- Okkkéé... Akkor most egyeztessünk, mert kezdem elveszteni a fonalat. Te sárkány vagy.
Walter bólintott.
- De ha te vagy a zöld sárkány akkor ki volt a fekete?
Walter kérdőn Hiróra nézett.
- Tudod, még a sárkányok is képzelődnek néha, ha eltalálja őket egy ilyen lövedék és ráadásul te ember vagy. A szervezeted gyengébb mint a sárkányoké. Valószínűleg te is egy ilyen illúzió áldozata voltál.
- De az nem lehetséges, minden olyan élethű volt... - Naomi agyán átsuhant az a gondolat, hogy igazából ő a fekete lényen kívűl még hangokat is hallott, miután a földre kerül, ezért inkább abbahagyta az érvelést.
- Egyébként a fekete sárkány nálunk ilyen jótevőféleség. - kezdett bele Walter, amire Hiro felkapta a tekintetét és kétségbeesetten nézte az áradozó fiút- Ő hozza a békét mindannyiunknak. Mítoszok keringenek a hatalmas erejű lényről aki fekete sárkány alakot öltött, hogy a földieken segítsen. Azt mondják, ha vele álmodsz, szerncséd lesz és ne feledkezzünk meg a tűzről amit...bla bla blaaa bla ... Mindeközben Naomi lassan visszanyerte erejét. Már tisztán látott, hallott, érezte a kislábujját is. Így egyre több kérdés és gondolat kezdett el kavarogni a fejében. Olyan érzése támadt, mintha egy viharban próbálná a világitó torony fényét meglátni.

- Te akár most is áttudnál alakulni? - szakította félbe szegény srác mondandóját.
- ... őőő... Még kicsit kába vagyok, nem hinném, hogy menne. - hangolódott le Walt. Eközben a másik fiú a lámpásban táncoló kicsi lángocskát figyelte. A fiú arc szőrzete nem volt túl feltűnő, annak ellenére, hogy a szőrszálai mind feketék voltak. Épp hogy csak elkezdett nőni neki.

- Ha szeretnétek kimehetnénk - mondta Hiro felnézve - a tűz mellett folytathatnátok a tár...
- Igen. - próbált felállni Naomi, mire Walter rögtön mellette termet és felsegítette. A lány megragadta a pokrócot, mellyel eddig takarózott és magára terítette. Elindult lemászni. Eközben Hiro előre ment saját megfontolt tempójában és kezet nyújtott neki, hogy lesegítse.
- Jólvan fiúk, nem kell ennyit segíteni. Jól vagyok. - mászott le egyedül, majd kapaszkodott meg a kocsi szélében, mikor újból megszédült.
Hiro kicsit morcosan odébb sétált. Jó hangulatát valahol elvesztette.

Kint már sötétség borult az erdőre. Nem messze tőlük tábortűz égett, mely minden pillanatban erős füst szagot okádot a levegőbe.
Naomi az égre nézett. A Napot leváltotta a Hold, mely kevéske fényével ragyogott az égen, s most mint egy félbevágott sajt gurult lassan az égen. Mellette csillagok ezrei már beborították misztikus hálójukkal az eget. Kissebb, nagyobb társaikkal csodás összhangot teremtve.
- Meddig aludtam? - nézett újra a fiúkra.
- Ááá nem sokat csak egy órával többet mint én. - vigyorgott Walter.
- Te meg csak átaludtad a napot. - tette hozzá Hiro valahonnan a félhomályból.
- Az már más kérdés. - nevetgélt magában Walter.
Amint Hiro egyre távolodott a beszélgetőktől, haja egésszen beleolvadt a sötét környezetbe.

~~~•~~~

A tűz körül letelepedve Naomi magára húzta pokrócát és kezeit a tűz fele tartotta. Ő mindig is meleg kedvelő volt. Nem szerette a fagyokat és a hideg téli napokat, amikor az ember nem tud mást csinálni csak a fülledt, meleg lakásban gubbasztani. Fuj.
- Na és hogy érzed magad? - ült le mellé a fekete hajú fiú.
- Hogy érted? - kérdezte felpillantva.
- Úgy, hogy egy idegen emberrel utazol a nagyapádhoz, akivel sejtésem szerint nem sokat szoktál találkozni. Ugye?
- Iiiigeen. Ezt eltaláltad. - nyúlt zavartan tarkójához - De te azt mondtad ismered őt. Nem tudnál róla mesélni egy kicsit?
