Megindult a roham, Avalon hatalmas lendülettel közeledett a fiú felé, aki hirtelen nem is tudta mihez kezdjen. Izmait elöntötte a vér, az egész teste eltelt adrenalinnal és várta a közeledő ellenfelét.

- Már fel is adtad kölyök?! - kérdezte az éppen lecsapni készülő férfi. Ám ekkor Phoenix, megpróbált kitérni a kardcsapás elől egy gurulással, de a rutinos Avalon még így is elérte pengéjével. Szerencsére csak megkarcolni tudta, nem lett súlyos sérülése. Amint tovább fordult a bukfenc után, minden erejével futni kezdett, hogy egy kis menedéket találjon, ahol összeszedheti gondolatait. Tudta, hogy fegyver nélkül nem tehet semmit egy képzett harcossal szemben, de nem is mert találomra felvenni egy fegyvert az elhintett következmények miatt.

- Nem adtam fel, megnyugodhatsz, de most megváratlak, ha nem bánod. - mondta ezt egy vigyorral az arcán, amíg próbált teret nyerni kettejük közt.

- Öreg vagyok én már a fogócskához. - mondta, majd felvett a földről egy kést, és utána hajította. A fiú testét, mintha nem is maga irányította volna, úgy tért ki, a hozzá közelítő fegyver elől egy bámulatos reflex mozdulattal. - Nem is rossz - méltatta a férfi a korábbit. - Viszont nem vagyok már egy túlságosan türelmes ember. Légy férfi, vívj meg velem! - parancsolt rá. Ezt követően megforgatta kezében a kardot úgy, mintha az a hosszú penge súlytalan lenne.

- Az ember azt hinné, hogy ennyi idő és csata után türelmesebb vagy. - heccelte ismét ellenfelét. A fiú szerte nézett. Az előző produkciójával nyert annyi időt, hogy felmérje a csatamezőt, és körülnézzen a fegyverek között. Feltűnt számára egy egyszerű markolatú kard, mely tőle nem messze állt ki a földből. Tetszett számára, vonzotta őt, és úgy gondolta, hogy talán az lehet az ő fegyvere, azonban a fegyverhez a harcoson át vezetett az út. - De legyen akkor ahogy akarod, nem váratlak tovább. - majd ezek után megindult felé nagy sebességgel.

- Na végre, gyere! - mondta, s készült a közeledő ellenfelére. A fiú azonban futás közben egy maréknyi port vett fel, és ezt, amikor közelebb ért, a férfi szemébe próbálta dobni. Avalon viszont már ismerte ezt az elterelést, ezért kitért a porfelhő elől, és fordulásból tarkón ütötte a fiút kardja markolatával. Ő egy pillanatra el is vesztette eszméletét, de míg teste zuhant a föld felé, vissza is nyerte azt, és egy tigrisbukfenccel próbált újra elszakadni az ellenfele közeléből. Ez nem sikerült tökéletesen, mert mikor kezét támaszként letette, véletlenül belenyúlt egy földön heverő pengébe, ami elvágta a bal kezét. Amikor megérezte felszisszent, és a hátára fordult. Sok ideje nem volt gondolkodni, mert ez után közvetlenül mérte volna rá a következő csapást a férfi. A magasról érkező vágást úgy próbálta hárítani, hogy arrébb gurult, de eközben is több apróbb vágást szerezett testére a földön lévő fegyverek által. Két-három ilyen manőver után, már talpra tudott állni, és a kard felé vette az irányt. Mikor odaért hozzá, egy kicsit hezitálni kezdett, de végül a markolatára tette az ép kezét, és kihúzta a földből. Miután ezt megtette, nagy erőt érzet, de ezzel együtt fájdalmai is lettek. Úgy gondolta, hogy az erő mellékhatása, így nem törődött vele.

- Most figyelj, megyek! - egy rohamra készült az új erőtől telve. Nem szerette volna sokáig húzni a harcot a kisebb sérülései miatt sem. A roham alatt ismét megpróbálta használni a port, ám ezúttal a kard hegyével dobta ellenfele irányába, majd lentről felfelé haladva a pengével gyorsaságot szerzett, és onnan próbát lecsapni ellenfelére. - Ezt védd ki! - kiáltott eltelve a harci szellemtől és az adrenalintól.

