Attila

Teltek a napok... Melyek végül hónapokká csapódtak. Talán évekké is?

Olyan sötét minden. Hol vagyok? Mennyi idő telt el? Mintha egy kómából ébredtem volna fel. Érzem a szemem nyitva, mégsem látok semmit. Semmi nincs előttem, nem is vagyok letakarva. Megvakultam volna?

Hamar kizökkentett egy mély és hatalmas hang a gondolataimból. 

- Nincs sok időnk. Utolsó csepp energiám arra használtam fel, hogy visszafordítsak egy kártékony folyamatot. Végre megtaláltalak az elpusztítottak közt. - Mit akar ez jelenteni? 

- Én ezt nem értem. Hol vagyok?

- Mindjárt a feledésbe merülök. Gyorsan felelj. Mi szeretnél lenni mikor újra visszakerülsz az életbe? Nem tudom mivé tegyelek, hogyan lehetne a Világnak a legjobb. Ezt a döntést neked kell meghozni és remélem jól fogsz dönteni. 

- Vissza az életbe? 

- Felajánlom neked a fajválasztást. Egy törékeny ember, kit meg kell védeni. A mostoha szüleid mindig is ezt akarták. Maradhatsz egy Látó, vámpír génekkel. Anyai ágadról előjövő Szirén. A párodhoz passzoló Vérfarkas. Barátnődhöz hasonló Banshee. Avagy egy erőteljes Boszorkány.  A döntés csak rajtad áll. Hogy éreznéd magad a leghatásosabbnak?

- Lehetek akármi... Már tudom. Döntöttem!

...

Egy hirtelen lökést éreztem, mely kilökött a sötétségből. Látom az eget, a napsütést. Megvilágít teljesen. Alattam a fű. Tényleg élek. 

A távolból egy nőt láttam felém futni. Viki volt az! Azonnal könnyek szöktek mindkettőnk szemébe. Csak kapálózott, a nevemet kiáltva. Mire hozzám ért már teljesen kifáradt.

- Te életben vagy Atti! Tényleg életben!  - Mondta ezt teljesen lihegve, majd végig tapogatta az arcom, hogy megbizonyosodjon arról hús és vér vagyok.

- Kaptam egy végső esélyt. Azt hiszem Istentől. 

Ekkor Viki arca fal fehér lett. 

- Ati.. Láttalak elégni. Istent pedig már a Szeráfok megölték. 

- El is égtem. Ő pedig visszahozott. Akkor erre értette, hogy az utolsó erejével tesz valami jót. - Ezután Viki csak egy hatalmas szorítás után győződött meg arról teljesen, hogy ott vagyok és nem álmodik. - Viszont Viki... Hol van Rody? Őt is látnom kell. 

- Attila egy év telt el mióta "elmentél".  Teltek az idők... Rody bekattant. Próbáltam rajta segíteni, de végül kitiltott a Pokolból. Azt mondta ha meglát lent azt megbánom, és tudom hogy nem viccelt. Hangokat hall, a te hangodat is elvileg hallotta többször. Most nem csinál mást csak pusztít. A Pokol hercegek vagy halottak, vagy elmenekültek. Lucifer feje azóta is ott van a kastély egy szárnyán példát statuálva. 

- Ő sosem ártana neked. Miről beszélsz? Ő nem ilyen. A barátai voltak ők is. - Nem beszélhet így Rodyról. - Miért tett volna ilyet?

- Nyomoztam amíg mindenki gyászolt. Én tudtam, hogy visszajössz!

- Akkor hát beszélj Viki! Mi történik itt?

- A Szirénkirálynő.. az anyukád már rég halott. Egy imposztor vette át a helyét, akinek az volt a célja, hogy az egész családfát kiirtsa. Ez sikerült is neki idáig. Csak hogy tudd, már az ő feje is kint van. 

- Nekem ez sok... Pontosan hány fej van kint? - Nem akarom tudni a pontos számot.

- Mindenki aki valaha ártott nektek fejüket vágta és akasztotta ki Rody. Sokan még most is bujdosnak a Pokol király haragjától. 

- Látnom kell azonnal. Mielőbb.

- Az most még túl veszélyes lenne. Rody teljesen, hogy is fogalmazzak... "megveszett"? Nem önmaga. Lehet azt hinné hamis vagy és megölne azonnal. Nem kockáztatok még egyszer. 

- Megtudom győzni, hogy én vagyok. - Felemeltem a kezem. - Cross hozzám! - Üvöltöttem, de semmi. Cross nem jött vissza hozzám.

- Azzal, hogy meghaltál Cross deaktiválva lett. Újra fizikai és mentális kapcsolatba kell lépnetek. Be kell kapcsolnod.  - Ekkor Viki fintorgott egyet.

- Ezt még megértem. Hol van?

- Rodynál. Ha elég biztosak leszünk benne nyitok egy portált, de nem most Ati! Még csak most kaptalak vissza! Fogd már fel, a te életed a legfontosabb jelenleg. - Újra könnyek szöktek a szemeibe.

- Minél tovább húzom, annál nagyobb az esélye, hogy végleg elvesztem. Ezt neked is meg kell értened. 

- Akkor hát legyen... - Viki felemelte mindkét kezét. - Lucy nyiss egy átjárót. - Ennél a pontnál Viki egy dalt kezdett énekelni. Egy szomorú melódiát. Mint ami a Pokolra jellemző. A portál meg is nyílt, és tudtam ha most nem ugrok soha nem fogok, mert esetleg Viki megint megpróbál lebeszélni, vagy én magamat. 

...

Sokkal sötétebb mint legutóbb. Az egész Pokol most sokkal... Pokolibb volt. A hő megemelkedett, minden lépésnél egyre nagyobb és nagyobb nyomás nehezedett az emberre. Minél tovább a légkörben tartózkodtál annál előbb elakartál onnan tűnni. Ez talán egy jel is. A kastély a közelben van. Ez egy nagyon sötét aura ami taszít mindent és mindenkit.

Vikivel elindultunk a kastély fele, hálisten ő sokszor volt ott és megjegyezte, amíg próbálta Rody-t győzködni. 

- Fent elfelejtettem megkérdezni... Mi történt a szemeiddel? - Reméltem nem kérdez rá.

- Mire gondolsz?

- Ne nézz hülyének Attila. Kökény kék szemeid vannak. Az arany vagy a barna nyoma sem látszik. Mi történt?