Attila

A szemünk előtt voltak. Alaric és Ambrosia. Mit kerestek ők itt? Végső felszabadítást kaptak, melyet senki nem törhetett meg. Ha csak nem?

- Nyilván az van most a buksitokban úúúristen hogy kerültünk ide. Ez nem lehetséges. Pedig de. Nem csak te kaphatsz új esélyt Attila. Megbántuk a bűneinket és Isten bennünk is bízott. Minket már előtted felélesztett, csak sokáig tart mindenféle kütyü nélkül idáig eljutni, ha érted. - Ezzel Vikire kacsintott. 

- Még mindig faragatlan vagy Ric. A lényeg, hogy segítünk nektek, ezzel is példát mutatva arra, hogy most már a jók oldalán vagyunk, hisz megváltoztunk. Kezdve az áruló Szeráfok, veszett blöki, kattant Banshee ügyekkel.

Összenéztünk Vikivel, hisz tudtuk ettől függetlenül nem bízhatunk bennük. Nem tudom mekkora erővel hozta őket vissza Isten, de reménykedtem nem annyival, mint amennyi azelőtt volt. 

- Indulnunk kell. Először a kutyust kell visszahozni a beszámítható lények közé. Amihez ki kell iktatni a vinnyogót. - Alaric túlságosan értette a dolgot. Eltitkolt valami fontosat. 

- Viktória előre mennél Alaric-al? Elmagyarázza neked a tervet, én pedig Attilának. - Talán Ambrosia most avat be.

Viki aggodalomra intő tekintettel hagyta el a helységet Alaric kíséretében.

- Miről szeretnél beszélni? - Kérdeztem kíváncsian. 

- Messziről megéreztük a szagodat. Isten felrúgta veled a Természet egyensúlyát. Ez később vissza fog ütni. 

- Mire célzol? 

- Feláldoztad a Látó képességedet azért, hogy Szirén lehess. Most pedig itt vagy, egy Vámpír akinek megvan a Szirén éneke. Ez biológiailag nem lehetséges Attila. A Természet eltörli a Természetellenest. Vigyáznod kell magadra. 

- Miről beszélsz? Minden ami nem emberi már Természetellenes, mégis itt van egy csomó olyan faj, melyről eddig csak könyvekben olvastam. Ezt mivel magyarázod?

- Egyensúly. Körforgás. Tápláléklánc. Mindennek és mindenkinek megvan a maga helye, ideje meddig van és lesz. Te viszont ezzel a lépéssel átléptél egy határt. Az egyensúly megbillent a vadak felé, és ezt a Természet nem fogja sokáig hagyni. Amint tudja ki fogja egyensúlyozni. 

- A Természetről beszélünk. Nem fog csak úgy megölni. Nem is tudna. 

- Téged nem. De minden mást eltöröl az egyensúlyért. Ezt helyre kell hoznod Attila. Mihamarabb.

- És mégis mit tehetnék? Haljak meg ismét?

- Az csak a végső megoldás. Jelenleg érzem, ahogy az Univerzum sikít. A Természetet hibáztatja. Kompenzálás kell neki. Isten felrúgta a szabályokat azért, hogy a jövőt védelmezze, de közben nem gondolt arra mit teremt meg. 

- Mit kell tennem? 

- Reménykedj, hogy ha az Ősi Banshee meghal, valamint a maradék áruló Szeráf akkor talán meglesz a kompenzálás.

- Miért én vagyok aki miatt ez történik? Itt vagytok ti is. Két óriási hatalommal lévők akik szinte a nézésükkel képesek ölni. - Azt hiszem valami nem stimmel. Ambrosia elszomorodott.

- Mi csak átmenetileg vagyunk itt. Ha sikerül mindent megoldani utána egy évig tartózkodhatunk a Földön. Nem végleges, neked igen. Te megkaptad azt, amit mindenki akar.

- Váltsunk inkább témát... Ráérünk emiatt akkor aggódni ha végeztünk.

Éreztem, hogy hívott valami. Ott hagytam pár percre Ambrosia-t, majd berohantam az emeleti szobába. Ott volt egy vitrinben. Annyira hiányzott a hangja. Az érzés, hogy tudom ő is megtud védeni, vagy ha más nem mentálisan lebeszélni dolgokról... Cross. A Természet Íja. Kinyitottam a vitrint, és amint megérintettem Cross-t, rögtön újra létrejött a kapcsolat. Nem kellet újra próbát kiállnom. 

Egy ideje már éreztem a jelenléted, mégis megvárattál te balek.

- Nekem is  hiányoztál.

Visszamentem Rodyhoz, belesúgtam a fülébe, hogy szeretem és harcolni fogok érte. Majd elindultunk Vikiék felé. Nem tudom meddig fog még aludni, de hamar el kell intéznünk. Kiszámíthatatlan és veszélyes lesz amikor felkel. A hang belülről teljesen kikészítette.

- Honnan tudjátok hol találjuk meg? És hogy pont őt keressük? - Kérdeztem.

- Jelenleg két Ősi Banshee létezéséről tudunk. Az egyiket személyesen ismerjük, ő nem csinálna ilyesmit, örül hogy még nincs levadászva. Sosem vonzaná magára a figyelmet.

- És ki a másik?

- Ő már egy ideje itt él a Pokolban. A Végtelen Lávatenger után a Sikolybarlangban. Érzem a jelenlétét. Hatalmas ereje van, szinte már Ric-el vetekszik.

- Azért ennyire ne alázz már meg. - Szólt közbe Alaric

Megfogom menteni Rody-t. Muszáj nekem is csinálni valamit, eddig mindig ő védett meg, viszonoznom kell. Nem akarok az örök vesztes lenni. Én magam fogom a Banshee-t megölni. 

Viktória állt mellém majd megkérdezte: 

- Biztos vagy ebben? Megtudjuk állítani? 

-Ha félsz hátrálj meg nyugodtan, nem fogok megharagudni érte. Nem is akarnám, hogy megint veszélybe sodord magad. 

- Hmm ha már veszély, négyünk közül ironikus, de én haltam meg a legkevesebbszer. - Egy kacsintással zárta a mondatát.

- Nagyon vicces. Tetszik a lány humora. - Szólt hátra Alaric. 

Majd egy hang a fejemben kizökkentett a gondolataimból.

Mindannyian pusztulásra vagytok ítélve drágáim.