Rody

Ha nem szólalt volna meg az a telefon... Az az isten verte rohadt telefon. Ráadásul még egy fenyegetés miatt. Nem tudták kivel húznak ujjat.

- Engem nem száműzhetsz a kanapéra. Óriási vagyok ahhoz a kis szék féleséghez képest. 

- Hozzá fogsz szokni. 

...

Aznap még el kellett valamit intéznem. Gondoltam senki se lesz annyira kattant, hogy Attilára nappal támadjon. Ő amúgy is most a történelemre akar tanulni. Gondolom van köze a mitológiai lények imádatának ahhoz, hogy ő vámpír. 

Végül megtaláltam amit kerestem. Egy eldugott kocsma Brooklyn sötétebbik részén. Bűzlik a vámpír szagtól.

Ahogy bementem a kocsmába az összes szempár engem figyelt. Volt aki dühös volt, volt aki rettegett. Hát persze. Ez egy vámpírbár. 

Mint ha annyira ide illenék bementem bátor léptekkel. Amúgy sem féltem ezektől. Talán egy-kettő vámpír van itt aki meghaladja vámpírkorban a 20 évet, egyik sem tűnt fenyegetésnek. Támadni sem mertek.

Leültem a pulthoz. A csapos tűnt a legnyugodtabbnak. Talán ő itt a legidősebb.

- Egy csapolt sört, és egy vámpírnak a nevét aki el tud vezetni a Vámpírok Tanácsához. 

Ide csúsztatta a sört majd megszólalt:

- Most. 

Az összes vámpír felállt körülöttem. Számuk körülbelül 30 . A fiatalabbak kimenekültek. Hát.. ha tisztább módszerrel nem fog menni. 

- Most még boldog kedvemben találtatok. Ha nem teszi le mindenki vissza a seggét a székekre kínok közt téplek szét titeket.

Ekkor megszólalt a hátsó ajtóból egy hang.

- Fiúk nem kell a verekedés. Mindenki nyugodjon meg. Hát nem veszitek észre, hogy ő nem egy szimpla vérfarkas? Ereje már szinte végtelen teljébe van. Még átváltoznia sem kell, hogy megöljön titeket idióták. Mindenki vissza.

Talán mégis van köztük egy okos vámpír. 

- Miért érdekel téged a Tanács?

- Attila Sorrow ügyében akarok velük tárgyalni. 

- Ah. Az Innocent vámpír igen. Már mi is hallottunk róla, bár azt hittem már megölték. - Eléggé meglepődve mondta.

- Ő már az én védelmem alatt áll. - Mondtam ezt teljesen dühösen. - Szóval először csak békésen próbálom az ügyet lerendezni. 

- Nem a védelmed alatt áll. Kötődsz hozzá nem igaz farkas? 

- Ez már nem tartozik rád. 

- Ez egyre izgalmasabb! Két férfi közti szerelem, ráadásul az egyik egy nagy hatalmú farkas, a másik pedig egy vámpír aki balesetben változott át ráadásul óriási erővel bír! Szenzációs páros. De veszélyes is. Hamar célpontok lesztek mindketten. Ha már most nem is...

- Nincs semmilyen óriási ereje ami miatt a vámpíroknak fenyegetve kéne magukat érezniük. 

- O dehogynem. A korral erő jár. Ő mégis 2 év alatt megszerzett egy olyan erőt, ami még a Vámpírok Tanácsának sincs. A jövőbelátás. Tudod körülbelül hány évesekből áll a Vámpírok Tanácsa? 3 fő vámpír. Mindegyik már Krisztus előtt a Földön volt. Körülbelül 3000 évesek fejenként. Még sincs egyiknek sem ilyen képessége. Megakarják szerezni. Meg is fogják. 

- Ha nem hát nem. Akkor ez csatát fog jelenteni. 

Miközben kimentem a kocsmából a többi vámpír mozdulni sem mert. Féltek, hogy a dühöm valamelyik fejébe kerül.

...

Besötétedett mire hazaértem. 

Egy óriási üvöltést hallottam. Beszaladtam Attila szobájába.

Attila már az ágyában volt. Vergődött az izzadtságában. Az orra vérzett. Mint akinek halálos rémálma van. Befeküdtem mellé. Próbáltam felkelteni. Rázogattam, végül teljes erővel átöleltem és üvöltöttem a nevét. Ez bevált. Magához tért. Amikor rám nézett láttam az arcán, hogy halálra van rémülve. Remegett. Nem kérdeztem akkor rá. Továbbra is tartottam az ölelésemben.

Végül lenyugodott. A fejét az állam alá rakta. Megszagolt, hogy biztos én vagyok-e. 

Rosszat álmodott? Vagy tényleg a jövőbe látott? 

Aztán visszaaludt. Ezt nem ma fogom megtudni. De nem is érdekelt. 

Mégis az ágyában aludhattam.

Vele...