- Phoenix de Falco - mondta magában újdonsült nevét, és próbált hozzászokni. Elsőre kicsit szokatlannak tűnt számára, de minél többet ismételte, annál jobban ráállt a füle. - Köszönöm uram. - mondta miközben rátekintett a szakállas férfire. El is feledte, hogy valójában két sárkány áll mellette.

- Ugyan, még ne köszönj semmit. Azt mondtam adok egy nevet, de ez nem csak ennyiből áll fiam. - ennek hallatán kiült a fiú arcára egy értetlenkedő nézés.

- Hogy mondja uram?

- A névvel felelősség is jár. Az emberekről sok mindent elmond a nevük, például, hogy honnan jönnek, vagy éppen merre tartanak. Azonban ezért a névért meg kell dolgozni, méltónak kell lenni rá, főleg ha nem is akármilyen, mint amit most te kaptál. - ezt követően ránézett a mellette álló kislányra - Mivel úgy látom, hogy egész jól kijöttök a kis unokámmal, azt szeretném kérni, hogy legyél az ő lovagja. Vagy erről már meséltél neki Adelheid? - kérdezte tőle kíváncsian.

- Nem, még nem. Figyelj Phoenix, nem kérdezem meg, hogy előttem láttál-e már sárkányt, elvégre tudom, hogy nincsenek emlékeid... legalább is saját emlékeid. Ha lennének, akkor valószínűleg „nem" lenne a válaszod. Ennek az az oka, hogy az elmúlt évszázadokban nagyon megfogyatkoztunk a sok háború, és az orvvadászat, miatt. Rajtam kívül, talán ha öt szabad sárkány lehet szerte a világban. Persze vannak olyanok is, akik a védelem, vagy egyéb okok miatt beálltak egy-egy birodalomnak a szolgálatába, mint a keleti Hwang dinasztiához ketten is. Ez volt eddig az én történetem, és akkor most figyelj, mert jön, ami rád is vonatkozik. A sárkányok megtehetik azt, hogy szerződést kössenek az emberekkel egy közös cél érdekében. Ezt követően a lelkük teljesen összekapcsolódik, ami miatt érzik, amit a másik érez, és tudják, mit gondol. De ami még fontosabb, hogy részesülnek egymás erejéből. Ez esetemben olyasmi, mint amit korábban láttál, vagy az emberi alakom felvétele, a te esetedben pedig, egy szent fegyvert jelenthet. - ennek hallatán felcsillant a fiú szeme, „Én egy szent fegyver tulajdonosa?" játszott el furcsának tetsző gondolattal.

- Ezek alapján, amit elmondtál, számomra nincs akadálya. - mosolygott a kislányra.

- Mert nem vártad meg a végét, mindennek komoly ára van. Ezt nem is tudom, hogy vezessem fel neked... ez a szerződés valójában egy energiaáramlás. Megnöveli a sárkány erejét, és élethosszát, mert amikor használod az általa kapott erőt, akkor a te élettartamod csökken, azzal arányosan, hogy mennyi erőt használtál el. - ennek hallatán kétségek, és kérdések születtek a fiú fejében.

- Értem, ez így már egy kicsit tényleg más... de mi lenne az a közös cél? Nekem van egy elképzelésem, hogy mit tennék ezzel az erővel, de kíváncsi vagyok, hogy te... ti miért kérnétek ezt tőlem? - és ezzel az idős férfire is átpillantott.

- Több oka is van: Egyrészt, hogy nyerjek még egy kis időt magamnak. Mint azt jól tudod, az elmúlt idő fogsága megviselt. Még szükségem lenne egy kis időre és erőre, még nem tudtam befejezni mindent, amit szerettem volna. A másik oka a nagypapa, és Drigor miatt állt össze bennem. Ennek a szép országnak vissza kell térnie a régi fényébe, ezért mindent megtennék! - mondta teljes beleéléssel ezt. Ám hirtelen az erőteljes hangja ellágyult, és így folytatta: - Kérlek, segíts ebben nekem, még akkor is, ha egy kicsit nagy kérés.

- Nem nagy kérés. - törte meg eddig komor tekintetét egy mosollyal - Kimondtad azt, amire gondoltam. Amikor vittek a kivégzésemre, akkor én is láttam, hogy nincsen minden rendben ezzel az országgal. A cellámban töltött pár nap alatt egy másik rab mesélt a mostani helyzetről. A király igazából csak báb, a nagyurak pedig a maguk javára szipolyozzák ki a lakosokat, és az országot is. Ez nincsen így rendjén. Beszélt ő még az „Új Albionról" is, akik brutalitással válaszolnak a jelenlegi helyzetre, ami szintén nem megoldás. Adelheid, úgy érzem, hogy mi képesek lennénk változást hozni. Örömmel kötök veled szerződést, Albion megmentése, és újra felvirágoztatása érdekében. - szóltak a magabiztos szavak, miközben fél térdre ereszkedett előtte, hogy egy magasak legyenek. A kislány és Phoenix beszélgetését, még Albion is megmosolyogta.

- Akkor ez eldőlt. Kössük meg a szerződést akkor - mondta az öregúr - Adelheid, még emlékszel, hogy tanítottam?

