-Kicsit később gyere át.Várlak.-elhajoltam tőle és szegény teljesen elpirulva meredt rám. Ajaj...a gyerek többre gondol mint amit tervezek. Én csak nem akartam hogy egyedül aludjon ha már annyira készült.De a kis perverz  fantáziája elindult.Kuncogva megyek haza ahol a kölykök ugyan úgy aludtak mint amikor elindultunk.Csak kifáradtak az egész napos játszásban.A szobámba menve észrevettem hogy két kölyök a szőnyegemen alszik és szép kis ajándékot hagytak a tv előtt ,így miután levittem őket feltakarítottam és kinyitottam az ablakot hogy szellőzőn ki. Elmentem tusolni ahol a vizet nem spóroltam, csak engedtem.Negyed órával később pizsamaban mentem vissza a szobába. A villanyt felkapcsolva megpillantottam az ágyamon ülő Sehunt, aki felkapta a fejét érkezésemre.

-Szia.-mosolyogtam rá majd előszedtem a szűkséges ágyneműket a szekrényből. Megágyaztam és bár kicsit szűkösen ,de elfértünk az ágyon.Lefeküdtünk és jó éjszakát kívánva leoltottam a villanyt.Nem kellet pár perc és egy meleg tenyeret éreztem meg ahogy pólómon keresztül cirógatja oldalamat.Nem nagyon foglalkoztam vele elvégre nem zavart.Sőt! Egy kis idő múlva már szinte jól eset.Már szinte fél álomban voltam amikor tenyere pólóm alá csusszant és hasamat kezdte el kezeivel simogatni.

-Sehun.-motyogtam.Hogy mondjam neki hogy ne csinálja? Nem akarom megbántani. Valószínűleg ő félreértette amikor a nevét mondtam ,mert felbátorodott és a nyakamra csókolva mászott felém.-H-Hé.-kezemmel az éjjeli lámpa kapcsolóját kerestem amit megtalálva kis fényességet teremtettem a szobába...kár volt.

Kipirult arccal támaszkodott meg könyökölve a fejem mellet és szemei félve, mégis izgatottan csillogtak. Szinte én is elpirultam úgy meredt rám.

-Én nem erre gondoltam amikor áthívtalak.-néztem rá.-Csak aludni akarok.-paskoltam meg magam mellet az ágyat. Mielőtt mellém feküdt volna nyomot még egy csókot a nyakamra amin csak felsóhajtottam elvégre szegény gyerek..nagyon félreértette a helyzettett. Leoltottam a villanyt és álomba szenderedtem. Nem tudom mennyit aludhattam, de elég érdekes volt arra kelni hogy a fülembe nyűszög Sehun miközben nyalogatja,csókolgatja,harapdálja a nyakamat illetve a vállamat, ami kint volt a pólómból.-Mi a !?-ülök fel hihetetlenkedve. Felkapcsoltam a lámpát és Sehun szinte gyötrődő arccal nézet rám.-Mi a baj?-ijedten meredtem rá majd a nagy villanyt is felkapcsoltam hogy rendesen lássak.Az ágyneműjét teljesen átizzadta és szinte vergődőt az ágyamban.Kapkodva kerestem meg Suho telefonszámát a telefonomba és biztos vagyok benne hogy nem fog nekem nagyon örülni így hajnali fél kettőkor...ez van.

-Mi a baj?-dünnyögte bele erőtlenül.

-Szia.Bocsi a késői zavarásért de Sehun itt van nálam é..-

-Nálad? Hogy-hogy?-élénkült fel a hangja.

-Áthívtam hogy aludjon itt de most valami baja van.-néztem az ágyon lévő személyre.

-Mi a baja?

-Hát..nyöszörög meg nagyon izzad.Szinte vergődik az ágyban.-ahogy felnyüszített összeszorult a szívem.-Nagyon rosszul néz ki.

-Mikor vetted észre?

-Amikor felkeltem.

-És hogy keltél fel rá?-beharaptam alsó ajkam majd sóhajtottam egyet.

-A nyakamat.-nyeltem egy nagyot.- A nyakamat nyalta meg harapdálta.-néma csend követte a mondatomat.

-Ó...akkor már értem.-kuncogott a vonalba.-Kangörcse van.-a telefon majdnem kieset a kezemből.

-Hogy migörcse?-sipítoztam a telefonba.

-Kangörcse. Amíg el nem élvez szenvedni fog szóval..további jó estét.-és ezzel kinyomta.Hát köz.Mit kezdjek egy kanos farkassal?

