Hát ezek se a pehelysúlyról híresek...de nem fogom hagyni hogy ilyen könnyen legyűrjenek, ha már én vagyok a fehér farkas...Nehezen de sikerült kitörnöm. Csak egy két mancs suhintással sikerült egy párat megölnöm. De még így is sokan voltak. De engem a legjobban Alex érdekelt.

-Na mi van Alex most gyere! Ne pedig hátba támadj!-Mondtam. Egyenesen Alex felé kezdtem rohanni. Persze a sok hülye az utamba állt, de ebben a formámban még gyorsabb és erősebb lettem. Így vagy felpofoztam a karmaimmal, vagy gyorsan visszaváltoztam és az állat alá nyúltam és eldobtam. Majd visszaváltoztam és végre eléltem a célom. Megharaptam a nyakát. Majd elkezdtünk egymás felé harapni és karmolni. Már csupa vér volt. És az én bundám is tiszta piros volt...de nem érdekelt.

-Remélem nem zavar hogy megöllek.-Mondtam nyugodt hanggal. Alex egyre hátrált és egyre közeledtem.

-Figyel M-Maya e-ezt meg tudjuk beszélni....-Próbálkozott.

-Nincs mit megbeszélni...és tudod miért? Mert túl sok hozzám közelállót bántottál. 2-vel többet mint amennyit én megengednék.-Mosolyogtam, de most teljes szívemből.-Ne aggódj úgy csinálom hogy fájjon.- Előjött a gyilkos...és? Ez van ha bántják a családom.

Jaj a kis aranyos el akart futni...lehet hogy gepárd de most engem a dühöm hajt. Hátulról ráharaptam a farkára amire felordított.

-Nem-Nem, nem engedlek elszökni...-Mondtam de közben megint rám ugrottak.-A kurva anyátokat! Nem vagyok ló!-Erre akkorát morogtam hogy elengedtem Alex farkát. Gyorsan leráncigáltam a hátamról a pumát és a gepárd után eredtem. Nem kellett sok idő mire beértem őt.

-Miért csinálod? Úgy tudtam egy aranyos lány vagy.-Mondta. Hát ez jó vicc.

-Tudod aki most itt áll előtted az egy gyilkos. Megöltem egy egész falut...-Erre elkerekedtek a szemei.-Még gyerek voltam...de te megölted a barátom és szerencsére még meg tudtuk gyógyítani, most pedig engem akartál megölni de Romeo megmentett. És én ma csak egy kibaszott pikniket akartam erre ti idejöttök és tönkre teszitek. És még te kérdezed miért csinálom? Azért mert megtehetem. Azért mert egyszer szeretnék egy normális lány lenni nem pedig egy szörnyeteg! De most bosszút állok!-Azzal rá rontottam volna ha az a (redvás, idegesítő szénkupac) oroszlán nem éppen a hátamon landolt volna, így maga alá gyűrve engem.

-Szép beszéd volt!-Mondta gúnyosan.- Tudod szeretem ezt a sok gyűlöletet benned, átállhatnál az én oldalamra, ott ölhetnél annyit amennyit akarsz.-Súgta a fülembe.-Fuss Alex.-Erre a gepárd elfutott...remek kergethetem...- És még azt is megengedném hogy megöld Alexet. Hisz ő ölte meg a pasidat nem? És ki tudja hogy a kutyád él még...-Igaza van ha...átállok megölhetem Alexet és akkor még a barátaim is biztonságban lennének.-ÉS akkor talán még el is tudom intézni hogy normális életed legyen.-Normális élet? Hazug...nekem sosem lesz normális életem.

-Hazug.-Mondtam alig hallhatóan.

-Tessék?-

-HAZUG!!-Erre felálltam hátamon az oroszlánnal. Majd ledobtam magamról de előtte még az oldalamba mélyesztette a karmai így ahogy ledobtam végigszántotta a bőröm.Erre fel is ordítottam.-Sosem lesz normális életem...mert minden emlék a fejembe van vésve, minden tettemre és minden megölt emberre emlékszek.-Azzal otthagytam és a gepárd után eredtem.

-Ezt még megbánod! Meg fogom találni a barátaid.-Megálltam és hátranéztem.

-HA hozzájuk mersz érni te leszel a következő aki meg fog halni.-Továbbmentem.

Már vagy 10 perce keresem ezt a gyereket az erdőben de nem találom...Ekkor megéreztem a szagát. Elkezdtem teljes erőmből futni a szag után. Aztán megpillantottam a fekete és sárga színű barátunkat. Kétségbeesetten próbált menekülni, de ekkor rávetettem magam.

Gyorsan történt minden egyszer csak ott volt a földön feküdt a gepárd tiszta vér volt. Én nekem meg a számból csorgott a vér...de nem az enyém volt. Végül visszataláltam a fához. Itt nem volt semmi vér...itt csak nyugalom volt.

