20.fejezet/ Ölj meg
Rody
Fél évvel ezelőtt...
Szánalmas vagy. Egy örök vesztes, akinek nem jut vigasz az életből. Miért élsz egyáltalán?
- Nem vagy igazi. Nem tudom kivagy, de nem ő!
Az én hangomat hallod szerelmem. Miattad haltam meg.
Már fél éve a halálának, de még most is hallom a hangját. Zaklat, de ő nekem ilyet sose mondana. Nem lehet, hogy tényleg ő. Sose mondana nekem ilyet. Ismerem már ennyire, vagy mégsem?
Kárpótolj jobban! Ennyi nem elég Rody. Megölted az imposztort és Lucifert. De mi lesz a Szeráfokkal? Ők is tehetnek a halálomról. Mindenkit el kell tenned láb alól szerelmem.
Mióta ezek a hangok vannak a fejemben Revenge elnémult, talán ő is megutált. Nem okolnám ha nem így lenne. Nem tudom meddig bírom még. Uszít, és nem tudok ellenkezni.
Bosszút kell állnod mindenkin, mielőtt magaddal is végzel. Állj rajtam bosszút! Meghaltam és erről te is tehetsz. De ezt te is tudod. Segítek fentről. Látom őket.
...
1 hónappal ezelőtt...
Semmi fontos információt nem húztál még ki belőle. Még erre sem vagy jó?
Elég nehéz kínozni valakit, ha közben egy hang végig az idegeimre megy. Attila hagyj egy kis teret...
Éreztem, ahogy Raguél az utolsót is kilehelte. Ez nem jött be. Túl hamar megöltem, most legalább tudom a többinél mire figyeljek. Azzal a lendülettel letéptem a fejét. Mehet a többi közé elrettentésül a próbálkozóknak. Demonstrálom a hatalmam.
Ő ölte meg az apám. Nagyon örülök, hogy ezt megtetted, de ha nem vetted volna észre még három életben van valahol kint és menekül. Ez volt közülük a leggyengébb. Szánalmas.
- Befejeznéd végre a pofázást?
Jaj miért vagy ilyen Rody. Én szeretlek. Alig várom, hogy újra együtt legyünk a túlvilágon.
- Akkor fogd be végre. Csak felidegesítesz.
Szánalmas vagy. A saját gondolataiddal veszekszel szerelmem. Ha kell az őrületbe kergethetlek. Te tetted. A te kezeid által haltam meg.
- Ez nem igaz, de bár igaz lenne. Esküszöm, most már én ölnélek meg ha cserébe végleg kussba maradsz.
Mindenről te tehetsz. Felfogtad? A vérem a kezeidre tapad. Most pedig keresd meg Uriel-t, ha a főáruló halott, a többi esedezni fog a kegyelmedért. Utána őket is megölheted.
...
Most
Uriel feje talán a Szirénkirálynő után a legszebb. Néha olyan mintha mondani akarna valamit.
Szánalmas vagy.
- Fogd be.
Hamarosan te is halott leszel. Csak nem vér folyik a füledből? Netán fáj a hangom szerelmem?
- Bár eltudnálak hallgattatni... Bárhogy.
Érzek valamit Rody.
Meghallottam a hangos lépteket. Valaki, vagy valakik nem próbálnak settenkedni, simán a kastélyomba jöttek. Érzem az egyik Viktória. Megtiltottam neki, hogy idejöjjön! Kit hozott magával?
Öld meg őket. Nem tisztelnek téged.
Egy ismerős illat. De valami nem stimmelt. Ez hogy lehetséges?
Benyitottak. Ott álltak előttem. Viktória, aki pedig mögötte volt... Attila? Ez hogy lehetséges? Hatalmas düh kapott el. Még egy imposztor? Ezúttal Attila külsejével? Kezeim azonnal ökölbe szorultak.
Azonnal odaszaladtam, Viktóriát félrelöktem és elkaptam az utánzatot. Kezeim a nyaka köré fontam, falhoz nyomtam, végül felemeltem.
A háttérben már Viktória üvöltözött, hogy tényleg ő az. De hát ki hinne neki, mindennek bedől.
Öld meg az imposztorom.Szerelmem.
A hasonmás bekönnyezett.
- Elég gyatra munkát végeztél. Még a szeme színét sem találtad el. Nem tudsz semmit mondani, amivel meggyőznél arról, hogy hagyjalak életben.
Alig tudott valamit kinyögni a szorítástól, mégis ezeket sikerült neki.
- Megfogadtuk. Ketten a Világ ellen.
Ez nem lehet igaz. Akkor mondtam neki, amikor kettesben voltunk.
Leengedtem a falról, a szorításom is gyengült, de még nem engedtem el.
- Tényleg... Te vagy az? - Az én szemeim is bekönnyeztek. Nem lehet igaz. Ennyi idő után.
- Én vagyok. Kicsit... megváltoztam. De még mindig én vagyok. - Teljesen más illata volt. Valami hiányzik és valami új.
Ölj meg. Ölj meg Rody. Akkor vége lesz a hangoknak. Mindennek vége lesz. Nyugovóra térhetsz. Kérlek. Ölj meg, szabadíts fel!
Hatalmas düh jött elő belőlem, és talán egy kis megszabadulási vágy. Talán itt áll előttem az életem, mégis a hangját hallom a fejemben. Ha megölöm a hangoknak is vége. Talán hallucinálok még mindig.
Bele néztem Attila kéken villogó szemeibe. Megakartam csókolni. Magamhoz ölelni. De a hang... Ami most már kínzott. Visított. Le kellett térdelnem. Befogtam a fülem, éreztem hogy véreznek, de nem áll le! Csak hangosabb és hangosabb!
Ha nem ölsz meg én öllek meg Roderick!
- Rody! Mi a baj? - Túl sok hang. Több oldalról mindegyik Attila hangja. Nem bírom idegekkel.
Ölj. Meg.
- Énekelned kell. Most azonnal! - Viktória hangja még a sok hang közül is kitűnt. Bár most ezek mellett talán még az övé a legkellemesebb. Nem bírom tovább. Meg kell a hangtól szabadulnom.
Megakartam ölni... Mindenkit. Csak legyen vége.
Ennél a pontnál éreztem, hogy újra előtört a gyilkolási vágy. Attila viszont teljesen körbeölelt. Az arca már szinte az enyémnél volt. Lekuporodott mellém. Felvette a szemkontaktust, majd hang jött ki a torkán. De nem szavak, ez sokkal inkább ének. Nagyon kellemes és... álmosító. Az összes hang tompul, egyre halkabb, már nem is hallom őket rendesen.
Még.Nem.Végeztem.
Azt hiszem Atti elaltatott... Talán jobb is így. Vigyen szememre álmot, nyugtasson meg ahogy régen. Viszont egy dolgot még meghallottam Viktóriától.
- Atti én is hallottam azokat a hangokat.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top