Attila

Anyámék teljesen lesokkoltak mikor az igazi apámmal jöttünk haza.

- Te mégis mit keresel itt Rafael? - Kérdezte anyám rémülten. 

- Nagyobb a baj, mint képzeltük. - Szólt Rafael. 

- Rody egy Ősi Vérfarkas, Attila egy Orákulum-Vámpír a többit majd később. - Közölte Hanna. 

Apámnak könnyek gyűltek a szemébe. Odamentem hozzá és megmondtam neki, hogy mindig ő lesz az apám. Nem kell biológiainak lennie hozzá. 

- Nincs időnk erre. - Szólt ránk Rody.

- Ha egyszer hazaérünk majd megbeszéljük ezt az egészet. - Mondtam végül. 

- Hova mentek? - Anyám már csak kapkodta a szavakat.

Egymásra néztünk Rody-val.

- Kiállunk magunkért és harcolni fogunk. Szövetségeseket fogunk szerezni. - Mondta végül Rody.

- Én egyedül megyek a saját utamon. - Rody kidülledt szemekkel nézett rám. - Ne is kezdd el. Pár napról van szó, és 80% az esélye, hogy sikeres lesz. 

- Nem foglak egyedül hagyni. 1 órája is majdnem megölted magad. 

- Az sem az én hibám volt. Nagy részben.

- Nem mész egyedül sehova. - Rody nagyon eltökélt. 

- Te mész Rafaellel, én pedig egyedül. Ha utánam jössz bármi történjék... 

- Igen? Folytasd. 

- Végeztünk egymással. 

Rody arca teljesen elsápadt. Azonnal kiment a helységből. Gondoltam rá, hogy utána megyek, de Hanna szakította meg a fantáziámat. 

- És én kivel megyek? 

- Te itthon maradsz anyáékkal. Nem fogok vitát nyitni. 

- Hogy is képzelted, hogy te is mehetsz?! - Mondta anyám fennhangon. 

Hanna egy rosszalló pillantás után felment a szobájába. 

- Athillum hova fogsz menni? - Kérdezte Rafael. 

- Hívj a rendes nevemen. Attila. 

- Számomra mindig Athillum maradsz. A fiam. 

Ennél a pontnál legszívesebben megint belelőttem volna pár nyilat. Inkább elmentem Rody után. 

Ugyanott ült, ahol reggel feküdtünk egymás mellett. Leültem mellé. 

- Tudod, hogy nem úgy értettem. 

- Tudom. - Nem nézett rám miközben ezt mondta.

- Nem néznél rám miközben hozzám beszélsz? - Kérdeztem.

- Nem tudok. - Túlságosan is beletiportam a lelkébe... Nem úgy gondoltam. 

Közelebb húzódtam hozzá. A fejemet a jobb vállára tettem, és körbeöleltem a jobb kezét. 

- Szeretlek.

- Én is szeretlek. - Ekkor már rám nézett, kaptam az alkalmon és a számat az övére tapasztottam. Azt hiszem az elején elakart lökni, de meggondolta magát. A bal kezével most már nem támaszkodott, hanem a hátam közepét nyomva magához húzott szorosabban. 

- Hova fogsz menni? - Kérdezte, miután elszakadtunk egymástól. 

- Elmegyek az igazi anyámhoz. 

- A Szirénekhez? Te normális vagy? Ráadásul anyád már halott... Öngyilkosság lenne.

- Szerintem anyám még él. Érzem, hogy valahol van és nem halt meg. Vikit is elhívom, biztos igent mond. Rafael közben Michael-el, Viki apjával fogja a Szeráf ügyet intézni. 

- Hát jó. Bízok bennetek. 

- Te mit fogsz addig csinálni? Ne csinálj semmi meggondolatlant... 

- Szoktam olyat? Csupán a pokolt látogatom meg. Voltam már ott párszor. 

Azt hittem nem jól hallok. 

- A pokolba mész?!

- A Szeráfok ellenfelei a gonoszok, rosszak. A sötétség hordozói. Megkeresem a leggonoszabbakat aztán lesz ami lesz. Régen én sem voltam egy rendes fiú, biztos szót tudok majd velük érteni. 

- És te még rám voltál kiakadva! - Üvöltöttem. 

- Ne aggódj. Én tudok vigyázni magamra, nem úgy, mint egyesek. - Mondta mosolyogva, majd megpöckölte az orrom... - Élvezzük ki az estét együtt. Ma még csak az enyém vagy. - Közölte velem, majd reagálást sem hagyva rám vetette magát.

...

Vikit elhozta Rody. Gyorsabb volt, mint a jármű. 

- Rody útközben elmondott mindent. Mindig segíteni fogok neked, de nem tudom miért pont én kellek. 

- Majd meglátod. Rafael előtt nem mondhatok semmit. 

- Nem jó dolog titkolózni. - Szólt rám Rafael. 

- Rody megnyitnál egy átjárót? Tudod hova kell. 

- Revenge! Hozzám! - Magához szólította Revenge-t majd egy mozdulattal belehasított a földbe. 

- Aha szóval a Farkas most már átjárókat nyitogat. - Csodálkozott Viki. 

- Hát még amiket ezen kívül tudok. - Kacsintott Vikire Rody. 

A portál azonnal megnyílt. Teljes kékség ragyogott. Az Óceán szépsége mosolygott vissza. 

Rafaelnek ekkor esett le hova megyünk. 

- Oda nem mehettek! - Üvöltötte, majd szaladt felénk. 

Megfogtam Viki kezét, és ugrottunk. A portál bezárult mögöttünk...