Már egy hete.Egy hete hogy elveszítettem valami fontos dolgot az életemből.Nem akarom beismerni de hiányzik.Hiányzik az az érzés amit ő okozott nekem.Túl ijesztő ebbe belegondolni hogy mind,mind ő hozta ki belőlem.Az ágyamban ülve meredek ki az ablakon.A kölykök visszakerültek a valódi családjukhoz és már Kyungsoo is hazajött.Minden nap bepróbálkozik nálam de nem válaszolok....sose és nem is fogok.Most egyedül kel lennem. Bár valószínűleg tisztában van azzal hogy miért nem válaszolok...nem hagyja annyiban a dolgot..miért is hagyná.Már Suho is volt itt de neki csak annyit mondtam hogy menjen el.Őrülhettek hogy legalább válaszoltam és életjelet küldtem magamról.

Éhes vagyok.Bár minden étkezéskor D.O az ajtóm előtt hagy egy tálcát amin étel van.Két nappal ezelőtt amikor kinyitottam az ajtót Kris próbált bejönni rajta így már azért se nyitom ki.Gondolom rájöttek hogy a szép szó nem hajnál..akkor erőszakot használnak.

A fali órámra pillantok...15:43.Érzem hogy nem bírom tovább.Az éhség nagy úr.Feltápászkodok és lassan lenyomtam a kilincsemet miután elfordítottam a kulcsot.Átléptem a tálcát és a folyóson lévő tükörbe bele se mertem nézni.A nappaliba lépkedtem és ahogy megéreztem a vacsora illatát összefolyt a nyálam.

-Baekhyun.-oldalra fordítottam a fejem és egy eltorzult arcú Xiumin-nal találtam szemben magam.A konyhában lévők is kijöttek és hát..gondolom elég szar festhetek ha még Kris is a szájához kapta a kezét.Pedig ő egy tökös faszi.Halványan rájuk mosolyogtam és lassú léptekkel a konyhába mentem ahol D.O főzőcskézett.

-Ó,Baekhyun ezt tedd már az asztalra.-mutatott a felszeletel kenyerekre.Megfogtam a tányért és letéve az asztal tetejére visszafordultam és D.O megtorpant és a kezei megálltak a levegőben.-Úr isten!Baekhyun!-gondolom leeset neki hogy kihez is beszélt.Magához ölelt és szipogva temette  nyakamba arcát.

-Ne sírj.-súgtam neki miközben lassan simogattam a hátát.-Bocsánat hogy eddig kelet várnod.-lassan el engedett és mérges tekintettel egy csattanó  pofonnal ajándékozott meg.

-Hülye gyerek.-törölgette meg szemeit.-Tudod hogy féltem.-csuklott el hangja.Már rosszul eset a pofon...jogosan kaptam.

Gondolom valaki elment szólni a többieknek mivel 10 perccel később amikor az asztalnál ültünk Suho rontott be a házba hangosan lihegve utána pedig a többiek.Szorosan átölelt és miután elengedett alaposan végignézet rajtam.

-Alultáplált vagy.Ne egyél most sokat.D.O-fordult az említett felé.-Van vitaminotok?-bólintott és előszedet egy nagy zacskót a polcról. Suho kutakodni kezdet és a fél zacskót kipakolása közben  elmondta miből mennyit kel ennem naponta.

-Azért ennyire nem vagyok szarul.-tiltakoztam a 20-ik doboz után.

-Néztél már tükörbe?-tette a vállamra kezét Luhan. Megráztam a fejem.-Na majd ha megteszed.-sóhajtott fel.-Megérted.-elfintorodtam mondatát meghallva.A többiekkel együt ettünk de nem hagyott nyugodni a dolog így megkérdeztem.

-Ő...ő hol van?-kavargattam a levest a többiekre rá se nézve.

-Ugyan ezt csinálta mint te.-kezdet bele Lay.

-De amikor bementünk hozzá nem volt a szobájában.-dőlt hátra a széken Chen.Felkaptam a fejemet és Chanyeolra néztem.

-Elment.-köszörülte meg az említett a torkát.-Nemsokára itt lesz neki az idő és..és ilyenkor elszoktunk vonulni hogy egyedül léphessünk át ezen a dolgon.-támasztotta meg fejét tenyerével ahogy könyökölt az asztalon.Csak bólintottam egyet és megköszönve a vacsorát felmentem és letusoltam . A smink még mindig rajtam volt aznap estéről.Bár már szét volt kenődve de már nagyjából lekopott arcomról így nem kellet sokat kínlódnom vele.

