-Utálom és gyűlölöm érted?!-vertem ököllel az asztalt Malenyék házában. A szemembe könnyek szöktek,de próbáltam erős lenni. Barátnőm mögém lépett és átölelt.

-Nyugalom. Tudom,hogy fáj,mert nem ezt várná az ember a testvérétől. De azt is értsd meg,hogy ő vigyáz rád. Ő vállal érted felelősséget.-mondta miközben telefonját nyomkodta.

Jogos. De akkor sem kellene így viselkednie. Melany jól látja a dolgokat,de 23 évesen talán én is tudok magamra vigyázni.

-Paulo tudja merre vagy?-kérdezte.

-Még nem hívtam fel. Se lelki erőm se energiám nem volt erre.

Megkértem,hogy főzzőn nekem teát mikor barátnőm megáll a konyha közepén mobiljával együtt.

-Mel? Minden oké? Jól vagy?-álltam fel a székről és lassan felé sétáltam. Hirtelen felém fordult és rémült képet vágott.

-Meséltél már Matthijsnak a Pauloval töltött estédről?-húzta fel szemöldökét.

-Persze,az volt az első,hogy mikor hazaértem el újságoltam neki,hogy össze jöttünk!-meséltem irónikusan.-Miért kérdezed?

Melany az arcomba nyomta telefonját ahol éppen az Instagram volt megnyitva és tele volt a mi közös képeinkkel,amikor vacsorázni voltunk. A szívem egyre gyorsabban vert és a szemem kétszeresére kerekedett. Ha ezt meglátja a bátyám Paulo örüljön,ha egy-két foga bánja csak. Észre se vettem,de zokogni kezdtem. Egészen addig amíg elnem nyomott az álom csak sírtam.

***

Reggel nagyon rosszul éreztem magam. Fájt a fejem és étvágyam sem volt. Melany barátja Rodrigo edzésre ment így megkértem,hogy figyeljen Matthijsra,hogy ne csináljon semmi faszságot. Ma meccs van,de semmi kedvem elmenni így itthon Melanyval nézzük meg. Be mentem a fürdőbe,mikor üzenetet kaptam. Paulo volt az.

Paulo: Steph minden rendben? Merre vagy?

Stephanie: Melanyéknál vagyok! Tegnap össze vesztem a bátyámmal. Kérlek vigyázz magadra.

Paulo: Ne aggódj! Ma meccs után árugrom hozzád!❤

Jól esett a támogatása. Letettem a telefonom,de utána jött mégegy üzenet. Megnéztem,de nem az enyém volt.

-Melany! Azt hiszem üzeneted jött.-kiabáltam neki az emeletre.

Barátnőm egy szempillantás alatt a konyhában termett. Kezébe vette a készüléket és feloldotta. Láttam,hogy hatalmas feszültséggel olvasta a levelet. Figyeltem az arc kifejezéseit és egy hatalmas ujongással a nyakamba ugrott. Éppen,hogy nem estünk hátra mindketten.

-Ezt nem hiszem el! Uram isten!-láttam,hogy szemeiben megcsillanak a könnycseppek.-Rodrigot behívták a nemzeti csapatba. Képviseli Uruguayt a világbajnokságon!

A világbajnokság. Egy pillanatra elgondolkodtam. Hollandia. Vajon Matthijst is behívták a válogatottba? Bármennyire is haragszom rá,de ha bent van akkor ő is képviseli a hazámat. És ha Paulot is behívta Argentína? Nagyon büszke lennék rá,de nem tudom mi lenne helyes. Valószínűleg mindkettőt támogatni,de a bátyám olyan szinten bántott meg,hogy most képtelen lennék a szemébe nézni.

-Stephanie minden rendben?-gondolataimból barátnőm zökkentett ki.

-Igen persze,csak elkalandoztak a gondolataim. Tudod...Hollandia és Argentína.-sütöttem le a tekintetem a fehér padló kőre a lábaim alatt.

-Ezen nem kell agyalni. Egy csomó focista barátnő és feleség szurkol párja nemzetének. Természetesen a saját hazádat is támogatod. Én is szurkolok Argentínának. Ilyen apróságok miatt ne rágd magad.-öntött lelket belém.-Na gyere! 3 óra múlva kezdődik a meccs csapjunk egy "csajos" estét.

Melany barátsága számomra rettentő fontos. Nem is tudom mi történne velem ha ő nem lenne. Valószínűleg nem tudnék menekülni a bátyám elöl és akkor örökös vita lenne köztünk. Paulohoz nem tudok menni,mert túl közel lenne hozzám. Csak 2 emelet.