-Hé Sehun.-léptem mellé és homlokára tettem a tenyeremet.-Tűz forró vagy.-sóhajtottam. Elvettem kezemet róla és a lázmérőt akartam megkeresni a szekrényben de megragadta kezemet és berántott maga mellé az ágyba.-Ne!-emeltem fel a hangom.-Fejezd b..-nem bírtam befejezni mert ajakit az enyémnek nyomta. Kikerekedett szemekkel meredtem rá.Ez meg? ÚR ISTEN!Eltoltam magamtól.-Sehun ez..-megint ajkaimra hajolt és most már nyelvét is bevetette a játékba.Kezeimmel próbáltam ellökni magamtól de csuklóimat fejem fölé nyomta a párnára és ép annyira hajolt el ajkaimtól hogy szemeibe nézhessek.-Ha engedlek akkor lenyugszol igaz?-egy aprót bólintott.-De nem fekszek le veled.-bólintott majd elengedte kezeimet és sokkal lágyabban hajolt vissza ajkaimra.El sem hiszem hogy azzal a fiúval csókolózok a szobámban akit régen rühelltem és undorodtam .Elvégre koszos volt,vad és féltem tőle.Most meg a hajába durva nyöszörgök alatta . Ezt se hittem volna soha.A pólómból óvatosan bujtatott ki és lejjebb csúszva teljesen rám feküdt így éreztem meredező férfiasságát. Huha...ez elég kínos.Felső testemet csókokkal hintette tele illetve néhány helyen megszívta a bőrt és a megszokott harapdálások se maradhattak el. Felnyögtem ahogy mellbimbóimra hajolt és kegyetlenül eljátszadozott velük.Próbáltam visszatartani a hangomat elvégre csak egy alom kölyök alszik a nappaliban.

-S-sehun.-próbáltam agy normális mondatott összenyögni  neki de nem nagyon ment.Fel nézet rám majd folytatta útját le, a nadrágom széléig.Alhasamra csókolt majd belekapaszkodott nadrágomba és elkezdte lehúzni azt.-Ne.-ragadtam meg kezeit.-Nem szabad.-ráztam meg hevesen fejemet. Beharapott ajkakkal meredt hol rám hol a nadrágom, de ahogy kicsit megrántottam karját.Felém mászott és csókolni kezdet.Szerencse hogy hallgat rám,elvégre ezt az egészet nem akarom..vagyis már nem is tudom mit akarok.

Élvezettel nyögök fel ahogy férfiasságunk egymásnak nyomódik és már Sehun se fogja vissza a hangját.Mélyből jövő nyögések és sóhajok hagyják el alkait miközben mindkettőnket ingerelve mozgatja csípőjét. Teljesen elvesztettem a fejemet tőle és nem tudok normálisan gondolkodni.Túl nagy a vágy,a szenvedély amivel körbevesz engem és nem enged menekülni.Szinte érzem hogy az érintése égő nyomot hogy bőrömön ahogy gyengéden simogat .Felemeltem csípőmet amitől hangosan felnyögött és tarkóját megragadva egy csókba hívom.Ez az első alkalom hogy ezt teszem egy fiúval..mégse félek.Mintha természetes lenne hogy ezt teszem Sehunnal. Szinte már hiányzik a csókja ha elhajol tőlem és pár perccel később már nem kényezteti ajkaimat. Együtt ringatózik testünk és ahogy erősebben nyomódik hozzám Sehun tudom,érzem hogy már nincs sok hátra .Lehúzom magamhoz hogy átölelhessem testét így egyenesen füleibe nyögve engedem át magam a gyönyör kapuját.

-Sehun!-alhasam befeszült és nevét nyögve élveztem el és abban percben követett ő is.Nyakamba harap miközben hangosan felnyögött és érzem hogy befeszül teste.Lihegve fekszik rajtam de még mindig nyakamat harapja.Érzem hogy kezd egyre jobban fájni így óvatosan eltolom magamtól.A nyakamhoz nyúlva végigsimítok a fájó részen és tenyerembe nézve látom hogy bizony vér van rajta.Már megint felhasította a bőrömet. Sóhajtva kelek fel hogy egy zsebkendőt megfogva töröljem meg nyakamat.De ahogy az anyagot nyakamra teszem Sehun egyből mögöttem terem és elvéve kezemet amivel a zsebkendőt fogom egyenesen a tűkőrbe néz ami előtt állva szemeibe meredek.Lassan nyal végig harapásán és szinte izgatóan folytatja ezt a tevékenységet egészen addig, amíg észhez nem térek.