A teraszon ülve meredtem a csillagokra.Vajon hol lehet?Tudom hogy ilyenkor természetes ha elvonulnak egy kis időre de mégis...olyan érzésem van mintha miattam is tette volna.

-Ne gondolkodj annyit rajta.-ült le mellém Kyungsoo a szívbajt hozva rám.

-Ne lopakodj így mögém. Megijesztesz.-csak elmosolyodott rajtam és a kezében tartott bögrét felém nyújtotta.-Köszönöm.-belekortyoltam a forró italba és halványan elmosolyodtam.-Kávé...erre volt szükségem.-sóhajtottam fel.

-Úgy csinálsz mintha valami koffein függő lennél.-csapot vállon D.O.

- Ajaj.-tapasztottam tenyeremet számhoz.-Lebuktam.

-Bolond.-horkant fel , majd elfordult tőlem és az erdőbe meredt.Összerezzentem ahogy a sűrűben zörej szűrődött ki.-Ma is eljött.-nyögött fel hisztérikusan  D.O hátra vetett fejjel.

-Ki?-mégis kiről beszél?meg mi az hogy megint?

-Jongin.-kortyolt bele bögréjébe.

-Jongin? Az meg ki?-most én vagyok hülye vagy tényleg egy vad idegenről beszél?

-Kai.Az igazi neve Jongin.-magyarázta kicsit idegesen D.O.

-És baj hogy átjön?-tényleg nem értem most ezt az egészet.

-Mindjárt meg tudod miért baj.-Állt fel.-Gyere menjünk be.-intett a kezével miközben a házba ment ahova követtem.Pár perc múlva hangos vonyítás ütötte meg a fülem.

-Mi a?-kinéztem az ablakon de sehol nem láttam Kait.-Ezt miért csinálja?

-Mi?-fordult meg D.O

-Mondom ezt miért csinálja?-mondtam kicsit hangosabban.

-Mi van?-meredt rám értettlenül.

-MONDOM MIÉRT CSI...-

-Elsőre is értettem csak idegesíteni akartalak.-röhögte el magát.

-Kurva vicces.-forgattam meg szemeimet.

-Válaszolva a kérdésedre.-lépet mellém az ablakhoz.-Állítólag tetszek neki.-kikerekedett szemekkel néztem rá.

-HOGY MI VAN??-tátott szájjal meredtem rá.-Kainak tetszel?Na ne már!-széles mosolyra húztam a számat.-És ezt mikor mondta el?-karját megragadva húztam a kanapéhoz és leülve izgatottan fordultam felé jelezve hogy mesélhet tovább.

-Hát még nem mondta el nekem.Vagyis.-igazította meg a háta mögött lévő párnát.-Amikor vacsorázni voltunk a fiúknál-kezdet bele.-Ügye a másik falkában lévőkkel beszélgettem főleg és feltűnt hogy Kai mindig ott van a közelemben. Vagyis a 2 méteres körzetemben mindig ott volt.És amikor Shownu-val kimentünk kicsit levegőzni a hátsó ajtón keresztül Sownu mondta hogy inkább menyünk vissza, mert nem akar balhét.Nem értettem miért mondta ezt de amikor visszamentünk a házba ,akkor mondta hogy Kai követett minket.És hát ő mondta elsőnek hogy szerinte...-beharapta alsó ajkát és egy nagy lélegzetet vett.-Hogy szerinte érdeklem Kait. De este amikor végeztem a tusolással kimentem egy kicsit még egyet levegőzni és a ház oldalánál ott állt Kai és ahogy odanéztem megpillantottam és gondolom elbambult és később vette észre hogy már látom.-mosolyodott el.-Mondtam neki hogy jöjjön ide mert már meg láttam.Lehajtott fejjel jött oda hozzám ,mintha szégyelné magát vagy nem is tudom.És akkor megkérdeztem tőle hogy miért követ de nem mondott semmit hanem berohant a házba.És majdnem fellökte Suhot aki meg hozzám jött ki hogy menjek aludni.-bólogatva hallgattam barátomat akin lehetett látni hogy kicsit ínyére van ez az egész dolog.-És elkezdtünk beszélgetni és azt mondta hogy elbeszélget Kai-al.És úgy látszik hogy sikerült vele beszélni és ez a negyedik napja hogy eljött.

