Innentől fejezetenként lesznek a szemszög váltások. Cserébe viszont megpróbálom hosszabbra venni a fejezeteket. ^^

Rody

A vámpír megtorpant a küszöbnél. Azt hiszem ő is felismert engem. Ettől függetlenül igazán elrejthetné azt a rettegést az arcán. Nem harapok nyilvánosan... 

Az alapján, hogy le van sokkolva egy friss vámpír lehet, aki élőben nem találkozott még vérfarkassal. Ez izgalmas.

Ugyanakkor nem törpülhetek el amellett, hogy ő még szinte gyerek, ráadásul fiú. Biztos, hogy a sors csak viccel velem. Nem lehet egy fiú vámpír a lelki társam. Ez abszurd. 

Hogy nézne rám akár a falka, ha ez a fülükbe jutna. Hamar le kell ezt a szálat rendeznem, és megkeresnem az igazi társat. Ezt az édes illatot ki kell vonni a képből.

Úgy néz ki 2-3 perc elteltével végre erőt vett magán a fiú és elindult felém. 

Valami megváltozott. Még mindig látszódott arcán a rémület, ugyanakkor most már előjött a düh is. Meglepően előnyös amikor a dühös arca van előtérbe. Mintha bármit tudna tenni ellenem.

Végre az asztalomhoz ért. Belenéztünk egymás szemébe. Láttam a szemében a félelmet és a gyűlöletet. Engem gyűlölne? Vagy netán a farkasokat? Lassan úgyis kiderül.

Gondolataimból kirántva megszólalt.

- Mit keres itt egy magadfajta korcs? - Jaj valakinek felvágták a nyelvét. Akaratlanul is arra gondoltam milyen lenne, ha demonstrálnám neki az erőmet. Vajon akkor is ekkora lenne a szája? Egyáltalán miért gondolok én ilyenekre? 

- Mióta beszél így egy pincér? A végén még a főnöködnek kell panaszt tennem jól viselkedj. - Ideje nekem is játszani.

- Ne kóstolgass farkas. Egy magadfajtának már rég nincs helye Brooklyn-ban. - Mennyire komolyan próbálta ezt mondani, közben mégis megbicsaklott a hangja. Egyre aranyosabb ahogy próbál kemény maradni, közben meg már remeg mint a nyárfalevél.

- Egy Latte Macchiato-t kérek sok cukorral. A fahéjjal sem kell spórolni. 

Ahogy a pincér megfordult és befelé igyekezett egyre jobban előjöttek az előnyösebb részei. Maga a teste elég átlagos, nincs sok izom, de cserébe felesleg sem. A feneke mégis úgy nézett ki, mintha kifejezetten azt szentesítené előnybe. 

Öt perc sem kellett mire visszaért. Letette elém a Macchiato-m és leült velem szembe. Ez meglepett. 

- Szünetem van, szóval elmondanád végre mit keresel itt és meddig tervezel maradni? - Most már nem volt benne düh, inkább kíváncsiság.

- Keresek valakit. Közben talán egy-két "patkányt" levadászok. - Elég nagy célzást tettem a vámpírokra. 

Ez megtette a hatását. A félelem újra kiült teljesen az arcára. 

- Kit keresel? 

- A lelki társam. Az illatok ide vezettek. - Ekkor teljesen kikerekedett a szeme. Ő is meglepődött. - Nyugi én sem hiszem, hogy te lennél vagy a főnököd. Nyilván a vámpír szag és a városi levegő megzavart. Ettől függetlenül nem veszem le a szemem rólad. - Végül is mondhatom, hogy nyíltan hadat üzentem neki. Régen szedtem már szét egy vámpírt. - Jobb ha felkészülsz. Nem fogsz végig ebben a kávézóban maradni.

- Ne fenyegess farkas. Nem tudom hány éves vagy, de már 100 éves farkas elleni küzdelem ellen is kivagyok tanítva. 

- Szerinted hány éves vagyok? - Ez érdekes lesz.

- Tekintve, hogy ti sem öregedtek nem nagyon tudom megállapítani. 

- 300 éves vagyok - Ekkor már a keze is remegett. Azt hiszem elértem a kívánt hatást. - A szagodból érzem, hogy te viszont friss vámpír vagy. Talán 4 netán 5 éves? 

