-Mi? Nem értem!! Foggalmam sincs hol vagyok...azt hiszem elvesztem itt Argentínában.

-Ez az?-néztem tátott szájjal a gépre.

-Bizony. Gyere menjünk mielőtt lekéssük.-karolt át.

Eljött a nap amit olyan izgatottan vártam. Most lesz a VB-re a felkészülés és most indulunk Buenos Airesbe. Kicsit remegek,de ez nálam természetes. Csináltam egy képet Pauloval és ment is Insta storyba.: @paulodybala ❤🇮🇹🔜🇦🇷

Felültünk a gépre. Egy pár percet kellett várnunk és már szálltunk is fel. Hol az ablakon néztem ki hol Paulora. Nagyon sok minden járt az eszembe. Az első ilyen felkészülési meccs ami egyben egy barátságos mérkőzés Hollandia ellen lesz. Nagy gombócok voltak ilyenkor a torkomban,mikor erre gondoltam. Paulo ilyenkor sokszor  megnyugtat,hogy nem lesz semmi baj.

4óra volt oda az út,de megérkeztünk. Siettünk,hogy ne nagyon vegyenek észre minket,de sajnos ez nem sikerült. Rengeteg képet csináltak Pauloval,de ami meglepett,hogy velem is akartak képet csinálni.

-Majd megszokod!-kacsintott.

Kerestünk egy taxit és Argentína központjába irányítottuk az autót. Az edzőközponttól nem volt messze egy hotel ott szálltunk meg.

Életemben olyan csodálatos szállodát nem láttam. Minden aranyszínű volt és kristálycsillárok lógtak a mennyezetről. Igazi luxus. Elkértük a recepcióról a kulcsot és egyenesen a szobához mentünk. Egy hosszú folyosón keresztül vezetett az út mikor mellettünk nyílt ki egy szoba ajtaja. Paulo azonnal nagy ölelkezésbe és pacsizásba kezdett. Egy nem túl magas srác volt. Rövid barna haja és szép zöld szemei voltak.

-Ő itt a barátnőm Stephanie De Ligt. Stephanie ő itt a csapattársam Leonardo Paredes.

-Örülök,hogy megismerhetlek.-nyújtotta a kezét.

-Én is.-viszonoztam a gesztusát.

A két focista elöl sétáltak amíg én írtam egy üzenetet Melanynak.

Leonardo elkísért minket a szobánkba,hogy utána Pauloval együtt elmenjenek az edzésre.

-Biztos nem lesz baj,hogy egyedül kell itt maradnod?-kérdezte.

-Biztos. Ha annyira unatkozom max bemegyek a városba.

-Azt megse próbáld nélkülem. Nem igazán biztonságos. Kérlek maradj itt.-simított végig a hajamon és bele puszilt.

-Rendben.-sóhajtottam.

Este 6 óra. Egésznap borzasztóan unatkoztam. Néha beszéltem Melanyval,de ő is el volt foglalva. Néztem a TV-t,telefonoztam stb. Gondoltam felrendelek a szobába valami finom kaját,hogy Pauloval vacsorázzunk egy kellemeset. Éppen kattant a zár,mikor nem pont a legboldogabb szerelmemet pillantottam meg.

-Minden rendben?-húztam fel a szemöldököm.

-Holnap lesz a meccs! Ma hajtottak minket,mint az állatokat. Nagyon fáradt vagyok.

Holnap. Remek. Holnap láthatom a bátyámat a pályán a szerelmem ellen játszani. Tudtam,hogy ez is elfog jönni,de nem holnap. Úgy volt,hogy csak 2 nap múlva lesz a találkozó. A gyomrom össze zsugorodott gombostű méretűre. Paulo látta rajtam,hogy eléggé ideges vagyok,de mint mindig most is megnyugtatott. Nagyon nagyon büszke voltam rá,hogy nekem egy ilyen tökéletes barátom van,mint ő. Sokat beszélgettünk még az éjszaka,de mindkettőnknek kellett az alvás,hogy átvészeljük a holnapot.

