Na tessék itt a kövi rész mivel már egy-két ember szerette volna! Remélem tetszeni fog *3* De aztán kérem a véleményeteket! :* Úgy látszik ma érzelgő vagyok ez látszik a mostani részekben :33

Reggel mikor felébredtem egy sámlin ölt a ketrec túloldalán a srác és ördögien mosolygott.

-Tudod ilyenkor egész aranyos vagy. Senki se gondolná, hogy simán kinyírsz egy egész falut. Mert ugye már megtörtén.- A kis...célozgat. Egyből felugrottam vicsorítottam és morogtam. Mert igaza volt, megtörtént.

 Amikor még kicsi voltam és a faluban rájöttek hogy vérfarkasok vagyunk mindenki utált minket és már a barátaim sem játszottak velem csak kővel dobáltak. Ekkor 5 éves voltam. Mérges lettem, dühöngtem és kiirtottam a falut. A bátyám sem tudott megállítani. De ő még akkor is kitartott mellettem.

-Nincs jogod erről beszélni!-Morogtam ő csak nevetett.

De most megint előtörtek a rém képek...minden...

-Na de játszunk egy kicsit!-Előhúzott egy kisebb botot aminek a végére egy sokkoló volt rá erősítve...Na de jó nekem..- A szabályok egyszerűek én kérdezek te válaszolsz vagy ha nem akkor áramot kapsz.

-Figyelj Ryan 2...-Kezdtem bele.

-Ryan 2?-Nézett rám sértett arccal.

-Nem tudom mi a neved de nem érdekel. Nem érdekel hányszor sokkolsz le én nem fogok beszelídülni.

-Erick a nevem és majd meglátjuk...

-Nekem jó a Ryan 2.-Hihi dühös lett :P

-Ki az alfa?-Kérdezte.

Nem válaszoltam. Inkább csak leültem. és néztem rá ártatlan farkas szemekkel. Persze nem tetszett neki ezért belém nyomta a sokkolót. Hang nélkül tűrtem. Pedig fájt de nem fogok előtte szenvedni.

-Egyre jobban kellesz!-Mosolygott.

Nekem viszont te biztos hogy nem kellesz...

Ez így folytatódott. Egy kérdésére sem válaszolt. Nem volt értelme... Ezt ő is észrevette...

-Ryan gyere!-Jól halottam? Ryan? Kinyírom. Tuti!! Utálom.

Amint megláttam nekiugrottam a ketrec oldalának. Ettől annyira megijedt Ryan hogy hátra esett. De ekkor megfogtam a nyakamnál a grabancom Erick. Morogtam, rúgtam, próbáltam harapni de nem értem el. Rám rakott egy nyakörvet. Ez komoly kutyának hisz. Aztán elengedett. De én csak morogva néztem Ryant aki még mindig félve nézett rám.

-Na akkor kezdtük el! Ül!-Nem fogom megcsinálni...Ekkor megnyomott egy gombot. Amitől a nyakörv áramot vezetett a nyakamba. Ami nagyon fájt- Próbáltam ellen állni de nem ment. Nagyon fájt. Végül leültem.

-Okos Maya!-Mondta vidáman. Oh ne hidd, hogy nyertél!-Na de amúgy szeretnék többet hallani a falus incidensről. Erre Ryan felkapta a fejét. Szóval ő még nem tud róla.

De miért kell neki ezt felhoznia? Mit akar tőlem? Tudom...megöltem a barátaim a családom az ismerőseim! Tudom! Egy gyilkos vagyok!! TUDOM! Éreztem a könnycseppet a szőrömön. Tudod mit ha ennyire érdekel ez a történet. Megmutatom neked.

Elkezdtem újra átélni azt a napot. Dühös lettem. Lassan felemeltem a tekintetem Erickre aki meglepődött...Oh igen érzem ahogy a szemeim izzanak... Próbáltam leszedni magamról a nyakörvet de nem értem el ezért kinyújtottam a nyelvem és úgy húztam a számhoz. Persze Erick közben nyomta ezerrel az áramot. De nem érdekel. Elharaptam a nyakörvet és teljes erőmből a ketrec oldalának rohantam... vagy 10 szer és a ketrec behorpadt majd eltört. Már elvesztettem az irányításom. Csak ki akarom nyírni a vadászokat. A házból két felnőtt rohant ki a nagy zajra. Egyből nekik ugrottam. És megöltem őket. Ezután Erick és Ryan felé vettem az irányt. 

-Elrontottátok a napom, régi emlékeket hoztatok fel. Akartad tudni mi történt? Mindenkit megöltem pont mit most fogom!-Mondtam morogva állkapcsom csattogtattam és rá ugrottam. És meg akartam harapni a torkát amikor oldalról valaki le nem tepert...és megölelt szorosan.

-Nem fog megtörténni! Nem hagyom! Nyugi!-Z-Zack? Szorosan ölelt és sírt.

-Már itt vagyok! Nem kell dühösnek lenned!-Fogta meg a fejem.

Tényleg itt vagy Zeck? Vagy csak képzelődöm?Tényleg megtaláltatok? Éreztem a könnyeket megint a szőrömön.

-Köszönöm Zeck.-És ezzel elsötétült minden.