- 2 éve volt az incidens. - Kezd ez már aggasztani. Ilyen fiatal vámpír. Látszik a légynek sem tudna ártani.

- Jobb ha felkészülsz. - Ekkor már kivillantottam neki a szemfogaim. Kicsit nagyobbak még emberi alakban is, mint az ő vámpír agyarai.

- Nem igazán érdekel a fenyegetésed. Nem én választottam a vámpír utat, túlélő vagyok. Egy vámpír világból is kirekesztett. Ha megpróbálsz megölni én harcolni fogok aztán a jobb nyer. - Mekkora optimizmusa van. Ez tetszik, de a lényegen nem fog változtatni.

Miután kifizettem a csekket kifele menet még kezet ráztam vele csak a külső szemmel figyelők gesztusa érdekében. Közben rámosolyogtam, ő pedig érzelmek nélkül nézett rám, ez kicsit sértő még akkor is, ha csak kicsit megfenyegettem. 

Amikor kezünk összeért éreztem valamit. A szívem hevesebben vert. Ez nem az átlagos farkas mechanizmus ha ellenséghez érek. Ez valami sokkal másabb volt. Az emberi énem sokkal erősebben ragaszkodott most. Rá akartam vetni magam, teljes erővel. Mi a franc folyik itt? 

Ekkor láttam ő is megijedt. Talán neki is valami hasonló érzése volt? Nem akartam megtudni, nem fogok hozzá jobban kötődni. Ma elkapom és levadászom. Esetleg kikérdezem közben hátha tud valamit az itteni vámpírokról. Elég kamunak hangzott a kitagadási szöveg, akkor is ha közben a szívverése igazként dobogott. 

...

Besötétedett. Már vártam a pincérre. 

Haza fele indult. Gyorsra vette a tempót. Nyilván érezte, hogy én is a közelében vagyok. Egy sikátorba ért be. Fura. Ekkor megéreztem mást. 3 vámpír követi, nem is előlem menekül. A vámpírok teljesen körülvették, a sikátor másik oldalát egy nagy kerítés választotta el, amin nem lehet csak úgy átmászni. Csapdába esett. 

Odamentem én is. Még nem mentem be a sikátorba, valamiért még hallgatózni akartam előtte. Rá ér később is több vámpírral végezni. Ma este már biztos bemocskolom a kezem.

- Ejnye Atti fiú. Ilyen későn egyedül hazamenni? Hát biztonságos szerinted Brooklyn ilyenkor? Mi lett volna ha pszichopaták támadtak volna meg? 

- Nyilván nagyobb szerencsém lenne.

- A Vámpírok Tanácsa adott neked egy esélyt. Túlélőként is csatlakozhattál volna hozzánk, te mégsem tetted és önkényeskedtél. Mit gondolsz mi jár ezért? Pedig olyan szép életed volt. 

- Nem fogok embert ölni senki kedvéért sem.

- Hát persze, hogy nem. Te vagy a drága jó lelkű Attika, aki csak vérbankból táplálkozik. Pont ezért az erőd is a semmivel egyenlő. Egy két lábon járó hulla vagy.

- Mégis több vagyok nálatok.

- Gyorsan akartuk elintézni. De ha már ennyire szemtelen vagy inkább szenvedj a halálod előtt te selejt vámpír.

Ekkor hallottam ahogy a vámpírok összecsaptak. Befordultam a sikátorba. Láttam, ahogy a pincért, Attilát már a karmukkal és a fogukkal akarják széttépni. Attila már a földön. Segítsek miután megakartam ölni? A farkas ösztönöm azt súgta várjak míg megölik, aztán öljem meg a többit. De az emberi oldalam megint erősebbnek bizonyult. Éreztem, hogy meg kell mentenem. Ő kell nekem. Vámpírként és férfiként. Mégsem tévedett a szaglásom.

Ő csak az enyém.

Nem bánthatja senki sem. 

Ekkor már a farkas ösztön is őt akarta védeni. Teljesen magaménak akartam. Nem bánthatják ilyen szolgalelkű vámpírok. Mindet megölöm.

Mert ő a lelki társam...