- Ti ismeritek egymást ?- kérdezte Zelo, de továbbra is a földre szorította a megszeppent fiút.

-Igen, engedd el .- a fiú tette is amit mondtam neki. Ahogy az eddig földön fekvő fiú felkelt, egyből hozzám rohant és mögém bújva próbált védelmet szerezni magának.

- M-megörültél ? Ki az a bolond aki a földhöz vág egy idegent ?- magyarázott hátam mögül, és ahogy egy lépést felénk tett zelo, éreztem hogy ő is hátra húz egy lépéssel. 

- Mégis mit keresel itt ?- fordultam vele szemben.

- Nem válaszoltál a hívásaimra .- mutatta fel telefonja kijelzőjét, a híváslista szerepelt rajta és tényleg egy csomószor hívott.- Teljesen eltűntél amióta eljöttél a városból, azt hittem valami baj történt veled. Így össze pakoltam és én magam jöttem el hozzád!- mosolygott szélesen. Ezt nem hiszem el. Hatalmasat sóhajtottam és vállaira tettem kezeim.

-Figyelj Bambam. Sajnálom, tényleg! De neked most azonnal el kel innen menned,vissza a városba !- karjánál fogva lelkeztem húzni az ajtó felé, de ő a kanapéba kapaszkodott és hevesen rázta a fejét .

- Nem ,biztos nem ! Most értem ide . Tudod mennyi ideig kerestem ezt az átkozott házat ?  Biztos nem fogom ma haza menni !- ahogy elengedtem lehuppant a kanapéra és keresztbe font karokkal nézet durcásan szemeimbe. Bármennyire is el kellene   mennie, tényleg nem küldhetem el most így este. Főleg hogy róla van szó , biztos 100 eltévedne !

- Rendben.- sóhajtottam.- Aludj itt este.

-Mi?- förmedt rám egyből Zelo.- Nem lehet itt, azonnal el kel mennie!

- Nem tehetjük csak úgy ki.-szólt közbe Tao.- Ne aggódj, maradj csak itt nyugodtan. Holnap majd haza mész.- mosolygott  a fiúra, aki ahogy meglátta a támogatót Taoban egyből mellé ült.

-Köszönöm,köszönöm!- ölelte magához a fiút.- én csak fejemet rázva néztem őket. Valószínűleg őt hallottuk ezelőtt, és feleslegesen ment el Suho. De hát jobb félni mint megijedni. 

- Szóval ti itt laktok ?- tette fel vagy az ezredik kérdést , miközben a kakaóját kortyolgatta. Reménykedtünk ha kaját és inni adunk neki hátha leköti egy ideig te tévedtünk. Sose áll be a szája .

- Én nem, de a többiek igen.- apropó többiek, nem tudom merre lehetnek . De amire haza érnek valamit ki kellene találunk hogy mégis miért csücsül itt Bambam. Ép ezen törtem a fejem amikor farkas vonyítás ütötte meg a fülemet.  Basszus, a többiek nem tudják hogy itt van ! -Zelo!- a fiú egyből értette a dolgot és szélsebesen kiment a házból, szólni a többieknek hogy még az erdőben változzanak vissza.

- Ez meg mi volt ?- ugrik fel egyből a kanapéról.- Jézusom itt vannak farkasok ?- nézet ránk ijed fejjel. - ez tényleg a vadon. Ugye nem fognak megenni ?

-Hát..reménykedjünk hogy nem.- húzta el száját Tao. Az ablakon kipillantva láttam hogy emberi alakúkban közelednek a ház felé. 

-Bambam most bemutatlak a többieknek is.- léptem az említetthez.- Maradj csendben oké ? De tényleg, kicsit fogd vissza magad.- válaszát meg se várva mentem az ajtóhoz amit kinyitva már be is léptek  a fiúk.

-Ő meg ki ?- torpant meg Chanyeol ahogy meglátta a kanapén ülő fiút. A többiek is hasonlóan cselekedtek. 