- Mit is monhatnék róla? hát... ő az a típusú ember aki önzetlenűl segít másokon. Nem szereti ha megmondják neki mit csináljon, de ha mégis, azt mindíg kicsit máshogy végzi el, mint ahogy azt elvárták tőle. Ellentétbe másokkal ő ilyenkor mindíg jól jön ki a végén.
Naomi némán elmosolyodott, mindíg is egy ilyen nagyapáról álmodott. Az anyai ági nagyapja nagyon mogorva és katonás volt. Morcos akkor ha a reggeli bögre teje nem volt elé meleg, vagy ha valaki késik, meg az ehhez hasonló mindennapi nyűgök...

Hiro száját öszehúzva, kifürkészhetetlen arccal nézett a sötét erdő fái közé. A tűz lobogó fénye mellett a fiú szeme még szebben csillogott, sárga írinszén tűkröződőtt a fényt adó tábortűz lángjai.

Eközben megérkezett Walter is, egy jó adag kenyeret és szalonnát hozott magával.
- Na ki kér enni? - kérdezte a maga vidám hangulatában, míg a többiek kezébe nyomott egy-egy szelet kenyeret és botra szúrt szalonnát.
- Ezek meg honnan vannak? -nézegette Naomi a szalonnát.
- A te nyereg táskádból. - mosolygott.
- Hékás azok az ÉN dolgaim. Nem kéne más személyes holmiában turkálnod!!
- Mentségemre szóljon, hogy nem kutakodtam csak kivettem belőle az élelmet. - tiltakozott.
Naomi sóhajtott, mert hasa hangosan követelte a vita tárgyául  szolgáló ennivalót.

A lángok barátságosan táncoltak a kövek és faágak között. Meleget árasztva a hűvös őszvégi erdőbe. Naomi az anyjára gondolt. Ők együt nagyon ritkán ültek ki a kertbe sütögetni. Általában odabent vacsoráztak. Az egyetlen közös program amit együtt szoktak csinálni az a szőlő taposás és a hímzés. A szüretet szerette jobban. Olyankor Naomi mindig úgy érezte mintha egy baráttal szórakozna. Az volt az az alkalom mikor a telkükön nem csak a megszokott munkások tevékenykedtek, hanem meghívták családjaikat és barátaikat. Hatalmas társaságban olyan volt, mintha rendes, társasági élete lett volna, barátokkal... De ennek mindig hamar vége szakadt.

A szalonna sercegni kezdett.
- Naomi tudod, a szalonnát a lángok fölé kell tartani, nem bele. - mondta Walter.
- Ja értem, köszi, hogy szóltál.
- Na neee... Te ezt eddig nem is tudtad?
- Hát nemigazán.
- Pedig te emberek között éltél, ezt neked kéne a legjobban tudnod. Nekem is vagy egy pár hónapja magyarázták el, hogy hogyan kell ezt csinálni.
- Mi otthon nem nagyon szoktunk ilyesféle dolgokat csinálni.
- Akkor ez most egy új élmény számodra! Ez nagyszerű! - lendítette meg mindkét kezét örömében. A lendülettől a már majdnem kész szalonna lerepült a botról. Naomi és Walter egyszerre kezdtek el hangosan nevetni, egy másodpercnyi összebambulás után. Hironak meg mintha mosoly görbült volna a szája szélén majd újból a sütögetésével kezdett el foglalkozni. A zöld hajú fiú otthagyta kényelmetlen ülőhelyét és elindult megkeresni a kóbor szalonnáját.
- Hiro...
- Igen?
- Mit akartak a vadászok Waltertől?
- Ezt hogyan érted? - nézett a lányra olyan érdeklődéssel, mint egy ételre váró macska.
- Valami okból üldözték, nem? Mármint a vadakat sem csak úgy vadásszák, szórakozásból. Azért mennek el időnként vadászni, hogy legyen ennivaló otthon.
- Naomi... ez az ügy kicsit más. A vadállatokat is több okból vadásszák le. Mintahogy mondtad élelemért, de viszont ott van a dics vágy bennük, hogy ők képesek voltak ilyen gyönyörű szarvast levadászniuk. Ezért rakják ki trófea ként a szarvukat. Hasonlóan a sárkány vadászok is dicsőségből vadásznak rájuk.
