Rody

Azonnal megéreztem a Banshee szagot, és akkor volt a legerősebb mikor Viktória kiment mellettem. 

- Mi van akkor ha nem tud róla hogy az? - Kérdezte Attila aggodalommal. 

- Az ilyen már gyerekkorban előjön, amúgy már rég beleőrült volna a hangokba kezelés nélkül. 

- Mi okból nem mondta volna el? 

- Sosem bízhatsz egy Banshee-ben! Látszólag semlegesek a harcokban, azonban a túlélés vezérli őket. Ha megérzik a saját halálukat egy harcban azonnal oldalt váltanak a remény miatt, hogy túlélhetik. 

- Vikiben megbízom. Biztos okkal nem mondta el. 

Szegény túl sok jót lát az emberekben még ezek után is...

- Ennyit szerettél volna? 

- Hiányoztál ám reggel. - Ez speciel teljesen őszinte volt még tőlem is. 

- És az a megoldás, hogy a töri tanárom leszel. Megölted a tanárt, vagy mi? - Olyan aranyos mikor durcás arcot vág. 

- Szimplán az egyik képességemmel elküldtem messzebbre. Nem ártottam neki.

- Mit tettél pontosan?

- Maradjunk annyiba, hogy egy kis pénzbeli megvesztegetés sok dologra jó. 

- Ergo lefizetted. Hol itt a képesség? 

- Mit gondolsz elővarázsoltam azt a pénzt? 

- Inkább nem is akarom tudni. Azt akarom hogy mondj fel. Nem akarlak napi szinten itt látni.

- Na de Attila! Nem beszélhetsz így a tanároddal. Ez súlyos büntetéssel jár. 

- Tessék? - Ekkor már látszott az arcán egy kis rémület. 

- Gyere közelebb. Szépen előveszem a vonalzómat. 

- Elmehetsz a picsába. 

Ezután kiviharzott a teremből.

Úgy látszik kicsit túlléptem a célon, de mindig jó dolog szívni a vérét. Bár sosem fogom olyan jól csinálni, ahogy ő tette az asztalnál... Ha csak rá gondolok én már. Na igen. Nem ez most a legfontosabb. Még ki kell hallgatnom egy beszélgetést. 

Attila és Viktória kettesben ebédeltek valahol a sulinak a déli szárnyán. Én mint egy felügyelő tanár jártam a folyosót szerepemhez hűen, majd megálltam hallgatózni a fal mögött. Tisztán hallottam mindkettejüket.

- Miért nem mondtad el, hogy egy Banshee vagy?

- Te erről honnan tudsz? 

- Rody kiszagolta. Nem ez a lényeg! Ezt te is tudod.

- Féltem mit reagálnál. 

- Komolyan? Ez a legjobb indokod? Egy vérszívó szörnyeteg vagyok, aki minden titkát elmondta neked. Megbíztam benned. Te pedig egy ilyet eltitkoltál előlem! - Huha. Elég dühösnek tűnik.

- Nekem a te biztonságod volt a legfontosabb. Sosem tudnék ártani neked. Szeretlek Atti. Te vagy a legjobb barátom, és az egyetlen.

- Ha így haladsz nem leszek az. Szóval miért nem árultad el? 

- Minél többet tudsz egy Banshee-ről annál veszélyesebb az életed. Természetes, hogy Rody kiszimatolt hiszen a több száz év alatt amit leélt mindent látott már. Nem volt nehéz ezt kideríteni róla. Atti, én tudom hogy te egy vámpír vagy. Egyúttal gyenge is. Nem akartam kockáztatni az életedet jobban. Túl sokan akarnak már téged így is. 

- Ahj Viki. 

Azt hiszem gyorsan kibékültek. Nagy csend lett majd zokogás. Ez volt az ölelkező pont, amit inkább kihagytam.

Miután kiértem az iskolából egy furcsa szag csapott meg. Halál és kín. Vadászok. Méghozzá több vadász szaga. Körbevették az iskolát. 

Azt hiszem ideje falatozni...

Öten voltak. Ketten a hátsó bejáratnál. Három elől. Mire várhatnak? Az iskola területén vannak, ráadásul nappal. Ha bárkit elakarnának kapni, feltűnés mentesen biztos nem menne. 

