-Gyere ki te szajha! - az egész mosdó viszhangzott életem megkeserítőjének a hangjától. - Tudom, hogy bent vagy, gyere elő! - ütötte erőből a wc ajtaját. Persze én egy picit se mozdultam, csak összekuporodva remegtem. - Hiába nem jössz ki, nehogy azt hidd, hogy így nem tudunk neked ártani, te kis ribanc. - halottam hangján, hogy vigyorog, ami egy kicsit se jelentett jót. A szomszéd ajtó kicsapódott, a zacskó zajos zördülése számomra fülsüketítően hangos volt. Felnéztem és alig volt időm a táskámata fejemfölé emelni, máris a nyakamba zúdult a felvizezett kuka tartalma. - Ettől majd illatozni fogsz, hülye cafka. - a mosdó ajtaja kinyitódott, majd izomból bevágódott. Legalább a hajam megúszta. Megvártam bent amíg a csengő felszólalt és csak utána léptem ki onnan.

Kimentem az iskolából és fejemet lehajtva kullogtam hazáig. Könnyeim patakokban folytak le az arcomon. Útközben elmentem egy ékszerárus bódé előtt, ahonnan kiszólt egy öregasszony.

-Várjál egy kicsit drágám! Miért sirdogálsz ilyen keservesen? - jött ki a mini pult mögül - Hát kitette ezt a szörnyűséget veled? - kérdezte szomorúan miközben végigsimított sötét színű hajamon.

-E-ez csak semmiség, ne tessék aggódni. - a hangom megremegett, hol el is csuklott.

-Várjál kincsem, szebbé teszem én a napodat! - vissza sétált a bódéhoz és benyúlt a pultocska alá. Valamit kivett onnan, amit felém nyújtott. Tessék, ez a tiéd. - megfogta a kezemet és belerakott egy gyönyörű arany nyakláncot.

-Nem fogadhatom el! - néztem fel kitágult pupillával a kedvesen mosolygó nénire. - Ez nagyon drága lehet és nálam nincsen pénz.

-Te kis butus ezt nem kell kifizetned, számomra ennek a nyakláncnak csak a te mosolyod az ára! - becsukta az ujjaim, tenyeremben az ékszerrel. - Ez már a tiéd, menny haza és csinálj vele bármit, amit te csak szeretnél. Csak vigyázz! Nehogy olyat kívány, amit később megbánsz!

Megköszöntem kedvességét és tovább indultam haza felé. Házunkba belépve az éppen főző anyám fogadott. Nem sikerült hangtalanul elosonnom a konyha előtt, ezért nem is tudtam megúszni a kérdéseit.

-Mit keresel itthon? Hogy nézel ki? Mi ez a bűz? - nem válaszolva a kérdéseire sétaltam tovább a szobámba, letettem a táskám, amire undorodva nézve inkább kitettem az ablakon. Kivettem másik ruhát és elmentem lefürdeni. A zuhany alá beálva, ahogy a forró vízcseppek égették a bőröm, úgy éreztem megtisztulok minden bajomtól. Kétszer átmostam a testemet, hogy bisztosra mennyek a tisztasággal, majd megtörölköztem és felvettem a tiszta ruhákat. átsétáltam a szobámba, elővettem a laptopom és felnéztem rajta pár közösségi médiára.

-Új anime jelent meg? - a böngészőbe beírtam a nevet, ami ki is adta a részeket. Még nem volt befejezve, viszont már az utolsó részeket publikálták. - Erre kiváncsi vagyok! - elindítottam és figyelmesen néztem.

Már régen besötétedett, de nem igazán érdekelt. Éreztem, hogy a szemeim már könyörögnek a pihenésért, ezért lenéztem az orára, ami hajnali egyet mutatott.

-Ez szörnyű, holnap nem fogok tudni felkelni! - kikapcsoltam a gépet és rátettem az asztalomra. Ott hevert mellette az a nyaklánc, végén egy mini tőrrel. Rendesen vonzotta a tekintetem, de megtörve a bámulást, inkább elfeküdtem az ágyba. Holnap vajon mit fognak velem csinálni? Belefújtanaka wc-be? Kilöknek a harmadik emeletről? Esetleg megint agyon vernek az iskola mögött? Nagyot fujtatok és átfordulok a másik oldalamra.

-Bárcsak én is Avarrejtekben élnék és ninja lennék. Minden sokkal könnyebb lenne.. - szemeimet lehunytam és lassan de elnyomott az álom..

ฅ^•ﻌ•^ฅ

T.