Lassan haladtak. Az úton fekvő kövek nagyon lelassították a haladásukat. Egymást követtek a nagyobbnál nagyobb bukkanók.
- Gyönyörű, nem? - kérdezte Hiro.
- Tessék?- pillantott rá meglepődötten - Bocsi nem hallottam, elbambultam.
- Csak a tájban gyönyörködtem...
- Szerintem is nagyon szép.
- Imádom az erdőt járni, a fák, a virágok, az állatok, a bogarak...- áradozott.
- Én is így vagyok vele.- csodálkozott Naomi - Ha csak tehetem kint vagyok az erdőben. - mosolygott.
Most már Hiro is Naomira mosolygott. Ekkor azonban éles lónyerítés hallatszott, majd a kocsi hatalmasat rándult. Mindketten előre rántották tekintetüket. Pedró megriadt valamitől  és vágtába ugrott. A félelem átragadt Hiro lovára is. A kocsi csak úgy repült minden szikla után. Naomi az ülésbe kapaszkodva meredt előre. Sikítani szeretett volna de nem tudott. Hiro tehetetlenűl szorongatta a kantárt. Az egyik repülésük után a kocsi hatalmasat reccsent, majd mintha lassulni kezdtek volna. Míg végül a lovak vissza vettek vágtából ügetésbe. Hiro leugrott és a lovához futott. Megnyugtatta, s ez a nyugodt állapot azonnal megnyugtatta a másik lovat is. Naomi is leszállt és bele kapaszkodott a kocsiba. Ha nem tartotta volna magát lehet, hogy össze is esett volna.
- Naomi! Jól vagy? - hallotta Hiro hangját a másik oldalról.
- Igen, bár már egyszer-kétszer újra kellet magam élesszem.
- Akkor kérlek gyere ide és fogd meg a lovakat.
- Jól van. - ment oda.
Hiro verejtékes arccal hátra sétált és megnézte a kerekeket. Amint lehajolt láthatóvá vált a kettétört kerék tengely. Hiro a hejéhez kapott, majd beletúrt fekete hajába és nagyot sóhajtott.
- Eltört a hátsó kerék tengely. Az el fog tartani egy darabig mire találok egy kicsi, de erős fát. Még jó, hogy nem hagytuk el a kereket. Akkor még gyalogolni is kellett volna.
- Akkor most elmész fát keresni? - kérdezte Naomi mivel látta, hogy elindult, hogy ki vegye a baltát.
- Igen. Addig nyugodtan nézz szét az erdőben... csak találj vissza!
- Oké, akkor Szia. - indult el egy irányba miután kikötötte a lovakat egy fához.
A kocsi egy rég kiszáradt patakocska medre fölött állt. Naomi elindúlt fölfele a domb oldalon, követve a medret. Sokáig haladt. Gyönyörködött a fákban. Észre se vette, hogy már egy ideje gyalogol. A levelek már sárgultak, így az erdőt csodás színkavalkáddal díszítették. Egy kék színfolt cikázott el Naomi orra előtt, majd egy levélen landolt. Szárnyai kéken világítottak a narancsos árnyalatú levélen. Mikor Naomi közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye. A lepke csapott egyet és a levegőbe libbent. Naomi utána séteált. De a lepke csak nem akart újra leszállni. Kitaróan követte, míg nem eltűnt a magas, kék égbolton. Körülnézett. Körülötte az erdő be sűrűsödött. A fák mintha itt még magasabbak lennének. Méginkább az ég felé nyújtóznának, hogy aztán a végén megérinthezzék a Napot. Ekkor zajt hallott a magas bokrokon túlról. Naomi elindult a hang irányába, át a sűrű aljnövényzet tengerén. A hang egyre hangosodott mintha valami futott volna előtte. Felbátorodva gyorsított tempóján. Végül egy kis tisztáson kötött ki. A hang a Naomival szemben levő oldalról jött. Elkezdett futni a hang irányába, de hamar meg is gondolta magát és megtorpant. Ez a hang már túl hangos volt egy nyúlhoz, de még egy medvéhez is. Naomi lába a földbe gyökerezett. Egyre közelebb és közelebb ért hozzá az a hatalmas valami. Az esze azt súgta, hogy fusson, de túl kíváncsi volt. Csak várt, míg nem megmozdultak a bokrok előtte s kiugrott egy óriási lény. Amint meglátta  Naomit hatalmasat fékezett, leült a fenekére és úgy csúszott tovább. Pár lépésnyire Naomi előtt állt meg. Mind a ketten elképedve néztek egymás szébe. Naomi fal fehérre sápadt. A lény kétszer, két és félszer nagyobb volt nála. Hatalmas testét pikkelyek borították, melyek az aquazöld árnyalataiban pompázott. Szemei mélyzölden csillogtak a napfényben, de mégis félelmet tükröztek. Fejét masszív szarvak díszítették. Melkasán és hátán egész a farkavégéig a halak hátúszójára hasonlító bőrnyúlvány húzódott. Nyakán és lábain világosabb pikkelyek helyezkedtek el. Lábai hatalmas karmos ujjakkal végződtek, melyek között uszóhártya feszült.

