Attila

Ne keress! Sajnálom az egészet... Küldök egy címet majd és időt. Akkor találkozhatunk csak mi ketten. 

Felriadtam. Rémálom volt? A nap már besütött az ablakon.

Óvatosan kikeltem az ágyból és Rody szorításából, be húztam a függönyt, hogy tudjon még tudjon még aludni. Lementem a földszintre. Most lehetett 7 óra. Végül kimentem a házból és egy kicsit arrébb mentem, hogy felhívjam Vikit, de ő megelőzött. Amint rá gondoltam ő már hívott. 

- Atti! Mi a baj? Tegnap elfogott a rosszullét, és Lucy szerint megingott a koncentrációd. - Persze, hogy Lucy-nak ilyet éreznie kell...

- Én csak... Majd otthon elmesélem. - Ezt nem tudom telefonba elmondani.

- Oké! Akkor mesélj szüleid hogy fogadták ezt az egészet? 

Aha. A "szüleim"...

- Anya egyből megszerette Rody-t, apa kicsit hezitál de ő is oké. 

- Na az tök jó! Mikor jöttök haza? 

- Szerintem mihamara... - Elfogott a rosszullét. Hirtelen teljesen elvesztettem az egyensúlyom. Ledőltem a fűre. A látásom hirtelen homályos lett. elfogott a zaklatottság. Betűk és számok kezdtek kirajzolódni előttem. 

- Attila! Jól vagy? 

Nem tudtam válaszolni. Egyre jobban rajzolódott ki a szöveg.

21:00 Szökőkút csak te és én. 

Rafael. Találkozni akar. A látásom visszatért. 

- Viki most leteszem, még van pár dolog amit el kell intéznem. 

Zsebre vágtam a telefont és ledőltem a fűbe. Elkezdtem a felhőket nézni. Mi lesz most? 

Nem volt sok időm gondolkodni, mert valami eltakarta a látványt. Rody fölém hajolt. 

- Ennyire kényelmetlen mellettem? - Majd lefeküdt mellém a fűbe. 

Felé fordultam és megpusziltam a száját. - Jó reggelt neked is. - Mikor elakartam húzódni ő már csókkal jött utánam.

- Neked is. - Mondta. 

Végül összekulcsoltuk a kezeinket és néztük a felhőket. Nem kellett hozzá sok idő, Rody már szuszogott. Én is hamar bealudtam mellette. 

Megvagyok bilincselve. A szám bekötve. Hol vagyok? 

Három alak jelent meg előttem. Mindháromnak 6 szárnya volt. Szeráfok. Mégis mennyivel másabbak. Undorral néztek rám. Az első megszólalt. 

- Haniel vagyok. Ők pedig Uriel és Sariel. - Uriel levette a számról a kötést. 

- Mit akartok tőlem? 

Uriel válaszolt. - Mi vagyunk az a három Szeráf akik a tisztításért felelnek. Mások baklövéseit javítjuk ki, illetve Isten beszennyezőit töröljük el. 

- Akkor én mit keresek itt? - Nem tudtam ezt az egészet mire vélni. 

- Nem jöttél rá magadtól? - Kérdezte Sariel. - Azt még Isten megbocsájtotta volna, hogy Rafael titkos gyermeke vagy. De te fajtalankodtál többször. Egy másik férfival. Felrúgtad a nemek egyenlőségét, és a fajok egyensúlyát. A ti kapcsolatotok az elejétől halálra volt ítélve. 

- Ez nem igaz! Rody a legjobb ami történhetett velem! Ezt sem ti, sem Isten nem döntheti el! 

Haniel csettintett, majd arrébb léptek egymástól. Egy holttest volt mögöttük. Rody feküdt teljesen kifehéredett szemekkel. 

- Egy már kész. Most te következel. 

- Nem! Nem! Nem! Ez nem lehet igaz! - Üvöltöttem.

Rody keltett fel. Ez nem álom volt. Ez megint látomás. 

- Minden rendben? Üvöltöttél és rángatóztál. - Aggódva nézett rám.

- Látomás. De megoldom. Ne foglalkozz vele. - Még több ellenfél. Nem voltak elegen... 

- Hát jó. De nekem bármit elmondhatsz. 

- Menjünk vissza a többiekhez. 

Látszólag Hanna sem mondott semmit, mert mindenki ugyanúgy viselkedett. Majd a találkozás után felhozom a témát. Elrángattam Rody-t egy sarokba. 

- Ma elfogok menni. Bármennyire is szeretsz nagyon kérlek ne kövess. Ne is kérdezz semmit. Minden rendben lesz.

Rody megcsókolt. 

- Rendben. 

A nap többi része hamar elment, anya kérdezte hogy mit csináltam az elmúlt 2 évben, amire valami hazugságokat kitaláltam. A legtöbb mellesleg hihető volt. 

...

20:45 van. A szökőkút nyilván a régi szökőkút helye, ahova anya mindig elvitt minket kívánni. Azóta sajnos azt a helyet lezúzták. Elindultam otthonról, megbizonyosodtam arról, hogy Rody tényleg nem követ. 

20:55-re odaértem. Leültem egy padhoz és csak vártam. Nem tudtam pontosan hogy néz ki akire várok. A sötétségbe boruló égboltot megvilágította egy kis fény. Felém közeledett, majd mellém telepedett le. Egy alak rajzolódott ki, majd teljesen ott termett. Csuklyáját lehúzta. Úgy nézett ki, mint én csak sokkal megviseltebb volt az arca, sokkal idősebb is volt, de a vonások egyeztek. Ő az apám Rafael. 

- Athillum.

Teljesen elfogott a düh, a harag. Amit eddig terveztem úgy éreztem most sikerülni is fog megvalósítani. 

- Rafael arkangyal. 

- Van valami konkrét kérdésed melyet szeretnél feltenni? Nincs túl sok időnk. 

- Ehhez nem kell sok idő ne aggódj emiatt. 

Felkeltem a padról. Ő továbbra is ült, de már felkapta a fejét. Elé álltam. Majd üvöltöttem. 

- Cross! Hozzám! 

Cross azonnal a kezembe került. 

- Athillum mit tervezel? 

Attila ez nem jó ötlet. 

Ne most Cross. Sosem voltam ennél határozottabb.  

Kifeszítettem az íjat. Nem kérdeztem semmit. Ő a szemeimbe nézett. Én pedig lőttem. 

Egy. Kettő. Három. Négy. 

Meghallottam a hörgését. A szájából vér folyt. Lerogyott a padról a földre. Négykézláb volt. 

Öt. Hat. Hét. Nyolc. 

Rafael teljesen kifeküdt. A csuklya eltűnt róla. Felfedte a szárnyait és a fényességét. 

Kilenc. Tíz. 

A fényessége kialudt. Vele együtt...