***

Este 8 óra. Ketten mezben ülünk a TV előtt és a srácokat nézzük a pályán ahogy sor falat állnak. A himnusz lement és most jönnek a csapat képek. Paulo és Rodrigo kezdőként szerepel. Chilleini,mint csapatkapitány zászlót cserél a vendég csapatkapitányával. A bíró egy érme fel dobásával dönti el melyik csapat végzi el a kezdő rúgást. Mi kezdünk. Melanyval csináltunk egy közös képet,amit ki is tettem az Insta oldalamra. Felvettem a "Dybala 10" felíratú mezem és megkértem,hogy hátulról csináljon rólam egy képet. Tökéletes időzítés,mert pont Paulot mutatta a TV,mikor a fotó készült. Ment is Insta storyba ahol a "@paulodybala" megjelölést használtam. A szöveg csupán ennyi volt:1⃣0⃣⚪🖤😍

A meccsnek remek hangulata volt. Rengeteg helyzet és izgalom. A félidő előtt De Ligt egy pontos passzt adott a kapu előtt álló Dybalának aki kapásból rálőtte a kapura,de egy hajszál híján fölément. A Juventus 4-ese felkapta a vizet és neki ment a 10-esnek. Cuadrado és Cristiano próbálta őket szétválasztani. A bíró egy sárgalappal ajándékozta a bátyámat. Nem hittem a szememnek,hogy a saját csapattársának neki megy. Melanyval meredt tekintettel néztünk egymásra és a TV-re váltakozva mind ezt. Az első játékrész esemény mentes volt. Felmentünk a közösségi oldalakra és a kommenteket olvasgattuk.

-Matthijst nagyon nem kedvelik most.-pillant fel Maleny.

Egy fejrázással válaszoltam azt jelezve,hogy a bátyám nem normális.

A reklámok lementek és jött a második félidő. A pályára ugyanaz a kezdő 11 ment fel. Kezdő sípszó. A srácok hajtottak,mint az állat. Ennek megis volt az eredménye. A 68.percben Dybala-Bentancur-Ronaldo trió tökéletesen dolgozott össze. Bentancur passzolt Dybalának ő pedig Cristianonak aki gyönyörűen jutatta a labdát a hálóba. Egy SIU gólöröm és jöhet a folytatás. Én és Melany felugrottunk és örvendeztünk. Az eredmény 1-0. 75.perc és a bátyám profin vezette a labdát mikor három Spal játékos is körülvette. Láttuk,hogy Paulo kéri a labdát,de nem passzolja neki inkább kirúgja. Sokan nem értették miért csinálta,de mi igen. Paulo idegesen futott csapattársához megkérdezni ez mi volt. De Ligt és Paulo feje összért és szájról tudtam olvasni miket vágnak a másikhoz. A 4-es emeli a kezét és a 10-es a pályán fekszik. Piros lap. Mindkét csapat dermedten állt a pályán. Lefagytam. A fülem sípolt a kép elhomályosodott előttem. A könnyeim utat engedtek maguknak. 10-en kellett tovább folytatni a játékot. Innentől kezdve érezni és látni lehetett a döbbenetet minden játékoson. A végeredmény 1-0 lett.

***

A szívem egyre gyorsabban vert. Vártam,hogy a szerelmem mikor érkezik meg. Eddig csak Rodrigo jött haza. Le ültünk hárman vacsorázni közben elmesélt mindent,hogy mi történt a pályán.

-Hirtelen jött minden. Egyszer csak annyit láttunk,hogy egy játékosunk a pályán fekszik.-mondta teljesen érthetetlenül.

Csak az órát figyeltem. A perceket a másodperceket. Kezdtem feladni,de hirtelen a csengő zajára kaptam fel a fejem.

-Kinyitom!-kiabáltam Melanyéknak.

Gyorsan az ajtóhoz futottam elforgattam a kulcsot és a szemem elé tárult amire nem számítottam.

-Szia Stephanie!-köszönt Paulo.-Bejöhetek?-kérdezte ezt lila,kék és zöld foltokkal az arcán.

Sziasztok! ❤❤❤ Egy kicsit hosszabb résszel jöttem nektek,hogy a lemaradásomat behozzam😊😊😊Remélem tetszett ez a rész is!😍😍😍Hamarosan jön a következő! Addig szavazzatok és írjatok kommenteket🥰🥰🥰🥰Pusziiiiii😘😘😘😘😘