- Oh ... értem. Akkor jó hogy végülis nem kerültem ilyen galád emberek kezére. - mosolyodott el szomorkásan.

~ ~ • ~ ~

- Mikor már mindegyikük jól lakott, összepakolták a maradékot. Kihoztak a kocsiból minden pokrócot és körém feküdve nyomta el őket az álom.
Most mindannyian csendesen szuszognak egy melegebb fekhelyről álmodozva, csak a zöld sárkány horkol hangosan megzavarva az erdő nyugalmát. Szerencsétlen egy fiú.
- Jólvan, köszönöm. Nem is tudod mennyit jelent nekem a munkád...
- Ez a dolgom.- felelt az előbbi női hang.
- A lány a családom része, így te is az vagy, öreg barátom.

~ ~ • ~ ~

Az erdőt rózsaszín fény borította be. A különös jelenség a fákat, a bokrokat, de még a fűszálakat is természetfelettien bordóra színezte. A fák lomha mozdulatokkal libbentek jobbra-balra. Magasan a szürke ég fele nyújtóztak. Naomi az egyik ilyen fa tetején állt. Nem érzett se félelmet, se vakmerőséget. Csak úgy ott állt és nézett le a végtelen mélybe. Repülni szeretett volna, el szállni valahova messze. Új dolgokat felfedezni. Otthagyni azokat a láncokat amik a fához kötötték. Mint egy szárnya-szegett madár.
Ekkor hirtelen ötlete támadt. Izmait be feszítette. Kezeit széttárta és levetette magát a mélybe.
Ahogy távolodott a bordó fától egyre inkább melegség fogta el. Hirtelen erős szelek kavarodtak a semmiből, amik össze vissza dobálták a zuhanó lányt. A bokrokat, fákat elnyelte a sötétség és Naomi a feketeség fele zuhant tovább. Majd hirtelen erős fájdalmat érzett a tüdejében és a zuhanás abbamaradt.

Naomi hevesen zihálva ült fel. Sötét volt. Mikor körülnézett észrevette, hogy Walter újra sárkánnyá változott és nagy fejével a lábán fekszik. Iszonyatos súlya zsibbaaztotta lábait. Mélyeket szuszogva horkolt. Egy kicsivel arrébb Hiro is még aludt, embrió pózba kuporodva kockás pokrocával.
Naomi kiszabadította a lábát Walter feje alól. A sárkány csak horkantott egyet és aludt tovább. Most vette csak észre, hogy ő éppen ott ült ahol az este még a tűz lobogott. Ilyedten vizsgálta meg ruháját, amit hatalmas égés foltok csúfítottak el. A szoknyája vége körülbelül húsz centit leégett és a többi részét korom borította. Felkapta a molyrágta pokrócát ami szintén megpörkölődött.
- Biztos csak akkor égett meg mikor alvás közben bele fordultam a még izzó parázsba. De már megint... miért nem égettem meg magam? A szoknyám vége teljesen elégett..., de akkor a lábam, miért nem?
Kikászálodott a parázs kupac közepéről és leporolta koszos ruháját (már amennyire ez lehetséges volt).
Felnézett az égre. A Holdat már nem lehetett látni az égen. Hajnalodott. Naomi a kocsihoz sietett és magára vette egyik ruháját amit otthonról hozott a nyereg táskában. Nem éppen a kedvence volt de az ember ne válogasson az erdő közepén. A rózsaszínes szoknyához egy fehér laza inget vett föl, amire egy fekete fűzőt is elő szedett. Az előkészített fűző láttán elborzadt. Tüdeje még mindíg sajgott. Vissza rakta és helyette egy hasonló színű kötött pulóvert, melynek alján és karjain fehér-kék minta húzódott. Sötét szürke kapucnis köpenyt vett fel, ami igazán ment szeme ragyogó zöld színéhez.
A kocsi szélére ülve felvette barna bőr csizmáját is. A nyeregtáskából kivette az apja fényképét, félbehajtotta és a csizmába tolta. Szerette magánál hordani a képét. Biztonságot nyújtott neki a tudat, hogy vele van.
Hűvös szellő szaladt át a fák között, felfrissülést adva Naominak.
A hatalmas horkló sárkány látványától melgeség és vonzódás árasztotta el. Mikor először meglátta már akkor is ezt érezte de akkor túlságosan félt ahhoz hogy elhiggye, nem csak a szeme káprázik.