- Chh... gyenge próbálkozás. - szólt a férfi, s mikor a két penge találkozott, az, amelyik a fiú kezében volt, pillanatok alatt ketté tört. Ezt követően, két gyors vágással a hasára, és a vállára mérve megsebezte őt, aki emiatt a földre hullott. - Mondtam, hogy meg lesz az ára annak, ha rossz fegyvert választasz. Kár, pedig még én is láttam benned valamit. - mondta csalódottan, miközben kardját meglendítve lepergette róla a friss vért. Ezután hátat fordított neki, és komoran elindult a várkapu felé.

- Mégis hova mész? - hallatszott erősödő hangona kérdés. Ennek hallatán még maga Avalon is ledermedt. Volt valami furcsa abbana hangban. - Még csak most kezdek bele jönni. - s mire a férfi visszanézett,Phoenix már felegyenesedve állt tőle pár lépésre.

- Ne viccelj fiú. Már az is csoda, hogy egy ilyen után életben maradtál. - mivel látta, hogy az inge már át ázott vértől a seb körüli részeken. Inkább sétálj el most, és felejtsd el, hogy mi is történt ma. - tanácsolta neki. Azonban erre válaszul elsőre csak egy ijesztő kacajt kapott.

- Hogy felejtsem el? - hangzott a vissza kérdés, cinikus hangon. - Nem azért jöttem ide, hogy még több mindent elfelejtsek. - mondta komoly hangon, s mindeközben a tekintete teljesen megváltozott. Fénylett, tele volt energiával. Erre Adelheid, aki eddig egy magaslatról követte az eseményeket, csak elmosolyodott.

- Erre vártam, mutasd meg neki mi is rejlik benned. - gondolta magában.

- Vagy talán azért mond ilyeneket a „nagy" Avalon, mert megijedt? - próbálta felhergelni az ellenfelét.

- Ennyi, most már nem kegyelmezek, most meghalsz fiú. - majd ismét egy nagy csapásra lendítette kardját. Várta, hogy a fiú ismét kitérni próbál, ezért úgy készült egy második csapással, azonban ő nem mozdult. Kivárt, és mielőtt elérte volna a kard, lejjebb vitte súlypontját, és gyomron rúgta ellenfelét, majd kifordította kezéből kardját, és rászegezte azt.

- Azt mondtad, ha felveszek valamit, annak lehetnek következményei. Na de mi van a te kardoddal? - majd eleresztett egy gúnyos mosolyt. Ez a technika még a nagy királyt is meglepte, régen találkozott ilyen ellenféllel. Újra el kezdte érezni azt a harci lázat, amit fiatal kora óta nem érzett.

- Nagyon jó, ez már tényleg valami. - dicsérte a fiú leleményességét. - De ez ellenem még mindig kevés. Majd felkapott egy kardot, és elkezdődött a tényleges kardpárbaj. Mindent belengett a két kard csengése. Az éles, fémes hang átjárta az egész csatateret. Vívtak több kardforgatási stílusban is.

Meglepte a férfit, de úgy tűnt egy szinten vannak, rendre levédték egymás támadásait. Mikor egy nagyobb csapás után ellökték egymástól magukat, Avalon felvett még egy kardot, és úgy indított támadásokat. Érkeztek pengéi fentről, és oldalról is, de Phoenix, mind hárítani tudta, miközben hátrált. Próbálta kihasználni sebességét, ellenfele erejével szemben. Elindított lentről egy nagyobb támadást, ami azonban nem bizonyult sikeresnek. Bár nem szenvedett belőle sérülést, de a kardot el kellett engednie, hogy biztonságos távolságot tudjon teremteni közéjük.

