Nem mondom azt,hogy full másnapos voltam,de éreztem,hogy kicsit átestem a ló túloldalára. Forgolódtam az ágyban mikor észre vettem,hogy nem igazán stimmel a hotel szobám. Próbáltam felkelni,de még egy kicsit dölöngéltem. Erős fejfájásom miatt nehezen tudtam koncentrálni. Kinyitottam az ajtót és kidugtam a fejem a résen. Körül néztem,de semmi sem volt ismerős. Egy árva lélek sem volt a szobában. Kiléptem és a fürdőt kezdtem el keresni. Ahogy keresgéltem valamiben épphogy felbuktam. Előttem hatalmas bőröndök és szanaszét heverő ruhák voltak. Nem szokásom turkálni,de volt egy ismerős ruhadarab abban a bőröndben. Egy narancssárga pulóver. Ki akartam venni,de zajt hallottam az egyik szobából. Hirtelen felugrottam és a zaj után vettem az irányt. Mély levegőt vettem és benyitottam.

-Jesszusom!!-kiálltottam fel és becsaptam az ajtót.

Leültem a kanapéra és a kezeimbe temettem az arcomat. Próbáltam vissza emlékezni,hogy mi történt tegnap éjszaka,de semmi sem ugrott be.

-Neked is jó reggelt Stephanie.-szólt a szőkeség egy szál törölközőben.

-Nem akarsz felöltözni?-kérdeztem.

-Most miért? Régen imádtad,mikor egy szál törölközőben voltam vagy nélküle.-féloldalas mosoly rajzolódott ki az arcán.

-Fogd be Frenkie! Inkább mondd el,hogy hogy kerültem ide,hol a mobilom és merre van Paulo?

-Tényleg kiesett minden?-ült le mellém.

-Arre emlékszem,hogy telefonálni akartam,de nem volt térerő így távolabb mentem,de nem figyeltem merre és eltévedtem. Próbáltam felhívni Camilat,de túl hangos volt a zene körülötte így nem hallottam amit mondott. És a telefonom is lemerült azt hiszem.-néztem aggódalmasan égszínkék szemeibe.

-És akkor találtalak meg. Kicsit kivoltál ütve a sok a piától és ide hoztalak a hotelba.

-És az a másik srác?

-Milyen másik srác? Én egyedül voltam.

-Valakit láttam a szemem sarkából. Egy alakot.-láttam értetlen arc kifejezését így ráhagytam.-Apropó...nem tudod merre van a mobilom?

Egy fájrázást kaptam,hogy nem.

-Éhes vagy?-kérdezte miközben a fürdőben készülődött.

-Farkas éhes vagyok!-vicsorítottam,mint egy farkas. Hallottam egy nevetést a helyiségből.

Már a liftet vártuk,hogy lemenjünk az étkezőbe. Egy csipogós hang jelezte,hogy megjött a lift és nyílik az ajtó.

Ahogy álltunk a liftben egymás mellett egyre kényelmetlenebben éreztem magam. Elég régen volt már,hogy közünk volt egymáshoz. Akkor még Amszterdamban laktam a bátyámmal. Mindketten az Ajax játékosai voltak. Mikor a bátyám egyik meccsén voltam akkor találkozott a tekintetünk. Egyből elvarázsolt a kisugárzása. Szőke haja és kék szemei tökéletesek voltak együtt. Kedves volt,vicces és törődött velem. Matthijs és ő elválaszthatatlan barátok voltak. Ahogy múltak az évek én és Frenkie kezdtünk eltávolodni egymástól. Egyiknap láttam a közösségi médiában,hogy valamilyen szőkehajú lánnyal kapták lencsevégre. Fájt,de így is az utolsókat járta a kapcsolatunk. Frenkie próbálta kimagyarázni,de mindketten tudtuk,hogy nincs értelme. Így 3 év után szakítottunk. Bármennyire is a végét jártuk borzalmasan fájt. Rengeteget sírtam anya és a bátyám vállán. 2 év telt el a szakításunk után,mikor bejelentették az újságok,hogy Frenkie az FC Barcelonánál folytatja. Sokat gondolkozott Matthijs is,hogy oda megy,de a Juventusnál tette le a voksát.

Kiszálltunk a liftből és az étkezőbe mentünk. Frenkie éppen nyitotta volna az ajtót mikor távolról kiszúrtam a testvérem. Megálltam.

-Minden rendben?-kérdezte.

-Én nem megyek be oda. Nincs kedvem a bátyámmal találkozni. Mostanában nem valami fényes a kapcsolatunk. Nem akarja elfogadni,hogy Paulo a barátom és szeretjük egymást.

-Úgy ahogy régen mi?-nézett mélyen a szemembe.

Nyeltem egy nagyot és közben folyamatosan őt néztem. Éreztem,hogy lassan,de közeledni akar.

-Szerintem menjünk be.-kaptam el a fejem és a földet figyeltem.

Borzasztóan kínosan éreztem magam. Egy csomó szempár szegeződött ránk. Egy egész foci csapat minket figyelt. Láttam,hogy Matthijs kezéből kiesik az evőeszköz.