Reggel a srácok hamar elmentek a szállásról. Gyorsan összekaptam magam és lementem reggelizni. Leültem egy asztalhoz és közben a telefonom nyomkodtam. Egy szőke hajú lány állt meg mellettem. Félénken,de megszólalt.

-Szia! Ide ülhetek?-mosolygott szépen.

-Szia! Persze..foglalj csak helyet.

-Szóval te vagy Paulo új barátnője. Camila Galante.-mutatkozott be.-Leonardo barátnője. Gondolom már ismered. Paulo, Leonardo és Rodri mindig együtt vannak. Téged hogy hívnak?-nézett kíváncsian

-Stephanie De Ligt.-ahogy ezt kimondtam,mintha lefagyott volna.

-Az a De Ligt??? Aki ellen ma játszunk?

Bólintottam. Kicsit megdöbbent,de utána azonnal témát váltott.

-Lenne kedved együtt menni a meccsre?

-Igen nagyon szívesen.-válaszoltam mivel most járok itt először szóval biztos eltévedtem volna.

-Szuper akkor hívom Camit is. Cami Homst.-és felpattant.

Ez mind nagyon szuper csak foggalmam sem volt arról ki az a Cami Homs. Ez a lány nagyon kedves és jó szívű,de borzasztó hiperaktív.

Már csak pár óra és kezdődik a meccs. Megcsináltam a hajam és egy kis sminket is feltettem. Elő kerestem a "Dybala 21" felíratú mezemet és felvettem azt egy fekete nadrághoz. Csináltam egy képet és ment is Insta storyba. Leültem a kanapéra mikor kopogtak. Felugrottam és az ajtóhoz sétáltam. Kinéztem a lyukon és két szőke lányt láttam. Az egyiket már tudtam,hogy Camila,de a másikat nem ismertem. Valószínű ő lehet az a Cami Homs.

-Szia Stephanie! Indulhatunk?-dobálta a haját.

-Öhh...sziasztok! Persze...-zártam be a hotel szoba ajtaját.

-Cami Homs. Rodri de Paul barátnője.-nyújtott kezet mosolyogva.

-Stephanie De Ligt.

***

Nem hittem volna,hogy egy pár óra alatt ennyire jóban leszek ezzel a két csodálatos lánnyal. Bementünk a stadionba és elfoglaltuk a helyünket a VIP szektorban. Elő kerültek a telefonok és mentek is a szelfik a közösségioldalakra. Mindhárman csináltunk egy közös képet és ki is tettük őket. Camié tetszett a legjobban.: @stephanie @camilagalante "The best girlfriends❤" . Fantasztikusan éreztem magamat a társaságukban. Ahogy telt az idő hirtelen a fények a stadionban felvillantak. Eszméletlen szép volt. A játékosok felmentek és sorfalat álltak. Jöttek a himnuszok. Az első az Argentín volt. Cami és Camila felállva hallgatták azt. Utána jött a Holland. Volt bennem némi félelem,de felálltam. Büszkén tapsoltam,de belül párom országának szurkoltam. Láttam,hogy a kezdőben helyet kapott a bátyám. Nagyon haragudtam rá,de nagyon büszke voltam Matthijsra. Gyors érme feldobás és kezdő sípszó.

Az első perctől fogva lehetett érezni az izgalmakat a levegőben. Rengetek kialakított helyzet mindkét féltől,de egyik se élt vele. A félidő előtt Argentína hatalmas helyzetet hozott. Dybala gyönyörű passzából Lionel Messi kapásból a kapura lőtte ami be is ment. Egyemberként ugrott fel az Argentín szurkolói tábor. Messi és Dybala egymás nyakában. Én és a lányok is egymás nyakában voltunk. Büszkék voltunk a srácokra. Félidő vége.

