Rody

Attila koncentrál. Próbál visszamenni. Beletelt néhány percbe, mire az egyik kezét felém nyújtotta ezzel jelezve, hogy bekapcsolódhatok. Végre képes arra, hogy megmutassa amit lát. Közben a Hannával való kapocs sem szakadt meg. Amint megfogtam Attila kezét átütött a látomása. 

Először csak a föld szagot éreztem. Az eső esett. Ott voltunk hárman egymás kezét fogva, hogy lássuk mi történt a múltban. Este van. Az utcán vagyunk, egy sikátorban vagyunk. Befordul egy fiatal nő. Lara fiatalabbként. Folyamatosan telefonál, de nem veszi fel senki... Lara már ideges. Egy kis idő múlva eláll az eső. Megérkezett egy férfi. Fura külseje volt. Valami nem stimmelt vele. Előjöttek a aranyszárnyai amikkel körbeölelte Larát. Arkangyal. 

- A lányom biztonságban?  - Kérdezte a férfi.

- William őrzi. Beletörődött, hogy nem az övé mivel nem lehet gyereke, de ugyanúgy mellettem marad. Sajátjaként fogja szeretni.

- Helyes. Nem tehetjük ki semmi veszélyesnek.

- Mit akarsz  Rafael? Eddig nem kerestél fel, mi az ami miatt kockáztatnád a rangodat? 

- Segítened kell megvédeni egy gyermeket. 

- Tessék?!

- A fiam. Nagy veszélyben van. Megtudták a létezését, és most elakarják pusztítani. 

- Hannán kívül van még egy gyermeked? Kitől? 

- Még előtted történt. Amikor nem szerettem senkit. 6 évvel ezelőtt lefeküdtem egy Szirénnel. Képes volt engem elcsábítani. Azt hiszem ő volt a királynő. 

- Még csak nem is szóltál róla, hogy van egy fiad! 

- A királynő nem szólt a terhességéről. Máshonnan jutott a fülembe. Először arra gondoltam megölöm, de végül megvártam míg megszüli a fiam és utána vadásztam le. Kihasználta a hatalmát, hogy egy fia lehessen. 

- Mi van most szegény gyerekkel? 

- Már 5 éve nálam van... Nem tudtam mit kezdeni vele. De csak eddig tudtam titokban tartani. Kérlek. Segíts nekem most utoljára és soha többet nem kereslek! 

- Megteszem, de nem miattad! - Lara ekkor már dühös volt.

- Szegény fiú nem tehet semmiről. Felnevelem sajátomként, William pedig biztos örül, hogy lesz egy fia is. 

Éreztem közben Attila és Hanna is már könnyezik, hallottam kívülről mindketten kezdenek zokogni, Attila már remeg, de nem hagyta abba.

Rafael a köpenye alól elővarázsolt egy 5 éves fiút, látszólag aludt. Egyből felismertem, hogy Attila az. 

- Ő itt Athillum. 5 éves. 

- Hogy fogja feldolgozni, hogy téged elveszít? Már nem kicsi. 

- Amint átviszed a házatok küszöbén elveszíti minden hatalmát. Egyszerű ember lesz. Semmi természetfelettire nem fog emlékezni. Azt mesélsz be neki, amit szeretnél és elfogja hinni. Azonnal szülőkként fog titeket szeretni. 

- Ez nem túl szívtelen Rafael? Mégis csak gyerek. 

- A biztonsága a legfontosabb. Kérlek tedd meg! 

Attila eddig bírta. Már vérzett az orra azonnal lekapcsolódtunk mindannyian. 

Hannára néztem aki csak sírt. Nem tudta abbahagyni, már zokogott. Az apja nem az igazi apja. Attila is csak a féltestvére. 

Rápillantottam Attilára. Ettől nekem is könnybe lábadt a szemem. Minden érzelem kirajzolódott az arcán, ahogy a szőnyeget nézte. Düh, Átvertség, Szomorúság, Magány. Az orrából megállás nélkül folyt a vér. Azonnal magamhoz öleltem a bal kezemmel, olyan szorosan amennyire csak lehetett. Közben intettem Hannának, és a jobbal őt is átöleltem. Ez most nekik elég nagy trauma. Végül meghallottam Attila zokogását is. Mikor az ujjainkat összekulcsoltuk éreztem, hogy a legerősebben szorította meg. 

- Nekem most egy kis magányra van szükségem... - Hanna felkelt és visszament a saját szobájába. 

Miután becsukta az ajtót Attilát mindkét kezemmel öleltem. A könnyei és a vér már teljesen átitatta a pólómat. 

- Miért tették ezt?! - Kezd kiakadni, muszáj lenyugtatnom.

- Minden rendben lesz. 

Attila felnézett rám. Látszólag már egészségügyileg jobban volt. A vér már elállt, viszont az érzelmei még mindig kitörni készültek. Túl hirtelen is jött. 

Teljesen levágott a földre. Maga alá gyűrt. Az adrenalin is átjárta a testét. Vadcsókokkal halmozott el. Túlságosan is, a végére már végigharapta az ajkam. 

Megfogtam a két karját és lefogtam. Sikerült fölé kerülnöm. Ettől teljesen megőrült. 

- Még ilyenkor sem engedsz.. - Majd sírt tovább. 

- Nem fogom hagyni hogy a szomorúságot és a bánatot szexen vezesd le. Utána csak még szarabbul éreznéd magad főleg mert hagytam. A szex csak élvezet és dühlevezetés. Semmi más. Főleg a mienk, majd lágy csókot adtam neki. Le kell nyugodnod. 

- Átvertek! Az egész életem hazugság nem tudod felfogni? Egy fattyú vagyok. Akit rejtegetni kell.

- Az enyém vagy, és megvédelek mindenkitől. - Mondtam neki, miközben végig a szemébe néztem. Éreztem, hogy megnyugszik és elgyengül. 

Elengedtem, majd újra visszaváltott szomorúba. Magához húzott a földre és csak ölelt. Hosszú percekig voltunk így a szőnyegen. Aztán felemeltem majd befeküdtünk az ágyba úgy, ahogy azt még kora este terveztük. Végül Attila teljesen álomba sírta magát...