-Stephanie! Te mit keresel itt?

-Ne aggódj...mindent elmesélek.

Leültünk egy asztalhoz hárman és pontról pontra elmondtam mindent.

-Paulo tudja,hogy merre vagy?

-Nem tudom...a mobilom eltűnt és nem tudtam felhívni.

Hirtelen valaki hirtelen erőből betört az étkezőbe. Paulo volt az. A szemembe könnyek szöktek és azonnal a nyakába ugrottam. Szorosan magához ölelt és csak azt ismételte,hogy sajnálja és,hogy mennyire szeret.

-Honnan tudtad,hogy itt vagyok?-kérdeztem még mindig szorosan magamhoz ölelve.

-Volt egy kis segítségem.-nézett hátra. Egy magas barna hajú srác lépett ki.

-Lautaro Martínez.-nyújtott kezet.

-Te voltál az. Az az alak akit láttam a szemem sarkából tegnap éjszaka.

Lautaro csak bólintott egyet.

Paulo hirtelen odafordult Frenkiehez.

-Köszönöm,hogy segítettél.-kezet ráztak.

Hirtelen a vezető edző nyitott ajtót és közölte,hogy ma este a két csapat egy vacsorán fog részt venni. Elköszöntünk a srácoktól és elindultunk a saját hotelunk felé.

-Biztos,hogy kész vagy egy újabb bulira?-kérdezte aggódóan Paulo.

-Szivem ne legyél ideges. Jól vagyok. Tegnap kicsit sokat ittam ennyi az egész.-simítottam meg a combját.-Inkább készüljünk a vacsorára.

***

-Ez jó?-mértem magamhoz egy fekete hosszú ruhát ami féloldalas volt és csillogó.

-Tökéletes vagy!-csókólt meg.

Feltettem a vörös rúzst és felgumiztam a hajam.

Paulo fehér ingben egy fekete zakóban és nyakkendőben volt.

Leértünk a terembe és leültünk Paredeshez és De Paulékhoz. Remekül elbeszélgettünk.

Balra pillantottam és nyílt is az ajtó. Szemem izzodt és különös érzés volt bennem. Tökéletes kinézet. Szőke haja pontosan volt belőve, éjfekete zakó és rikítóan világító fehér fogak. Tekintetünk összeért,de abban a pillanatban elis kaptuk a fejünket.

Kellemesen telt el a vacsora. Ezután jött a szórakozás. Felpattantunk és mindenki a zenékre kezdett el táncolni. Először egy romantikus lassú szám volt ahol mindenki a párjával táncolt. Pauloval tökéletes volt minden másodperce.

-Tudod,hogy nagyon szeretlek!

-Én is!-és mellkasára tettem a fejem.

A következő zene már pörgősebb volt. Ott a bátyámmal táncoltam egyett.

-Ne haragudj Steph! Hülye voltam..-nézett rám miközben táncoltunk.

-Semmi baj bátyó. Te csak védeni akarsz. Tudod,hogy szeretlek!

Már mindenki elengedte magát és tomboltunk. Paulo és Lautaro kimentek beszélni. Én addig leültem az asztalhoz és őket vártam.

-Szabad?-kérdezte egy szőke srác.

Nem válaszoltam. Láttam ahogy vár még,de végül úgy dönt,hogy leül.

-Nézd Steph! Sajnálom ami akkor történt,hogy nem voltam veled őszinte.-nézett rám.

-Frenkie! Ez már engem nem tud érdekelni. Ez van...megtörtént. Szép volt jó volt,de vége.-felálltam és kimentem a teraszra.

-Szar ez a szerelem.

-Pont te mondod.-néztem a csillagokat.-Mit tudsz te a szerelemről?

-Elég sokat.-mosolygott egyet.

A párkányon volt a kezem mikor szép lassan egy másik kéz fedte az enyémet. Gyorsan elkaptam a kezem és elindultam befelé. De egy pillanatra megtorpantam. Hátra fordultam és láttam,ahogy a szőkeség zsebre tett kézzel áll előttem. Teljesen megvesztem és oda rohantam hozzá. Veszetten megcsókoltam és a dereka köré fontam a lábaim. Mivel mindenki bent bulizott így senki sem vett észre minket. Felrohantunk a lépcsőn egyenesen a hotel szobámba. Már a folyosón heves csókba kezdtünk és lábaim újra a dereka körül voltak. Ajtóstól rontottunk be. Bele dőltünk az ágyba. Frenkie hátul kicipzározta a ruhám utána levettem a zakóját és az ingjét. Szőke hajába beletúrni annyira jó érzés volt. Csak ízleltük egymás csókjait egészen addig amíg nem éreztem teljesen a szőkeséget. Abban a pillanatban nem gondolkoztam....teljesen elvoltam veszve....

Sziasztoook!! Itt is lenne egy újabb rész❤❤Tele van fordulatokkal és ez még mindig nem a vége😱😱Szerintetek ki lesz a befutó? Dybala vagy De Jong?.....Hát remélem tetszett ez a rész is...Ha tetszett kommenteljetek és szavazzatok🙏🙏Hamarosan jön az újabb rész addig is pusziii nektek💋💋!