- Igen. - majd miután ezt kimondta, hirtelen feltámadt a szél körülötte. Ő is fél térdre ereszkedett és így szólt a fiúhoz - nevet már kaptam tőled, a szerződés megkötéséhez, már csak egy tárgyra lenne szükség, amit adsz nekem. - belenyúlt a zsebébe, hogy keressen neki valamit, de nem talált egyebet, csak pár rizsszemet. Letépett egy darabot ingéből, a rizst beleszórta, majd megkötötte, így csinált neki egy játék babát.

- Tessék, most még illik is hozzád Adelheid. - mondta egy kis vigyorral az arcán. Amikor átadta neki a játékot, a szél egyszerűen elállt. A semmiből furcsa érzések kezdtek előtörni belőle: félelem, harag, csalódottság. Hamarosan rájött, hogy ezek nem is az ő érzései. Ránézett a kislányra, aki azonban csak mosolygott új babájára.

- Köszönöm neked Phoenix, sokat tettél most értem. Szeretném is törleszteni az adósságom, úgyhogy gyere utánam, kérlek. - majd biccentett a fejével.

- Na és Albion? - kérdezte a lánytól, furcsállva, hogy csak úgy ott hagyná nagyapját a korábbiak ellenére. Ám mikor visszapillantott, sehol sem látta őt. - Oh, vagy úgy... akkor nem szóltam - és megindult a lány után.

- Sose feledd, ez még mindig a szellemvilág, sok furcsaság történhet itt, és különben is, ő úgy döntött, hogy már eleget látott. - miközben ezeket a szavakat mondta, a fiú észrevette, hogy arra a helyre érkeznek, ahol már korábban jártak, ahol a sok gazdátlan fegyver volt.

- Áruld el nekem, csata volt itt? Miért van itt ez a rengeteg fegyver? - szólt az előtte lépdelő gyermekhez.

- Az is, de az már jóval régebben volt. Winged Palace évezredek óta a családom tulajdona. Amit itt látsz, azok az elesett harcosok fegyverei, akik nem lettek sikeresen sárkánylovagok, úgymond nem mentek át az utolsó vizsgán, vagy mégis, de korán elhunytak. Ezek itt szent fegyverek alapjai, melyek közül csak egy képes azzá válni számodra. Az, amelyik összhangban van a lelkeddel.

- De hisz rengeteg fegyver van - vágott a szavába - hogyan fogom egyáltalán megtalálni? - hangzott fel Phoenix kérdése.

- Mondanám, hogy hagyatkozz a híres megérzésedre, de most ez nem lesz elég, próbálgatnod is kell majd, de azért csak nyugalom, ebben lesz egy kis segítséged - ekkor elő lépett a kapualjból egy középkorú, sötét hajú férfi - vagy mondjuk inkább úgy, hogy motivációd. - az idegen nem viselt páncélzatot, volt azonban a kezében egy hosszú kard.

- Üdvözöllek fiatal harcos. - szólalt meg - Te lennél a következő sárkánylovag? - tette fel a kérdést, egy kis cinikussággal a hangjában.

- Igen én, és a nevem Phoenix de Falco, Adelheid és a nagy Albion lovagja. - szorosan kihúzta magát miközben ezt mondta.

- Valóban? Akkor örülök, hogy megismerhetlek. Ha már te bemutatkoztál, akkor illendő lenne nekem is így tennem. Sok néven ismernek, mint például: az első lovag, Albion őre... de talán neked a legtöbbet az mond, hogy Avalon. - ennek hallatán döbbenet ült ki a fiú arcára, felváltva a korábbi magabiztosságot Összeszorította öklét az újabb meglepetés hallatán. - De hagyjuk most a múlton való gondolkodást, más miatt vagyunk itt. Ma én leszek az ellenfeled.

- Várjunk csak, ezt mégis, hogy érti? Hogyhogy Avalon van itt?

- Kisasszony, erről nem mesélt neki? - kiabált Adelheid felé.

- Milyen kisasszony? - majd átvillant az agyán, hogy milyen alakban van - tudtam, annyira tudtam, hogy ebben az alakban nem fogsz felismerni engem. Én vagyok az, Adelheid! De nem, nem meséltem neki erről, kérlek, világosítsd fel.

- Kicsi sárkány, tényleg te lennél az? - erre csak egy szigorú pillantást kapott válaszul - Jól van, nem kell rögtön felkapni a vizet. Legyen úgy, ahogy a kisasszony kérte. Phoenix, ha jól emlékszem ez a neved, ez az utolsó vizsgád, megtalálni a saját szent fegyvered. Ez pedig egy párbaj alatt fog előkerülni. Már ha előkerül egyáltalán. - tette hozzá utólag - Erről a fegyvermezőről akármit felvehetsz, de előre szólok, ha rosszat választasz, azok különböző következményekkel járhatnak, és nem biztos, hogy túléled ellenem a harcot. - ezt követően előhúzta a hüvelyéből kardját, maga elé tartotta, majd így szólt: - Dicső Albion nevében, védd magad! - majd teljes erejéből rohamot indított a fiú felé.

Ui.: Ez lett volna az ötödik rész. Először is elnézést, hogy csúszott a rész, a vizsgák nem engedtek hamarabb ide. Másodszor remélem tetszeni fog számotokra, egy kicsit talán izgalmasabbra sikerült, mint az előző, és kellőképp megalapozta a következő rész eseményeit. Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni mindenkinek, aki eddig olvasta és vote-olta a munkámat, nemrégiben átléptük a 300 olvasást, elképesztőek vagytok. Nagyon jól esik. Remélem a következő részre is csatlakoztok majd, és követitek Albion Világát.