Rody

2 hét telt el az incidens óta. Attila még mindig nem akart látni. Nem értette meg azt, hogy már kötődöm hozzá teljesen. Soha nem tudnám bántani... Azt hiszem nem maradt más lehetőségem. Még egy utolsó beszélgetés. Az iskolában már felmondtam. Nem volt nagy karrier, nagy valószínűséggel ki is rúgtak volna hamar. 

Bementem Attila lakásába. Megvolt még a kulcs amit kaptam tőle. Talán véletlenül nem kérte még vissza.

Ott volt ahol eddig. Az ágyán gubbasztott ülve és csak elmélkedett. Ilyenkor irritál, hogy nem tudom mi járhat a fejében.

- Bejöhetek? - Kérdeztem.

- Gyere nyugodtan. - Mondta bárgyúan.

Leültem mellé. Megfogtam a kezét, de egyből elhúzta. 

- Még mindig nem fogsz a szemembe nézni? 

- Nem tudok. Megzavarna, nem tudnék ésszerűen beszélni. - Ez egyszerre éreztem bóknak, és fájdalomnak is.

- Utoljára el akarom mondani. Aztán elmegyek. - Sóhaj, szóval folytattam. - Igen, azért jöttem ide hogy megtaláljam a lelki társam, kölcsönös érzelmekkel lefeküdjek vele, aztán megöljem egy nagyobb hatalom érdekében. A falkámat akartam megvédeni. Újra én akartam lenni a falkavezér. Aztán megismertelek téged, az egész tervemet fenekestül felforgattad. Már nem érdekel sem a falka, sem a hatalom. Csak te kellesz. Akkor is melletted akarok maradni, ha soha nem fogunk dugni. Olyat érzek amit előtte még soha. Szerelmet. Szeretlek téged teljes szívemből. Sajnálom hogy így alakult. Örökké szeretni foglak bárhogy döntesz. - A végére már elcsordult egy őszinte könnycsepp. 

Attila megfordult. Letörölte a könnycseppet az arcomról. Ő már majdnem sírva fakadt. 

- Én is teljesen beléd szerettem, de - Hát persze, hogy ott a de. Az mindig kell. - nem tudok többet megbízni benned. Átvertél. Végig hazudtál. Ha becsukom a szemem mindig azt látom, hogy elharapod a torkom. Szeretlek, de ha meglátlak csak az tud az eszembe jutni, hogy egy szex és halott vagyok. Egy eszköz vagyok számodra amit meg kell szerezned. Ezt nem tudom melletted feldolgozni. 

Nem tudtam sajnos ehhez sokat hozzáfűzni. 

- Akkor hazamegyek. 

- Haza? 

- A falkámhoz. 

- De ott van jelenleg az a Ryan aki utál téged mert ex vezér vagy, nem? 

- Megbirkózom vele egyedül. Kevesebbet szenvednék így is ott, mint most itt melletted, úgy hogy még sem lehetsz az enyém.

Felálltam és elmentem. Nem akartam sem a szemében nézni, sem fizikai kontaktussal elköszönni. Csak jobban fájna. Ő pedig nem fog utánam szaladni. Teljesen megutált. Persze jogosan. 

Lefele menet találkoztam Viktóriával. Megállított. 

- Akkor most ennyi? 

- Igen. Hazamegyek. 

- Attila meg fog halni nélküled. Szüksége van rád, és látom neked is rá. Nem fizikailag a vámpírok ellen, és hasonlók. Lelkileg kiegészítitek egymást. 

- Sajnos Viktória én ezt elbasztam. Nem tudom helyre tenni, és nem maradok itt szenvedni, az megy máshol is. 

- Ne bánjad meg később a döntésed. 

Végül őt megöleltem. Jó embernek ismertem meg. 

Elindultam haza.

...

Mikor hazaértem már messziről megérezte mindenki a szagom. 

Körbevettek. Megbámultak. Éreztek rajtam mindent. Senki nem mert megszólalni, csak hagytak utat engedni, hogy tovább mehessek. A legtöbbjükre ha ránéztem egyből lesütötte a szemét. Csalódtak bennem? Én is csalódtam magamban. 

- Lám lám kit hozott haza a szél. Na mesélj milyen volt a kis kiruccanásod drága barátom? - Ryan Shadow hangja zengte be a környéket.

Amikor megláttam nem hittem a szememnek. Még erősebb lett mint eddig. 

- Meghallottam mit terveztél. Úgy látom nem sikerült. Van egy csodálatos hírem. Nekem igen. Én is megkerestem a lelki társam, annyi különbséggel hogy amint a vonzerőmnek hála elcsábítottam egyből meg is öltem. A te erőd hol van? O hát nem sikerült? Az arcocskád mindent elárul. 

Megölte a lelki társát. Eddig sem volt ellene sok esélyem. Most végképp nincs.

- Jaj de hát mi történt? Megtaláltad egyáltalán?

- Igen. 

- Ééééés? Folytasd drága. Megöl a kíváncsiság. - Kárörvendés számára határtalan.

- Nem öltem meg. 

Ekkor egy óriásit rúgott belém. 

- Te nevezed magad farkasnak? Még ennyit sem tudtál megtenni. Jól tudom hogy ellenem irányult a terved. De vajon mit is tegyek veled? A halál túl kegyes lenne számodra ezután az árulás után. 

A többiek csak hallgattak. Senki nem segített. Sem rokon, sem barát. Mind nézte volna némán ahogy meghalok. 

- Közben történt egy kis változás is. Az Ősi Farkasok Tanácsa szenvedett egy kis balesetet. Mondjuk úgy már nincsenek képbe.

- Mit tettél? - Megölte őket? 

- Igen, pont ahogy gondolod. Már nem vettem hasznukat. Csak kattant öregek. Kivégeztem mind az ötöt. De ne legyél szomorú, hamarosan rád is ez a sors vár. 

- Mire gondolsz? - Megölte az Ősi Farkasokat. Neki semmi sem Szent.

- Egy párbaj. Te és Én. A falkavezérség a tét. Aki túléli ő kapja meg a rangot.

- Van beleszólásom? 

- Jaj de aranyos vagy, hát persze hogy nincs. Szolgák. Kísérjétek ezt a dögöt a váróba.

A várót úgy kell elképzelni, hogy egy kakukkfűvel átitatott láncra verető, mint amit egy kutyával tesznek. Ide hozzák azokat, akik a kivégzésükre várnak. Nem is lehetett volna ez az egész jobb. Lehet fájdalmasan, de megfogok halni. Mondjuk ez is jobb, mint egész életemben szomorúnak lenni. 

Sajnálom Attila, hogy így végződött...