-Fiúk, a Bambam a városban barátkoztam össze vele.- kezdtem neki a dolognak. 

-És mit keres itt ?- cseppet sem kedvesen bökőt a fiú felé akinek kezdett kényelmetlen lenni ez a légkör.

- Hirtelen betoppant ide. És mivel már késő van, felajánlottam neki hogy aludjon ma este itt.- nem nagyon szóltak ehez semmit a fiúk csak immáron a jövevényt kezdték el figyelni.

-Öm..sziasztok!- hajolt meg Bambam.- Remélem nem zavarok túlságosan..-

- ugyan, ezzel már elkéstél .- oldalba böktem Sehunt aki csak értetlen fejjel néztem rá. Nos igen, a nyakkendős ügy óta nincs a szíve csücskében a fiú. 

- Szerintem.- törte meg a kínos csendet Suho.- Menjünk és együnk. Bambam te is szeretnél vacsorázni ? - a fiú egy nagyot bólintott, biztos éhes már. A vacsora közben mindenféléről kérdezgették Bambamat. Szerencse hogy imád beszélni a fiú így nem volt kínos csend.  Egy idő után már nem is kellet kérdezni , beszélt magától is. 

-És így derült ki hogy mindvégig a másik zsebemben volt a zokni, viccen nem ?- nevetett saját magán. A többiek is így cselekedtek, és nem bírta kikerülni a figyelmemet hogy a fapofájú Suga arcára is egy apró mosoly férkőzött. 

Ahogy végeztünk a vacsorával mindenki ment a saját dolgára. Bambam mindenkivel megtalálta a közös hangot , persze csak ekdves párom nem volt hajlandó beszélni vele.

-Ne legyél már ilyen.- ültem bele ölébe.

-Mégis milyen ?- húzta fel szemöldökét miközben magához ölelt.

-Ilyen ellenséges Bambamal. Nem akar ő semmi rosszat.- mivel nem válaszolt, így gondoltam nem akar erről a dologról beszélni. Csak megbékél vele. Miközben én továbbra is Sehu ölében pihentem , Sugat figyeltem aki szinte pislogás nélkül figyelte az ép Luhanékkal nevető fiút. Ép egy sztori közepén tartott amikor nem figyelt eléggé és megbotlott a mögötte lévő székben. Ép hogy kibillent egyensúlyából Suga már mellette is volt és karjánál fogva húzta vissza ismét egyenesbe a fiút.

-Vigyáz már az isten szerelmére.- fújtatott a fiú majd elengedte a másikat aki csak mosolyogva megköszönte neki. Mindentudóan összenéztünk Sehunnal, ezek között lesz valami. Lassan a többieknek is kezdet leesni a dolog, így minden egyes alkalmat megragadtunk hogy a két fiú egymás mellet lehessen. Persze Sugának leeset a dolog és minden egyes ilyen helyzetnél elküldött minket a fenébe, Bambam értetlenségére. Mivel drága barátomnak semmi nem eset le! Így nehézség nélkül lehetett rávenni hogy segítsen zavarba hozni a menta hajút, aki egy idő után megunva minket inkább kiment a kertbe.

-Hupsz, lehet kicsit túlzásba estünk.- nézett a fiú után Lay.

-Nem,nem.-legyintett Seojin. -legalább kicsit rendbe teszi a fejét.-kuncogott.

-Miattam ment el ?- biggyesztette le ajkait Bambam.- Suga hyung ennyire nem bír engem?- csak mosolyogva össze néztünk a többiekkel.

-Menj és kérdezd meg te magad .- bökött az ajtó felé Namjoon. A fiúnak nem is kellet több felállt és Suga után ment.

- Ki fogad hogy ezek két napon belül össze jönnek ?- emelte fel a kezét Luhan ahogy kiment a házból a téma tárgya.