Istenem mit tettem.Ellököm magamtól és idegesen a fürdőbe rohanok aminek ajtaját bezárva, belépek a zuhanyfülkébe és testemre engedem a forró vizet .Annyira hülye vagyok.Minden miattam van! Chanyeol megmondta hogy ne engedjem ezt Sehunnak mert evvel neki ártok a legjobban,és magamnak.Erre meg! Mit csinálok?Majdnem lefekszek vele! Idegesen csaptam a csempére és könnyeim végigfolytak arcaimon.-Bassza meg.-szipogok miközben becsukot szemekkel felemelem fejem hogy egyenes arcomba folyón a víz.Mindig mindent rosszul csinálok.Hogy fogok így a többiek szemeibe nézni?Mit mondok D.O-nak.

Kár volt ide költözni.Kár volt ez az egész.Ha aznap nem látom meg Sehunt minden rendben lenne.Sőt!Minden sokkal jobb lenne.Már nincs olyan nap ahol nem akarnak megölni vagy nem harapják szét a nyakamat.Elegem van.Elég volt!Én ezt nem csinálom tovább!

Határozott léptekkel indulok meg a szobám felé.Benyitva a helységbe nem találom az ágyamon Sehunt is lementem a nappaliba ahol a kölyköket nézi.Felém emeli tekintetét és elmosolyodva kezdet el felém sétálni.Baekhyun..meg kel tenned.Ha nem most ,soha nem tudod majd megtenni.Megragadtam karját és magam után húzva kimentem a ház elé.

-Menj.-halk volt a hangom de határozottan csenget.-Tűnj  el innen.-Sehun csak állt és összevont szemöldökkel meredt rám.Nem érti a helyzetet....minden olyan szépen ment ahogy ő gondolja..de nem.Ennek az estének nagyon nem kellet volna megtörténnie.Felém lépet egyed de én kettőt hátráltam.-Mit nem értesz!Menj el!-kiáltottam rá és kezemmel az erőre mutattam.-Húz már el innen!!-idegesen mellé léptem és egy erőset taszítok rajta.-Baszd már meg, menj már!!-pár lépést hátrált de továbbra is engem nézet.Ne...Sehun ne csináld ezt velem.Már könnyes szemekkel néztem szét és egy követ felkapva a földről felé dobtam és arcát kis helyen felsértve a bőrt,eset le földre.-TAKARODJ!UTÁLLAK SZÓVAL MENJ INNEN!-sírva ordítottam rá.-Menj.-csuklott el a hangom és kezemet szám elé tapasztottam.Megdörzsöltem szemeimet de erre a mozdulatra  elindult felém.-NE GYERE!-szóltam rá ingerülten.-Ne gyere!!-hadonásztam a kezeimmel hevesen rázva a fejem.-Nem szeretlek!Érted?-ütögettem meg mellhasamat.

-Undorodok tőled!Azt hitted nekem kel egy olyan mint te!-megfeszült egy pillanatra és megtorpant.-Csak megsajnáltalak ennyi volt az egész!Nekem nem kellesz!-bár sírtam a hangom dühtől  éget.-Mindig csak a bajt csinálod!Nem akarok veled foglalkozni!Elegem van érted!ELEGEM!-Sehun csak alig láthatóan rázta meg a fejét.Mintha nem nem akarna hinni a fülének és lassan elkezdett hátrálni.-Úgy látom felfogtad.-sóhajtottam fel.-Menj el és ne keres.Menj!-dühhősen meredt rám és kinyitotta száját és mintha mondani szeretett volna valamit,de semmi nem hagyta el a száját így csak még egy utolsó pillantást küldött felém és farkas alakot felvéve elrohant.El,innen messzire.

Felordítottam és a földre térdelve kezdtem el zokogni.A könnyeim csak úgy folytak a szemeimből és bár hideg volt mégis lángolt a testem.A fájdalom és a bánat szétterjedt a testemben és bár én akartam hogy így legyen ,majd megszakad a szívem.Elküldtem hogy jobb legyen.Hogy jobb legyen neki....és a többieknek se keljen aggódnia de mégis...mégis olyan önzőnek  érzem most magam.Elküldtem hogy ne legyen több gondom vele és hogy ne féljek a fura érzésektől amik a szívemből szoktak előtörni amikor meglátom Sehunt.Nem tudom kontrollálni őket és félek hogy egyszer telejen kitörnek és a testem arra a parancsra fog mozogni és valami olyat teszek amit még  megbánhatok.És hogy ez ne történjem meg még előtte meggátolóm a bennem kavargó érzelmeket..És így jutottam el ideák..itt ülök a földön és csak meredek előre...a semmibe.

Bárcsak megölt volna aznap BonHwa. Akkor már minden sokkal jobban sikerült volna.

Bárcsak...

----------------------------

Sziasztok.Ez a rész nem lett a legjobb, de igyekeztem! Remélem azért tetszett nektek :) A következő részt még ezen a héten felteszem szóval remélem,hogy miután elolvassátok ezt a részt nem fogtok kiábrándulni a sztoriból.