-Ez olyan udvarlás féleség most igaz?-aprót bólintott én pedig nevetve a nyakába ugrottam.-Jaj  ez olyan cukiii!-visítottam miközben ő tenyerét homlokomra tapasztva próbált eltolni magától.

-Ugyan.Engem nem érdekelnek a farkas fiúk.-igazította meg pulóverét.

-Nekem ne akadt bemesélni hogy egy bronz bőrű,szexi,okos,kedves srác nem érdekel.Láttad már a kurva szép mosolyát? Kibassza a szemedet ha nincs rajtad napszemüveg!-elnevette magát majd fejét csóválva állt fel.- A kockáiról meg inkább nem mondok semmit!

-Nem a kinézet a minden Baek.Beismerem hogy kibaszott jól néz ki.-emelte rám tekintetét.-De nem fogom a karjaimba vetni magam a kockahasa miatt.-Kyungsoo egy remek srác.Mindig a jót nézi az emberekben de ha pasiról van a téma elég válogatós. De persze ez egy jó dolog hogy a személyiséget emeli előtérbe egy embernél nem a kinézetett.Nem feszegettem tovább a témát ,inkább hagytam hagy menjen a dolgára.

-KYUNGSOO SZÓLJ RÁ A KANODRA HOGY KUSSOLJON MÁR EL!!-üvöltöttem el magam hajnali fél kettőkor.Egész este itt vonyít valahol de hiába mentem már ki háromszor is akkor mindig abbahagyta, és hiába szóltam rá hogy menjen haza .Nem agyon hatotta meg.

-SZERINTED ÉN MONDTAM NEKI HOGY LEGYEN ITT?!-ordított a ház másik végéből.Idegesen szorítottam arcomhoz a párnámat.

-NEM ÉRDEKEL CSINÁLJ VELE VALAMIT!-ordítottam vissza pár perc múlva.Egy hangos ajtó csapódást hallottam majd léptek így felálltam és lesiettem a nappaliba. A bejárati ajtó nyitva volt és ahogy kinéztem az udvarra D.O-t pillantottam meg egy szál rövid nadrágban.Pár pillanat múlva Kai kezdet el felé sietni és ahogy megállt mellette lehetett látni mennyire örül a feje hogy szerelme reagált udvarlására.

(D.O szemszögéből)

Ahogy kiértem az udvarra idegesen keltem el pásztázni az erdő sűrűjét Kait keresve de nem ellet keresni..jött magától.Siető léptekkel halad felém és ahogy elém ért nem lehetett arcáról levakarni azt a széles mosolyt.Szemeivel arcomat pásztázta.

-Figyelj.-sóhajtottam.-Értékelem amit csinálsz.-szemei felragyogtam és közelebb lépet egyet.Vállára tettem kezemet a másikat pedig mellhasának támasztottam.-De szeretnénk pihenni. Baekhyunra is ráfér a pihenés..és nekem se ártana.Ügye megérted?-na életemben most fordult először elő hogy kiidegelt állapotban így beszéltem egy emberrel...főleg úgy hogy miatta voltam ideges.

-Szeretlek.-mellhasán lévő kezemet megfogta és összekulcsolva ujjainkat meredt a kezünkre majd rám.-Mindennél jobban.-lágyan megcsókolta a kézfejemet.

-K-Kai.-dadogva húztam ki kezemet övéből.Megköszörültem torkomat és erőt vettem magamon.-Ne csinálj ilyen félreérthető dolgokat.-csak még szélesebben elmosolyodott és végigsimított kipirult arcomon.-Azt mondtam hogy fe..-kikerekedtek a szemeim ahogy ajkaimra hajolt.Azt a kurva pofátlan eget! Ellöktem magamtól és visszakézből pofon vágtam.-Azért tud hol a hátér!-dühhősen meredtem rá és fújtatva indultam vissza a házba ahol Baekhyun megszeppenve lesekedett az ajtóból. Kai megragadta a karomat.