Úgy voltam vele bepróbálkozok. Sok vesztenivalóm nincs.

A középsőhöz mentem. Teljesen civilbe volt öltözve, mégis érződött rajta, hogy legalább 50 lénnyel végzett. Gondolom többségük a bénább vámpírok voltak.

- Hé fiúk! Mi járatban erre? 

- Kopj le innen farkas. Most nem te vagy a célpont, de eljön majd a te időd is. - Mintha valaha eltudna engem kapni!

- Jaj hát ez nagyon sértő. Pedig nagyon régen játszottam egy igazán jót. Szóval mit kerestek itt?

- Megbízásunk van.

- Ki ellen? 

Néma csend. 

- Sorrow? 

Megint csend. De a szívritmusa felgyorsult a balszélsőnek. A szemébe néztem, ő egyből megrémült. Meg találtam közülük a kezdőt. A ritmusa elárulta. Hát persze, hogy Attiláért jöttek. 

- Nem fogjátok őt elvinni. Előbb velem kell végeznetek.

- Ne aggódj veled is számoltunk. Volt szóbeszéd egy farkasról aki kötődik egy vámpírhoz. Bár először azt hittem csak mese. 

- Kóstolgathatsz, de én fogom belőled a nagyobb falatot harapni. 

Ekkor kicsöngettek az utolsó óráról is a suliban. A diákok jöttek ki. Megláttam Attilát és Viktóriát. Attila felismerte azokat akik velem voltak szembe. Odajöttek hozzám. Megvárták míg mindenki más elmegy. 

- Velünk jössz önként? Bölcs döntés. Kislány neked pedig nem kellene ebbe belefolynod.

- Már akkor belefolytam mikor Atti barátja lettem! - Harcias lány. 

- Nem megyek veletek sehova. 

- Én pedig nem fogom hagyni. - Szóltam közbe.

Az utca a suli körül teljesen kihalt. Most már lehet nappal, de egy árva lélek sem volt a környéken. Akik a hátsó ajtónál voltak most előrejöttek. Mindegyiknél más fegyver volt. Nem tudom mindegyiket leteríteni egyszerre. Ehhez több segítség kellett. Próbáltam támadni, egyet levittem a földre. Azt hiszem meg is halt. 

Egy valamivel nem számoltam... Nem hallottam meg időben. Segítséget hívott a középső. Nem tudtam reagálni... figyelmetlen voltam. Az altató nyakon talált, majd még egy, végül még egy. Azonnal a véráramlatomba kerültek. Nem tudtam ellene semmit tenni. A földön maradtam. Attila még próbál ellenük harcolni. Nem tudok mozogni! Egyre jobban kezd homályosodni minden... Tennem kell valamit!

- Ne aggódj blöki. Te is velünk jössz. 

- Viktória! - Üvöltöttem amennyire a maradék erőmmel tudtam.

- Igen?

- Érzed a vadászok halálát?

- Igen. Honnan tudtad?

- Sikíts. Add ki magadból a halálukat! Mutasd meg a halálhírnök üvöltését!

Előjött a Banshee sikoly a mélyből. Az iskola ablakai mind kitörtek. A bénulás miatt nem tudtam betapasztani a fülemet. Nagyon fájdalmas volt. Ekkor Attila rohant oda hozzám befogni a fülem. A hallásom miatt ezzel is átütött a hang. Beleszédültem. De legalább nem volt végzetes, hála Attilának. A tíz vadász egyből a földre került. Mindegyiknek vérzett a füle. Egyből el is ájultak. A legtöbbnek ha túl is éli, garantált hogy véglegesen megsüketültek. Ki lettek vonva a forgalomból.

Attila a vállára kapott, próbáltam valamennyire a lábaimat használni, hogy ne legyek túl nehéz. Attila lakásáig nem is álltunk meg, Viki közben végig mellettünk szaladt. Pásztázta a terepet. Legalább addig kibírtam. Végül az altató teljesen beütött és a homály magával vitt.

De azt egyből tudtuk nem ez lesz az utolsó harc. Viszont most már sokkal nagyobb előnyünk van. Van valamink, ami nekik nincs. Egy igazi Banshee, aki a barátjáért harcol és nem a túlélés befolyásolta vágyért...