A második félidőben nem történt semmi így az állás 1-0 lett. Matthijs egész meccs alatt nagyon próbálkozott,de hiába. Sokszor láttam,hogy felpillant hozzám és olyankor mindig összeszorult a szívem. A lányokkal elhagytuk a lelátót és a srácokat vártuk a stadion mögött.

-Ugye jöttök a bulira?-kérdezte Cami.

-Milyen buli?-álltam értetlenül.

-Ha egy csapat megnyeri az első meccsét akkor utána mindig elmegyünk megünnepelni ezt.-magyarázta Camila.

Nehezen,de belementem. A fiúk megérkeztek és mindenki a barátja nyakába ugrott bele értve engem is.

-Imádlak!! Imádlak!!-ismételtem.

-GYERÜNK BULIZNIII!!!-kiabálta Cami és Camilla egyszerre.

***

Egy kisebb bárba mentünk,ahol tombolt a tömeg. Nagyon király zene szól amire rögtön táncolni kezdtünk a lányokkal. A fiúk leültek egy asztalhoz ahol beszélgettek és italoztak persze csak mértékkel. Mi hárman már nem nagyon tartottuk a mértéket. Amit láttunk a pincér tálcáján mind elvettük és meghúztúk azt. Szegény Cami rosszul is lett így Camila segített neki elkísérni a mosdóig. Amíg a lányok és talán Leonardo-,mert azt nem láttam már tisztán az alkoholtól-összekapták a lányt addig én kimentem a bárból,mert felakartam hívni Melanyt. Hiába. Sehol nem volt térerő. Csak egyre távolabb és távolabb mentem a helytől mire észbe kaptam,hogy nem tudom hol vagyok. A telefonomra legalább a térerő visszatért így felhívtam Camilat,hogy segítsen vissza találni.

-Haló? Kivel beszélek?

-Én vagyok az Stephanie! Nem tudom merre vagyok! Kijöttem a bárból,mert nem volt térerőm,de nem figyeltem közben merre megyek!-próbáltam összefüggően beszélni,de nem igazán ment. Valamit hallottam,hogy Camila mondd,de nem értettem tisztán a bömbölő zene miatt.

-Mi?? Nem értem!! Foggalmam sincs hol vagyok...azt hiszem elvesztem Argentínában.

Francba!!! Lemerült a telefonom. Leültem egy padkára és vártam. Vártam a semmire. Nagyon sötét volt és hideg. Ha jól emlékszem akkor olyan hajnali kettő fele lehet. Éreztem,hogy a könnyeim utat engednek maguknak. Itt vagyok egyedül egy teljesen ismeretlen helyen az éjszakában. A fáradságtól a szemem leakart csukódni,de hirtelen egy szőke srác állt meg előttem.

-Stephanie?! Minden rendben? Jól vagy?-nem láttam rendesen csak annyit,hogy egy árnyék beszél hozzám.-Gyere elviszlek magamhoz.-csak ennyit értettem a beszédéből. Láttam egy alakot a szemem sarkából,de nem tudtam felfogni,hogy ki és miért van ott. Egy szürketerepjáróban ültem egy szőke hajú pasi mellett. Rá néztem és kék szemei belehasítottak a tekintetembe. Azok a fehér fogak. Ismerős volt valahonnan.

-Haló? Frenkie? Merre vagy már? Az edző téged keres!-aggódó hang szólt a telefonból.

-Rohanok! Egy 10 perc és ott vagyok!-letette a telefont és csak előre pillantott.-Ne aggódj Steph,minden rendben lesz!

Sziasztoook!!! Itt is lenne egy újabb rész❤❤Remélem nagyon tetszik majd nektek. Igérem,hogy jönnek újabb és újabb részek!😍😍Ha tetszett akkor jöhetnek a kommentek és a szavazatok!!!♥️♥️♥️Pusziii nekteeeek!😘😘😘