza a félév utolsó egy hónapjára. Bár a haza út nem volt olyan egyszerű, mint azt gondoltam miután bő egy órát késett vonatom, de szerencsére még így is időben és biztonságban és persze hulla fáradtan, de haza értem.
A lábam szerencsére mondhatni teljes mértékben meggyógyult, így az órákon is részt tudtam már venni. Az igazat megvallva már a fiúk is hiányoztak, ami furcsa hiszen ki nem állhattam ezt az egész szitut, azonban ezeknek a bolond focistáknak elég volt alig egy hét, hogy megszeressem a hülye fejüket, így alig vártam már, hogy csütörtök délután legyen és újra átléphessem a Signal IDuna Park kapuit.

Jó volt újra úgy leülni reggelizni, ebédelni vagy vacsorázni, hogy valaki folyamatosan nyüzsög körülöttem. Ez az ami már hiányzott az elmúlt két hónapban. Bár nem panaszkodhatok, mert a fiúknak hála most is mindig van valaki körülöttem, de az mégsem ugyanaz, mint a családom. Megfogadtam, hogy sűrvebben fogok haza járni még ha ezzel talán túl mozgalmasak is lesznek a hétvégéim, de megéri, mert a családommal lehetek.

Azonban az élet mindig közbe szól és ahogy a mondás tartja: Ember tervez Isten végez.