Hatalmas tömeg gyűlt össze Mephisto téren, ma is sok ember fogja kilehelni a lelkét – beszélgetnek a tömegben lévők.
- Amióta meghalt a nagy Avalon király, azóta sorra váltják egymást a mihasznábbnál mihasznább bábkirályok.
- Csak halkabban, mert a végén te is mehetsz a pódiumra! – csitította őt barátja.
- Ugyan már, mindenki tudja, hogy valójában az öt báró család irányítja az országot. Vagyis ha pontosítunk mostanában csak négy, ugyanis a Wales hercegét régóta nem látta senki. Manapság azt beszélik, hogy ő is meghalt mikor a szülei hajója elsüllyedt az északi partok környékén.

- Ez ostobaság – hallatszott egy vékony, bár mégis magabiztos női hang.
- Oh, valóban, és mégis miből gon.. – csuklott el a hangja mikor hátra fordult – Charlotte hercegnő... elnézését kérem – s csak álltak tátott szájjal figyelve a kisasszonyt.

- Uraim, az én bátyám nem halt meg, ez ügyben biztosíthatom önöket. Az meglehet, hogy most nem tudjuk, éppen merre tartózkodik, de visszatér, ne legyen kétségük – mondta ezt a legnagyobb magabiztossággal Wales hercegnője, ám mégis aggasztotta a tény, hogy nem tud testvéréről semmit már évek óta.

- Örvendetes ezt hallani – mosolygott az egyik úr – azonban ha megkérdezhetem, kegyed mit keres ma itt Swansea-ben, főleg egy ilyen eseményen? Nem túl szép látvány.

- Mint tudja Swansea a hattyúk városa, és a családom fennhatósága alatt áll, én is kedvelem, az pedig, hogy pont egy kivégzésre értem ide – és ekkor egy pillanatra elgondolkodott, hogy is folytassa – maradjunk annyiban, hogy csak figyeljenek – zárta le röviden egy mosollyal. - Azonban uraim, ha most megbocsátanak, még van egy kis dolgom – majd azzal elsétált három testőrével együtt.

Mindeközben a tömeg túloldalán, állt egy pódium, egy színpad. Egy színpad ahol kiszolgálták azoknak a nyomurúságban élők igényeit, akik saját sorsuk fájdalma miatt kíváncsiak voltak arra is, ahogy másoknak fáj. Látszott a korhadó fa alapon, hogy sokak vére folyt már rajta. Mélyen beleívódott. Lefejezés, akasztás, különféle embertelen kínzások, és ki tudja mi folyt még ott, és hány élet veszett ártatlanul. Ezen a napon nyolc szerencsés, vagyis inkább kevésbé jelölt került a „szegények színpadára". Ekkor a hóhér fellép az emelvényre majd így kezdi:

- Hozzátok őket! – miközben mutat a nyolc megláncoltra. A mai napon ez a nyolc söpredék találtatott bűnösnek, és kerül kivégzésre az akasztófa által. Ismertetném a bűnösöket:

- Elsőként egy itáliai ikerpár Nicolo és Paolo, akiket lopás vétke miatt ítéltek el – a két fiatal fiú csak állt egymás mellett, még reménykedve, bár védtelenül.

- Utánuk következzen egy rabszolga, akit azzal vádolnak, hogy megölte a..

- ELÉG VOLT! – ekkor erős és kimondottan mély hang üvöltése szakítja félbe a vádat – hányszor mondjam, hogy sosem bántottam volna őt!
– egy pillanatra ledöbbent a hóhér, de mikor a foglyot kísérő katona térden csapta a feldúlt férfit, aki ennek következtében térdre esett, így folytatta tovább
– ha véget érne ez a hangos zaj, akkor folytatnám, szóval: ez a rabszolga megölte azt az asszonyt, aki a tulajdonosa volt. Mi is lenne jobb bizonyíték, mint, hogy szegény nőt ott találta a szobalánya vérbe fagyva.. ennek a féregnek a mancsai közt? Az csak súlyosbítja a helyzetet, hogy Blair kisasszony a neves Mandragora családból, még fel is akarta szabadítani. – Ekkor az őr látván, hogy a fogoly újabb üvöltésre készül, tarkón csapta, melynek következtében ő a földre zuhant.
– oh, te bolond – gúnyolódott a hóhér. Nézzék meg jól ezt az embert, ő Fernando a rabszolga.

