Rody

Nem foglalkozhattam a barátaimmal. Kicsit talán hiányolni fognak, de muszáj útnak indulnom. Elfogom Ryan-t tiporni.

Ahogy elhagytam a falkám és ezt a kis falut ahol laktunk gondolkodtam hogyan kellene "érezni". 

Végül felmásztam a legmagasabb hegyre és onnan próbáltam szimatolni. 

Ez annyira hülyeség. Hogyan tudnék valamit kiszagolni ami nem való a levegőbe...

Megpróbáltam megint, és megint. Végül bejött.

Megéreztem. Valami illat ami nem illik a többi mellé. Sokkal édesebb, de mégsem fájdalmasan édes, inkább mint egy friss vattacukor. Elindultam az illat irányába. Muszáj megtalálnom a társam minél előbb annál jobb.

Nem is kellett túl messze mennem. Körülbelül 200 km-t futottam le átváltozva, nem tűnt soknak. Végül belebotlottam egy táblába. 

Brooklyn innen 15km.

...

Ahogy beléptem a városba undorító volt az egész. Pont ezért utálom a nagyvárosokat. Az a szag ami a levegőben van.. megbánás, halál, vér. Rengeteg vér. Teljesen eltompítják a szaglójárataim. Ez is szép menet lesz... 

Végül betértem egy kávézóba. Elég csendes. Körülbelül 10 asztal volt bent és 4 kint az erkélyen. Látszik a hely a többihez képest nem felkapott, csak átlagos. Pont a kedvencem. Kicsit összeszedhetem a gondolataimat mielőtt tovább indulok. Az erkély részt választottam, reménykedtem megérzek valamit a levegőbe...

Ahogy jött hozzám kifelé egy fiatal pincér megcsapta az orrom két erősebb illat.

Azt hiszem a lelki társam illata.

És egy vámpír szaga...

Attila

Ma nagyon fura álmom volt. Nem emlékszem rá teljesen, de nagyon valóságos volt. Telihold. Egy vérfarkas, ahogy fölém tornyosul majd leránt a földre. Nem tudok szabadulni. Egy teljesen átváltozott farkas súlya meghaladja az erőmet. Nem enged el. A fehér bundája csillog a hold fényében. A nyakamat fogta át a szájával. Csak behunytam a szemem és vártam mikor akarja elharapni. 

Nincs időm ilyeneken gondolkodni. Brooklynban nincsenek vérfarkasok. Hosszútávon nem tudnának itt érvényesülni. A vámpíroké a terep, tudom hogy biztonságban vagyok. Már amennyire lehetek. A Vámpírok Tanácsa szemében én csak egy baleset vagyok. Táplálékból váltam ragadozóvá. Aminek még csak nem is teszek eleget...

Nincs időm ilyenekkel foglalkozni. Elkésem. 

Bár Greg rám hagyta a megtakarítását muszáj volt dolgoznom. Jó lesz később az életben a tapasztalat. 

Végül diákmelót vállaltam egy kávézóban. 

A főnököm nagyon rendes, tényleg úgy kezel mint egy 18 éves diákot. Nem akarja rám sózni a nehezebb feladatokat pedig szerintem jobban helyt is állnék, mint ő. Na mindegy. Akkor még nem tudtam, hogy ez a nap teljesen felfogja fordítani az életem. Nagyobb hangsúlyt kellett volna az álmomnak fektetnem. Minden akkor kezdődött mikor a főnököm szólt:

- Atti! Felvennéd a rendelését annak a fiatal embernek az erkélyen? Nem idevalósi, szóval te biztos jobban szót tudnál érteni vele. Mégis csak veled egykorú. - Mondta ezt a főnököm az ő 30 évével. Milyen csodás...

Épp vittem ki a kávélapot amikor a küszöbön megtorpantam. Valami nem volt rendjén. Afféle vámpír receptor. Bár még nem tudtam rendesen használni. Veszély. Megnéztem jobban ki ül ott kint. 

Egy kávé. Ezzel kezdődött el a mi történetünk...

Teljes izom, erős arcvonások, emberi formában is majdnem két méter magas.

 Született Vérfarkas.