Reggel arra keltem, hogy valaki rázogat. Nyügösen felnyögtem, és elütöttem a kezeit rólam. Vissza estem a kemény földre. Földre?

-Kelj már fel! - kiabált rám egy ismeretlen hang. Szemeimet egyből kinyitottam. A nap sugarai égették a szemem, de nem törődtem vele. Mellettem térdelt egy szőke srác. Mellette egy hatalmas fehér hajú faszi állt. Vissza néztem a srácra, narancs melegítő szett volt rajta. Jobban megnézve hasonlított Narutora az animéből. - Halo, itt vagy köztünk? - legyezett előttem, majd belehajolt az arcomba.

-H-Hol vagyok? - kapkodta össze vissza a fejemet. Egy erdőben lévő kisebb tisztás közepén feküdtem. Körbe mindenhol fa vett körül.

-Nem messze Konoha határaitól. - segített felálni. Konoha? - De illetlen vagyok! - vakarta meg tarkóját. - Uzumaki Naruto, személyesen! - vigyorogva intett egyet. A szám tátva maradt amit ő csak vigyorogva nézett. De ha ő Naruto akkor mellette.. Jiraiya sensei.

-H-Huha, ez uhm.. én Ihashi Tara vagyok. - fontam át melleim aladt a kezeimet.

-Hova valósi vagy? - érdeklődött tovább a szöszi.

-N-nemtudom-

-Avarrejteki. Ott van a derekán öcskös! - ütötte fejbe Jiraiya. Le néztem a derekamra, amire egy Avarrejteki fejpánt volt felkötve. Jobban végig néztem magamon. Egy fekete szandál, fekete rövid nadrág és egy fekete sport melltartó volt rajtam, ami kiemelte a dolgokat. Én nem így aludtam el! Kezeimet egyből a hasam elé kaptam. Pucérnak érzem magam..

-Szóval shinobi vagy! - vigyorgott rám a fiú.

-Azt hiszem..- néztem le a lábamra. Egyáltalán nem tudom, hogyan kerültem ide és, hogy ki is vagyok. Csak annyit tudok, hogy nem otthon..

-Hogy érted? Nem emlékszel? - nézett rám meglepetten.

-N-Nem. - ráztam a fejem.

-Nos, akkor gyere velünk. Úgy is Konohába megyünk. - mosolygott rám a magas ember. Elindultunk egy irányba gyalog. Naruto kicsit előrébb ment én pedig utána. -Állj meg kislány! - szólt nekem Jiraiya. Megálltam, ahogy Naruto is. -Ne haragudj, nem akarlak letapizni! - szólt előre, majd felhúzta a toppom hátulját. Kezeimet egyből melleimre szorítottam, nehogy felcsússzon a ruha. Naruto vissza kocogott mögém és ő is a hátamat kezdte vizslatni.

-Nahát, nekem is ilyen van a hasamon! - kiáltott fel a szöszi.

-Nem ugyan ilyen, de hasonló. - helyeselte a sensei-e.

-M-Mi van a hátamon? - kérdeztem rá.

-Hát, pecsét. Asszem. - lépett elém Naruto. Kérdőn néztem rá - Ilyen. - húzta fel pulcsiját, megmutatva szépen kidolgozott, kockás hasfalát. A képernyőn nem ilyen volt.. Zavartan pislogtam majd bólintottam, jelezve, hogy látom. Ez a Kyuubi pecsétje, nem?

-Mi van benned? - jött a kérdés az ősz hajú férfitól.

-Mi?

-Mit zártak beléd? - lépett ő is elém.

-Belém a kilencfarkút. - mosolygott továbbra is a fiú. Hogy van ennyi energiája?

-Nem tudok róla, hogy lenne bennem bármi is.. - ráztam a fejemet.

-Nem baj, majd kiderül! - indult tovább a sannin.

ฅ^•ﻌ•^ฅ

Egy órája biztos sétáltunk már, viszont még nem éreztem, hogy fájna a lábam. Otthon már rég hisztiznék, hogy elfáradtam.. Előttünk megjelent egy hatalmas kapu, ami nyitva várt minket. Simán besétáltunk rajta, senkit nem érdekelt, hogy ki jött. Épületek voltak előttünk több féle színben. Kész boldogság volt minden. Útunk egy nagy piros épülethez vezetett. A Hokage? Felmentünk a lépcsőkön, majd egy folyosón sétáltunk végig.

-Rendben, köszönöm elmehettek! - hallottam egy női hangot bentről.

T.