-Ne menj.-kétségbeesett hangján meglepődtem.-Kérlek.-haboztam egy ideig de mivel biztos megint elkezdene vonyítani, intettem Baekhyunnak hogy menjen nyugodtan és utána visszafordultam Kaihoz.-Sajnálom.Nem akartalak megbántani csak...csak olyan régóta vártam hogy kigyere és nagyon megörültem.Sajnálom.-halványan elmosolyodtam rajta. Általában egy magabiztos,csábos fickó de most..most össze-vissza nézelődik,elpirulva és érzem ahogy remeg az izgatottságtól.

-Nem haragszok.-felkapja fejét hangomat meghalva.-Csak...csak ne csináld ezt megint ilyen hirtelen.Vagyis csinálhatod.-vontam meg a vállam de lelkes tekintetét meglátva folytattam.-De akkor olyat kapsz mint az előbb.-elkomorodott egy pillanatra.-De ...tényleg tetszek neked.-heves bólogatásba kezdet.-Miért én?-tettem fel azt a kérdést ami már régóta fúrta az oldalamat.-Sokkal jobbat is találhatnál nálam.Egy szép lányt aki okos,jól főz.-két oldalt óvatosan fogta meg vállaimat.

-Do Kyungsoo.-nézet egyenesen szemeimbe.-Amikor legelőször megláttalak teljesen elvarázsoltál.Amikor Sehunt kerestük és megpillantottalak a ház mögött.. kikapcsolt az agyam és nem láttam semmi mást csak téged.Csak te jártál a fejemben és amikor megláttalak az erdőben ,nem tudtam visszafogni magam.De ti megijedtetek és elkezdetek szaladni én csak közelebbről látni akartalak, de sajnos nagyon rosszul sült el ez az egész.-húzta el szája szélét.-De amikor ember alakban melletted ülhettem a kanapén, vagy amikor először érinthettem meg a kezed...tudtam hogy te vagy a tökéletes.Még nem éreztem ilyet egy farkas vagy ember iránt se .Egyszerűen nem tudom elmondani milyen tökéletes érzés volt.És most hogy itt állok előtted és te is már ismersz.Elszeretném mondani hogy.-nagy lélegzetet vett és elmosolyodott.-Teljes szívemmel szeretlek Do Kyungsoo. Teljesen elvetted az eszem.-kinyitottam a számat de egyszerűen egy hang se jött ki a torkomon csak tátogtam mint egy hal.Sose gondoltam hogy egy ember ilyet fog nekem mondani.Annyira boldog vagyok...a sok viszonzatlan szerelem után..végre valaki engem szeret és értem epedezik.Remek ez az érzés ami szétárad a testemben és boldogsággal telik meg a szívem.Könnyek szöktek a szemeimbe és ahogy állam megremeg lehajtom fejemet és tenyereimbe temetve arcomat engedem szabadra könnyeimet.-K-Kyungsoo?-Kai ijedten lép közelebb hozzám és állam alá nyúlva emeli fel fejemet és hüvelykujjával eltörölte arcomon végigcsorgó könnyemet.-Mi a baj?-nem mondom semmit csak kitárva kezeimet öleleme magamhoz a megszeppent fiút aki viszonozza ölelésemet és szorosan ölel magához.

-Köszönöm.-súgom mellhasának döntve a fejem.-Boldog vagyok.-szíve eszméletlen hevesen ver és megremeg ölelésemben teste.

-Akkor.-nyel egy nagyot megtörve a közénk beállt csendet.-Engedélyt kapok az udvarlásra?-felnézek szemeibe és bólintottam egyet.Szélesen elmosolyodik és kibújva ölelésemből farkas alakot felvéve kezdet el ide-oda rohangálni majd felém szaladt és átváltozva csípőmnél átölelve felemelt és forogni kezdet velem.Felsikítottam a meglepődéstől de csak nevetve kapaszkodtam meg a vállába.Letett a földre és két tenyerét arcomra téve lassan kezdet felém közeledni lecsukot szemmel.Szájára tapasztottam tenyeremet.

-Még csak az udvarlásnál tartunk.-kinyitotta szemeit és lassan hátrált egyett.-Majd később lehet róla szó.-mosolyogtam rá.-De most már tényleg menj haza.Én is szeretnék aludni.Majd délután átmegyünk hozzátok.

-Rendben.Várlak.-elmosolyodtam cukiságán majd elköszönve tőle mentem vissza a házba.Baekhyun már aludt a szobájában így próbáltam csendesen visszamenni a szobámba.Istenem..végre aludhatok.