-Ide tudnál jönni?-kérdeztem remegve.-Itt vagyok Castelldefelsnél.

-Persze indulok.-és letette.

Nem tudom ezt már tovább csinálni véget kell ennek vetni. Van valaki akit szívből szeretek,de volt egy botlásom. Talán ezt ő is megérti. Nem tudom,hogy mennyi időt vártam arra a bizonyos személyre,de mindent letisztáztam magamban.

-Steph?-ült le mellém egy szőke srác.

-Ne is kezdjünk ebbe bele. Tudod,hogy hibáztunk és köztünk vége van mindennek lassan 3 éve.-mondtam a tengert bámulva.

-Miért büntetsz?-motyogta.

-Én büntetlek?! Te csaltál meg annó egy szőke picsával!-csattantam fel. Hirtelen felugrottam és szapora léptekkel otthagytam a padon.

-Stephanie! Nem azért jöttem ide az éjszaka kellős közepén,hogy itt hagyj!-jött utánam.-Ha annyira leszarod az egészet akkor minek vagy még ennyire felháborodva ezen?-ragadta meg a karom.-Egy csomószor bocsánatot kértem,de az sem volt elég. Csak egyszer egyetlen egyszer történt meg,de te azonnal szakítani akartál. Oké megértem,de miért vagy ezen még fennakadva,ha állítólag van egy pasi az életedben akit annyira szeretsz,mert ezt minden egyes találkozásunkor a fejemhez vágod,és tudod mit? Te vagy az aki ezt az egészet nem akarja el engedni,mert látom a szemedben,hogy minden egyes alkalmat megragadnál,hogy lefeküdj velem.-csak ömlöttek belőle a szavak.-Ennyi volt Stephanie végeztem veled. Azt csinálsz amit akarsz. Felejts el örökre.-láttam,ahogy zsebretett kézzel távolodik el. Csak a lábnyomait hagyta a homokban.

Piszkosul fájtak amiket hozzám vágott,de ami a legszomorúbb,hogy igazak. Igaz,hogy még mindig találkozni akarok vele,hogy még vonzódom hozzá,de van valaki akit tényleg szeretek és mindent megtennék érte.

Csak sétálgattam a parton. Úgy döntöttem,hogy vissza megyek a szállásra.

A hotelba beévre egyenesen a szobánk felé sétáltam. Óvatosan kinyitottam az ajtót és finom léptekkel a háló felé vettem az irányt. Hangok szűrődtek ki Melany szobájából. Nem szokásom hallgatózni,de elég idegesen beszélt valakivel. Az ajtó résnyire volt nyitva így mögé álltam és füleltem.

-Figyelj....én ezt nem tudom tovább csinálni!

........

-Nem,nem érdekel! A legjobb barátnőm! Megfogom mondani neki és pont!

........

-Jó nem érdekel szia!

A beszélgetésnek itt vége szakadt. A fülem bedugult és szédülni kezdtem. Összekaptam magam és a szobámba siettem. Ültem az ágyamon és próbáltam felfogni,hogy vajon mit titkol előlem az állítólagos legjobb barátnőm. Egy kicsit gondolkoztam és elővettem a mobilom. Felmentem Paulo instagramjára és megnéztem a képeket. Volt egy csomó kép,ahol Paulóval volt lefotózva. Valahol kommenteltek is egymás képe alatt. Úgy éreztem át vertek. Kopogásra lettem figyelmes.

-Steph? Itthon vagy?-bújt be Melany.

-Igen egy kicsit sétálgattam a parton. Most lefekszem,mert fáradt vagyok. Jó éjt!-egy művi mosolyt erőltettem magamra.

-Neked is Steph.-csukta be az ajtót.

A sírás kerülgetett,de próbáltam tartani magam. Hiába. Átvertek és hazudtak. A könnyeim kiszöktek.

Életem egyik legszarabb éjszakája volt. Semmi életkedvem nem volt felkelni és Melanyval tölteni a napot. Hiányzik Paulo,de nem tudom,hogy most mi van köztük. A fejemre tettem a párnámat és vártam,hogy talán itt vége az életemnek. Hát rekt,mert zúgott a telefonom. Értesítés,hogy ma van Melany születésnapja. Kurva jó. Lehet még ennél szarabb ez a nap?

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból és felkaptam a kedvenc ruháimat. Időközben összepakoltam a cuccaimat,mert ma utazunk vissza Torinóba. Rátettem a kezemet a kilincsre egy mosolyt erőltettem az arcomra és kimentem.

-Boldog Születésnapot Melany!-öleltem át.

-Jaj Steph! Nagyon köszönöm! Te vagy a legjobb barátnő.

Ettől a kijelentésétől felfordult a gyomrom. Hogy lehet valaki ennyire kétszínű? És őt neveztem a legjobb barátnőmnek.

A repülőtéren csak ültünk egymás mellett. Melany folyamatosan kapta az értesítéseket Instán. Felmentem a sajátomra,mikor láttam,hogy Paulo is felköszöntötte a lányt.