⭐️

Naomi nem tudott szólni. Csak nézte... nézte a csodálatos teremtményt. Majd kinyújtotta a kezét, hogy megpróbálja megérinteni. Ekkor a bokrok közül léptek zaja hallatszott, de ez már egy sokkal kisebb valami hangja volt.
- Erre ment. - kiáltotta egy férfi - Gyerünk már... kapkodjátok  a lábatokat.
Naomi a hang irányába nézett, így oldalra kellet dőlnie, hogy láthassa.
- El kell bújnod. - mondta a sárkány.
- Mi?!?  A sárkányok nem tudnak beszélni... - gondolta magában Naomi, miközben újra magára öltötte félelemmel és meglepődéssel teli arckifejezését - Sárkányok nem is léteznek!!! Ez lehetetlen!
- El kell bújnod. - hajolt közelebb a sárkány.
- Ööö... de miért? - értetlenkedett.
- Jönnek a vadászok!...- mondta de Naomi láttán elbizonytalanodott - Várj te nem tudod kik azok a vadászok?
Naomi megrázta a fejét.
- Milyen sárkány az, aki nem tudja kik azok a vadászok?!?!?
- Én nem vagyok sárkány... - mondta már kicsit suttogva, mintha ez valami bűn lenne.
- Nem?!? Az hogy lehetséges...- hirtelen  hátra kapta a fejét, majd vissza - Mindegy most el kell bújnod! És ha bármi is történne, NE gyere értem. Megértetted?
Naomi bólintott. Nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze: De miért? Mi történhet?
De a sárkány megtolta első lábával a bozót fel, hogy menjen. Naomi futni kezdett de nem tudta mi elől. A bokrok közé beérve legugolt, úgy, hogy lássa a réten álló sárkányt. Órákig tudta volna még csodálni. Olyan ismerős érzése támadt. A nagy teste erős, sebezhetetlennek látszott, de belül törődő, mintha ember rejtőzne a vastag páncél mögött. Mint a mesékben, átok miatt sárkánnyá változott irigy királyfi vagy undok királylány. Ekkor ide értek azok a  " vadásznak " nevezett emberek. A sárkány mögötti erdő részből rohantak ki. Hátra kapta a fejét majd menekülni kezdett. Már majdnem ki ért a tisztásról, mikor az egyik férfi a három közül megállt és előrántotta a pisztolyát s lőtt vele. A lövedék viszont nem golyó volt, hanem sárga-piros tollal ellátott tű, így Naomi jól láthatta milyen gyorsan szállt. A lövedék gyorsan repült és hozzá képest a sárkány csiga gyorsasággal szaladt. A tű eltalálta a sárkány nyakát. Fájdalmas órdított. Riadtan Naomira nézett, majd a vadászokra, akik gonosz mosollyal sétáltak felé. A tűben valószínűleg valamilyen bénítószer lehetett, tovább futott, de két ugrás után össze esett és nagyot csúszott a füvön. Megpróbált felállni. A lábaiból mintha minden erő egy pillanat alatt eltűnt volna. Újból s újból össze rogyott. Ekkor megint fájdalmasan ordított. Látszott rajta, hogy tehetetlen. A teste zsugorodni kezdet. Karmai, szarvai s szárnyai összementek majd eltűntek. Lábai megnyúltak, de közben folyamatosan zsugorodott a teste, már egészen ember méretüvé vált. Pikkelyei eltűntek és bőr helyettesítette őket. Fejéből haj nőtt ki s egészen át deformálódott. EMBER LETT BELŐLE! A haja aquazöld mint előtte a pikkelyei. Könyökig érő fehér inget és világos kék mellényt viselt, barn térdig érő nadrággal és csizmával. A fiú nyakában a tollastű még most is ott éktelenkedett. Mély zöld szemében ugyanaz a félelem uralkodott. Kétségbe esve próbálta magát vonszolni a füvön. A férfiak oda értek hozzá. Az egyik nagydarab férfi legugolt mellé.
- Szia, ezt vissza kérném kedves sárkány úrfi. - húzta ki a tűt a nyakából. A fiú felszisszent a fájdalomtól. Riadtan a férfira nézett, aki cserébe megajándékozta egy hatalmas tarkón ütéssel, amitől a fiú a földhöz vágódott és nem mozdult többet. Mind a három férfi gonosz kacagásba kezdett.

⭐️ a sárkány kép nem 100% -ig fedi a lényről kialakult elképzeléseimet, csak támpont.
És köszönet mindenkinek aki olvassa a történetemet.
Nyugodtan bárki írhat véleményt róla, vagy ha valamit a későbbiekben nem fogalmazok érthetően, nyugodtan kérdezzetek! Minden kérdés segít abban, hogy jobb legyen a történet!  Köszi 😁