-Én!- emeltem fel a kezemet egyből egyszerre a fél társasággal.

- Na nem illik ezt csinálni.- csapot az asztalra Tao.- Legyen tétje is a fogadásnak, amatőrök .- rázta meg fejét.

-Az én kincsem.- karolta át büszkén Kris pára vállát. 

- Az a csoport akik vesztenek, azok takarítanak egy hétig.- dobta fel egyből az ötletet SeokJin. Mivel mindenki egyet értett ezzel , hamar eldőlt a dolog. Az este további része is hasonlóan telt, de miután a fiatalok és Bambam is aludni ment leültünk immáron sokkal kisebb létszámban a nappaliba.

- Szóval, mi volt ma ?- kérdeztem rá türelmetlenül. Egész végig láttam rajtuk hogy valamit el akarnak mondani, így most már mondják el ! 

- Friss nyomokat találtunk.- dőlt hátra bácsikám.- Napok kérdése, és biztos támadni fognak a rohadékok.

- Mégis mikor ?- kérdezett rá egyből Suho.-  Addig biztonságba kel helyezni őket. És Bambamat is vissza kel küldeni.

-Azt nem lehet.- csattant fel Suga.- Túl veszélyes lenne vissza küldeni a városba. Út közben bármikor össze futhat velük.- attól függetlenül hogy majd elvisítottam magam hogy ennyire aggódik a fiú miatt, igazat is adtam neki. Tényleg nem lenne jó ötlet egyedül vissza küldeni.

- A többiekkel együtt biztonságos helyre fogjuk vinni. - folytatta Lay.- A kis faházra gondoltunk, ami a keleti határ közelében van, ha bármi baj történne a keleti falkához mehettek majd . Így lesztek a legnagyobb biztonságban. 

-És meddig fog tartani, Taoval mi lesz ?- itt mindenki SeokJinre nézett.

- Nem tudjuk biztosan hogy mikor fognak támadni, azt se hogy  mikor kezdődik el a szülés Taonak. A stressz és az egyéb erős érzelmek elindíthatják, így ezeket a helyzeteket el kellene kerülnie.- bár ez lenne a legjobb neki, tudjuk jól hogy igazából így bármik elindulhat a szülés. Hisz eleve nagyon aggódós Tao. - A legjobb az lenne minél hamarabb a házhoz vinni hogy ne a támadáskor keljen mennünk, az túl kockázatos lenni. 

- Akkor holnap már előkészítjük a házat. 

- Kik lesznek ott?

-Te,D.O,Tao ,Bambam és SeokJin. A közeletekben lesz Jungkook és Zelo, ők vigyáznak majd rátok. - a két fiatal biztos nagyon szomorú hogy nem vehetnek részt a harcban, de így lesz a legjobb nekik. 

- Mi elég messze leszünk tőletek, de ha lehetőség lesz rá valaki elmegy majd még hozzátok.- mosolygott rám biztatóan Lay. Még egyéb fontos dolgokról beszéltünk, de végül úgy döntöttünk holnap folytatjuk ezt a beszélgetést.

- Ah, végre!- dőlt végig az ágyon Sehun. 

- Nagy fáradt vagy ?- ráülve a fiúra hátát és vállit kezdtem el masszírozni ami hatására jóleső morgások hagyták el ajkait. 

-Hum..nem annyira. -morogta  a párnába. Bár ezt állította pár perc múlva már egyenletesen vette a levegőt, elaludt. 

-Látom.- kucorogtam, majd leszállva róla betakartam takarójával. Én még elmentem fürödni majd bebújtam mellé. Kissé csalódott vagyok. Már vártam az estét,mivel megígérte hogy kicsit huncutkodunk. De hát ez így alakult. Közelebb bújok hozzá és ő automatikusan magához ölelte.-Ami késik nem múlik.- egy puszit nyomtam arcára majd hagytam, hagy ragadjon magával az álmok világa.