A két hölgyet egyszerre kérném, hisz hasonló a bűnük. Először is Alexandra Lebedneva egy szláv származású felkelő, akit Chester környékén fogtak el, valamint egy ázsiai lány, akinél egy különös kard volt, ami nem mellesleg több katonánk életének elvételét is okozta, azok után, hogy megpróbáltuk megszerezni tőle. – ekkor egy nagy puffanás hallatszott, és egy férfi feküdt a földön.
– rendben, akkor velük egy kalap alá veszem ezt a germán zsoldost is, aki egy kocsmai verekedés után vert halálra egy másik embert.

- Az csak egy árva pofon volt – szólt a feltápászkodó férfi – nem tehetek róla, hogy errefelé ilyen puhányok az emberek.

-Élvezd csak ki ezt a gondolatot, mert ezek az utolsó perceid – nevetett fel a hóhér. 

Következzen egy fiatalember, akit felségárulással vádolnak, a neve pedig Pete – ekkor előlépett egy vékonyabb testalkatú, borostás, kissé hosszabb hajú ifjú. Körbe szemlélt a tömegen, de nem szólt semmit sem, csak elindult tovább, az ő utolsó állomása felé. – Kívánsz e szólni fiam? – érdeklődött a leendő gyilkosa, ám csak intett fejével.

Mindeközben a tömegben megindult egy mozgolódás, a katonák alig bírták csitítani a tömeget, és a tömeg oldalainál feltűnt néhány sejtelmes alak. Nem is csoda, hogy ekkora volt a felhajtás, ugyanis mindenki tudta, ki következik, a főattrakció. Az utolsó elítélt ugyanis nem volt más, mint maga Damien Hood. Avalon király egy hűséges harcosának a leszármazottja, az „Új Albion" nevű felkelőcsoport egyik vezére. Még senki sem hívta, de ő mégis kisétált a pódium közepére és így szólt hangosan a néphez:

- Örülök, hogy ennyi kedves testvérem összegyűlt ma, eme nemes alkalom miatt. Ám el kell, hogy szomorítsakmindenkit, itt ma nem végeznek ki senkit ezen az emelvényen, sőt soha többé nem is fognak. Erre a szavamat adom, csak adjanak pár óra haladékot előtte – s ebben a pillanatban bólintott egyet. A jelet megkapván több füstbomba repült főtérre,nem is lehetett tudni, hogy honnan. A katonák sorra estek össze, kik nyíltalálat miatt, kiket pedig közelről szúrtak le. Ennek hatására a tömeg pánikbaesve futott a szélrózsa minden irányába.

Ezt kihasználva a vezér egy okos és precíz mozdulattal letörte láncait, majd odasétált a hét elítélthez és így szólt: Két választásotok van. Itt maradtok, és meghaltok miután véget ért zűrzavar? – a másik opciót meg sem várva, Marius közbeszólt – Vagy átállunk hozzád, egyértelmű. Hát figyelj, éppen nincs jobb programom, szóval én benne vagyok. – Rajta kívül hasonlóan gondolkodtak az ikrek, Fernando, és a két nő is. Mikor viszont Pete megkérdezésére került volna a sor, neki már hűlt helyét sem találták, ő eltűnt. – A pokolba is! – mérgelődött a vezér – nekem rá is szükségem lenne. Matteo! – intett az egyik harcosának – keresd meg a fiút, még hasznunra vállna.

Eközben a megbilincselt fiú, már a váron túl menekült, lent a völgyben lévő erdőben. Nem is értette miért, de a megérzése azt súgta neki, arra kell mennie.

Ui.: Nos, ennyi lett volna az első rész, remélem tetszeni fog, annak, aki olvassa. A következő rész még nem tudom, hogy mikorra várható, de majd igyekszem.