-Itt vagy farkaskám?-Mondta a hátam mögül egy gúnyos hang. Egyből hátrafordultam. Jaj de unom már ezt az oroszlánt. Mögötte még rengetegen voltak. Ő előre lépett. Mire a többi is akart de megállította őket az oroszlán.

-Ne! Ez a mi harcunk. Na megküzdesz velem? Kutyuli?-Nézett rám egotól fűtött szemekkel.

-Nem szokásom kismacskákkal játszani, de legyen..-Mosolyogtam. És már az egész testem kékség vette körül.

Ekkor egymás felé kezdtünk futni.

Elkezdtük egymás torkát lábát harapdálni. Már egy ideje harcoltunk, mindketten áztunk egymás vérétől. De ő rosszabb állapotban volt. Szerintem a következő harapásom meg is öli. De ekkor jelet adott a bandájának akik rám rontottak. Haraptak mindenhol és fájt bármerre próbáltam karmolni mindig csak harapást kaptam.

-Maya!!!-Láttam meg Zecket és a többieket. Miért vagytok itt?

Zeck és Max átváltozva futottak felém. Leszedték rólam őket, közben Logan és Romeo ottmaradtak velem, Logan könnyes szemekkel egyből elkezdett gyógyítani. Elfordítottam a fejem Zeck és Max irányába akik éppen az oroszlánt győzik le. Az oroszlán tehetetlenül rogy össze és meghal...Zeck szemei csak úgy izzanak.

-Mostantól én vagyok az Alfátok. Akinek nem tetszik azt megölöm!-Ordította farkasként Zeck. Erre a többi állat meghajolt. Jelezve hogy elfogadják őt. Ez az én bátyám. Ahogy felnéztem, megláttam a fának a lila leveleit. Izzani kezdtek.

-Maya?! Jól vagy? -Futott oda hozzám Zeck. Majd Max is idejött. Én csak mosolyogtam nem tudom miért. Leültek mellém.

-Meg tudod menteni?-Nézett Max Loganra. De lehetett látni hogy Logan kétségbe van esve.

-Ma-Maya...a tested...-Nézett rám Zeck. Lenéztem a testem elkezdett arany színben izzani.

A nyakamhoz nyúltam és levettem a nyakláncom és Zeck kezébe adtam. Könnyesek voltak a szemei...Megöleltem. A testem egy része már kis arany világító pontokká vált amik a fa törzsére szálltak. Megfogtam Max arcát de már a kezem is kezdett apró pontokká válni. Megcsókoltam.

-Hé! Maya! mi lesz így a beígért lányokkal?-Nézett rám Zeck miközben könnyek hulltak a szeméből.

-Én itt leszek!-Mutattam a szívére.-És itt.-Mutattam a fára. Már tudom mi ez a fa...és tudom miért volt ennyire hívogató. Mert nekem az volt a sorsom hogy itt meghaljak és tovább éljek a fába.

-Szeretlek titeket!-Egy könnycsepp gurult végig az arcomon és végül minden porcikám arany ponttá vált.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

Zeck:

Elviselhetetlen hogy nem él már Maya. Nem tudom kit fogok reggelente lecipelni mert nem tud felkelni...de nem szomorkodhatok. Igazából minden nap kimegyünk a fához és elmeséljük mi történt. mert én hiszek abban hogy Maya tovább él ebben a fában. el is neveztük Farkas fának. De persze néha egyedül is kijövök...

-Szia!-Mondtam a fának.-Tudom egy darabig nem voltam itt bocsi. De megnyugtatlak a nutellád megvan! Ja és összeismerkedtem egy lánnyal. Majd elhozom ide hogy megismerd. Tudod...Max még mindig nem dolgozta fel hogy elmentél ahogy én se...de próbálok mosolyogni a te kedvedért. Romeo...pedig az ágyadban alszik. És nézd...mindig rajtam van. És...és sajnálom hogy nem tudtalak megmenteni.-Elsírtam magam nem is inkább bőgtem. És átöleltem a fát.- Bárcsak itt lennél velünk!-Lehet hogy én képzelődtem de mintha a fa ágai megmozdultak volna és átöleltek...igazabból én abban a tudatban akarok élni, hogy Maya ölelt meg.-Ja és Logan is felszedett egy csajt, de szított mert nem tudott boldog lenni...mert te már nem tudod feldobni a rossz napjainkat. De tudd hogy szeretünk! Ja és én lettem a legfélelmetesebb Alfa. A falka 1000 tagos. Sőt 1001 tagos mert te is bele tartozol. De mennem kell mert ha nem vagyok ott kirúgják a ház oldalát...-Azzal elmentem a Falkához...