- Na és most mit tegyek? - gondolta magában. Eközben lassan hátrált, de háta egy falhoz érkezett. - Ez lenne a vége? - tette fel magában az újabb kérdést, miközben közeledett felé ellenfele, már saját kardjával a kezében. Ismét körbenézett, milyen fegyver van közel hozzá, mi menthetné meg az életét, de mindössze egy rövid, tőrszerű fegyvert látott a lábánál. Érdekes kialakítása volt, az íves penge rész alatt, egy sast, és oroszlánt ábrázoló markolat helyezkedett el. Nem volt hétköznapi, talán ez volt az oka, hogy vonzotta magához. Mindent vagy semmit alapon a kezébe vette. Élet, vagy halál, már csak ez lebegett szeme előtt, és mindent feltett a megérzésére. Mikor megfogta a kardot, ismét átnyilallt rajta az erő, és a fájdalom érzete. Ez viszont teljesen más jellegű volt. Kezében ragyogni kezdett a kard, ami folyamatosan adta számára az erőt, emiatt körülötte még a levegő is mozogni kezdett.

- Csak nem? - érte meglepetésként a látvány a nagy királyt, aki gyorsan a fiú felé indult, hogy még most megállítsa, amíg nem jön rá mi is történik. De ezzel elkésett. A támadást gyönyörűen hárította, és ezzel egy időben ki is forgott a másik oldalra. Így a férfi szegeződött neki a falnak, majd egy szélsebes vágással a földre küldte őt. A fegyver akkora energiát kölcsönzött a támadásnak, annyira felerősítette azt, hogy amerre lendítette kardját, még a fal is megrepedt.

- Elképesztő. - s közben kémlelte kardját. - Ez tényleg én lettem volna? - csodálkozott el erején. A földön fekvő férfiből erre egy elégedett kacagás hallatszott fel.

- Gratulálok fiú. - mondta ezt, miközben felállt a falnak támaszkodva és rátekintett a pengéjére mely képes volt földre vinni őt, valamint a fiatal ellenfelére, aki ijedtségében rászegezte azt. - Engedd le a kardod, a vizsgának vége. Átmentél. Ezt az utolsó csapást, talán még száz éve sem védtem volna ki. Ha még élnék, akkor biztosan belehaltam volna. Már értem, hogy miért kért meg pont engem Albion, hogy legyek a vizsgáztatód. - látta az arcán, hogy nem egészen érti a helyzetet, ezért így folytatta. - Mint már mondtam, ez volt az utolsó vizsgád, hogy sárkánylovag lehess. Többen vizsgáztathattunk volna, de személyesen én lettem hozzád kirendelve, mert nagy remények vannak hozzád fűzve. Mit ne mondjak, még engem is lenyűgöztél. Te vagy a második, aki nálam megy át, úgyhogy légy büszke magadra. - majd egy kézfogásra nyújtotta a kezét.

- Köszönöm uram. - majd dicsőséggel telve viszonozta a gesztust.

- Én köszönöm, régen küzdöttem ilyen ellenfél ellen. Most viszont ismerkedj meg ezzel a kitűnő talwarral.

- Mivel uram? Ezt, hogy érti? - buktak ki a száján az újabb kérdések.

- Elnézést. Az általad kiválasztott kard típusa talwar. Ilyeneket akkoriban láttam, mikor egy messzi hadjáraton vettem részt, egy másik kontinensen. A görbített, rövidebb pengéből, és a speciális markolatból ez hamar kiderül. Úgy látszik illik hozzád ez a fegyver, ezért kéne jobban megismerned, hogy végül a mesterévé válj.

- Értem uram, és mindezt, hogy kéne csinálnom? - kérdezte a tapasztalt embertől, mikor előhúzta ismét, hogy megtekinthesse mindkét oldalát rendesen.

- Arra csak te, illetve ti találhattok választ. - majd ránézett a feléjük közeledő, mosolygó kislányra.

Ui.: Ezzel pedig zárult a hatodik rész. Remélem tetszeni fog számotokra, most igyekeztem sok izgalommal, és akcióval átszőni, még a megszokottnál is jobban. Ennek a résznek a végén is egy köszönetnyilvánítással tartozom nektek. Az, hogy ilyen sokat olvassátok, tekintitek meg a könyvemet, az számomra elképesztő. Boldog vagyok, hogy ilyen olvasóközönségem van. Mindent meg fogok tenni, hogy továbbra is a tőlem telhető legjobb részeket tudjam hozni számotokra. Most viszont elköszönök, legközelebb találkozunk, addig is jó szórakozást, Albion mindig vissza vár titeket.