Nagyon Boldog Születésnapot Mell!🦋🇦🇷

A szívem oly annyira ketté tört,hogy azt lehetett hallani. Kizökentettek a gondolataimból.

-Stephanie? Minden rendben? Olyan rideg vagy ma velem. Valami rosszat tettem?-nagyon élethű megbánás volt az arcán,de nem akartam konfliktust.

-Nem semmi baj csak...kicsit rosszul aludtam.-legyintettem.

Elfoglaltuk a gépen a helyeinket. Ezen a 30 perces úton csak az ablakon néztem kifelé. Néha-néha beszéltem Melanyval,de semmi több.

Jó volt végre,hogy itthon vagyok. Torinóban. Húztam a bőröndöm magam után és vártam,hogy végre otthon legyek Paulóval és mindent megbeszéljek vele. Vártunk a srácokra,de 20 perc múlva se jött értünk senki. Paulo és Rodrigo nem vette fel a telefont így hívtunk egy taxit.

A taxi megérkezett a ház elé. Én és Melany is kiszállt a kocsiból. Egy pillanatra megtorpantam,de elengedtem és nagy nehezen szívesen láttam az otthonunkban. Beszálltunk a liftbe és a megnyomtam a 3-as gombot. Kiszálltunk és Paulo lakása felé vettük az irányt. Megforgattam a kulcsot a zárban és kinyitottam az ajtót. Mintha villám csapott volna belém. Egy hatalmas lufi tenger volt a lakásban egy bazi nagy tortával amin a 26-os szám szerepelt és a "Boldog születésnapot Melany" felirat. Tátva maradt a szám. Melany kissé fellökve barátja Rodrigo nyakába ugrott. Láttam,hogy Paulo közeledik felém,de kikerültem. A "vendégek" is meglepetten néztek engem.

-Jöhet a torta?-kérdezte Rodrigo próbálva megmenteni a helyzetet.

-Jó ötlet.-puszilta meg Melany.

Nyeltem egy nagyot és leültem közéjük. Paulo mindvégig nagyon romantikus volt velem. Úgy éreztem,hogy végre eltudom engedni magam és élvezhetem ezt a bulit.

-Régi story mesélések!!-kiabálta a lány.

Hatalmas nevetések törtek ki pedig csak 4-en voltunk.

-......az volt életünk legnagyobb szórakozása!-nevettek együtt,mikor Melany megfogta Paulo kezét és megsimította.

Itt betelt a pohár és kifakadtam.

-Na jó! Komolyan azt hiszitek,hogy én teljesen hülye vagyok????

-Kicsim miről beszélsz?-nézett rám Paulo.

-Nem nem érdekel! Tegnap hallottam,ahogy Melany beszélt veled telefonon,hogy ő ezt nem bírja tovább magába tartani,nem jöttem rá,de utána szépen lassan összeraktam a képet!-csaptam az asztalra.

-Steph figyelj nem arról van szó amire gondolsz!-nézett rám a lány.

-Miről nincs szó?-nézett idegesen Rodrigo rám aztán Melanyra utána Paulóra.

-Ugyan már! A vak is látja mi van közöttük! De tudod mit kurvára nem érdekel,mert tudod nekem is van bevallani valóm. 1 hónappal ezelőtt lefeküdtem Frenkie-vel.

Melanyban megállt az ütő.

-Hogy mi a faszt csináltál?-csattant rám Paulo.

-Jól hallottad. Megdugott az exem.

-Az exed?? Neked az a kis pöcs az exed?-kiabált velem.

-Stephanie!!! Figyelj rám! Tegnap Frenkie-vel beszéltem telefonon.

-Mégis mi a faszért beszéltél vele?-már szartam bele mindenbe.

-Mert akkor anno velem csalt meg téged!-könnyezett a szeme.

Csak álltam ott és se kép se hang.

-Hát gratulálok ehhez a kurva jó bulihoz!-tapsoltam.

Fogtam magamat és azzal a bőrönddel amit betettem a szobába azzal jöttem ki.

-Te meg hová mész?-karon ragadt Paulo.

-El megyek nem látod?

-Jól van menj csak. Menj vissza a kis szőke hercegedhez. Majd jól megfektet megint és ott hagy valami holmi csajért.

Ennyi kellett és csattant a pofon.

Mindketten fájdalommal a szemünkben váltunk el egymástól.

Nem tudom merre csak mentem. Aztán eszembe jutott egy ember akire számíthatok,ha baj van. Hívtam egy taxit és Cristiano háza felé vettem az irányt.

Sziasztooook!!! Először is szeretném megköszönni,hogy lassan 900an olvastátok a könyvem. Nagyon hálás vagyok💋💋💋 Másodszor itt is lenne egy újabb rész❤Remélem tetszik nektek!🙏Ha igen akkor jöhetnek a likeok és a kommentek💪💪Hamarosan jön az újabb rész! Addig is puszi nekteeeeek!🦋