-De mégis...hova ?- sose láttam még ehez hasonló viselkedést D.O-tól. De arcát látva, biztos nagyon nehéz lehet neki  ez a helyzet.

- Azt még pontosan nem döntöttük el, a többiek nem is tudnak erről.De kérlek te se mond el nekik.- csak bólintottam. Természetesen nem mondom el senkinek, nem is terveztem !

- D.O.- mivel nem figyelt rám , felültem a kanapén és mellé léptem.- Kyungsoo.- lassan rám nézet és könnyes szemeit látva elérzékenyültem.- Jaj ne csináld.- öleltem magamhoz, immáron már szipogó barátom.- Figyelj!- toltam el egy kis idő múlva magamtól.- Bármi történjen is, bárhogyan is döntesz. Én melletted leszek ! Oké?- pihegve bólogatott és amíg zsepiért mentem neki összeszedte magát.-  Mikor hoztátok fel ezt a dolgot Kaial?

- Körülbelül egy hónapja .- orrát fújkálva már nem volt olyan állapotban mint ezelőtt.

-És az okát megtudhatom ?

- Ne vedd magadra, oké ?- bólintottam, na jó remélem nem fog szíven ütni a dolog.- Amíg oda voltál, ide költözött Kai. És ahogy teltek-múltak a napok , úgy éreztem mintha mindig is így éltünk volna. Olyan tökéletes volt  minden.  - mosolyogva figyeltem ahogy beleélve magát mesél.- Miután vissza jöttél, kicsit másabb lett a dolog. Persze ne aggódj nem te miattad akarunk elköltözni ! Csak úgy gondoltuk hogy az lenne a legjobb ha külön házunk lenne, ami csak kettőnké.- bár mondta hogy nem miattam van, mégis kissé rosszul érzem magam. Olyan mintha a jelenlétem űzné el őket. - Az biztos hogy nem városba fogunk költözni, lehet a terület egy másik részére. Hisz más falkák nem tűrnének el minket maguk mellet.

-I.M-ék területe ?- megvonta vállát . 

-Nem tudom, ezt még jobban meg kel beszélnünk.-sóhajtott fel.- Ügye nem haragszol rám ?

-Miért haragudnék ?

-Hát... azért mert egyedül hagynálak. Megígértem hogy mindig veled leszek.- ajkamba  harapva próbáltam leküzdeni a gombócot torkomban.

- Mi mindig itt leszünk egymásnak. Attól hogy külön, saját életet akarunk kezdeni még nem hagyjuk cserben a másikat.- mindig is tudtam hogy egy remek baráttal áldott meg az isten, de most úgy érzem nem elég jó kifejezés a remek erre az emberre.

-Köszönöm Baek.

Ezután a lelkizős dolog után mindketten aludni mentünk, nem lehet tudni meddig lesznek még ilyen nyugodt estéink. Szóval alaposan kikel élveznünk ezt.

Ahogy gondoltam, a napok sokkal eseménydúsabbak lettek. I.M-ék sűrű látogatóink lettek, a bácsikám már rendesen beilleszkedett a fiúkhoz akik miután rájöttek hogy milyen sokat tudd a férfi, tisztelettel néztek fel rá. Taonak már csak két hete van hátra a szülésig,és ahogy egyre jobban közeledik hozzá , úgy múlik el határozottsága is. 

- És...és akkor mindegyik babánál ugyan úgy előröl kezdődnek a fájdalmak ?- kétségbeesett fejel nézet SeokJinre aki csak kínosan mosolygott rá.

-Hát..általában igen, de nem lesznek mind ugyan olyan rosszak. Egy idő után hozzá szoksz. - ez a megnyugtatásként szolgáló valami, cseppet sem segített a fiúnak. Ugyan úgy elsápadva ült mint eddig is. 

- Ne aggódj biztos ügyes leszel. Ugye Baekhyun ?- pillantott rám Suho segítség kérésként.

-Persze ! Ne aggódj , nálad jobb anyukát kívánni se tudnának a kicsik. - pár nyugtató mondat után kezdett megnyugodni, persze nem mutatjuk ki . De mindannyian félünk és féltjük a szülés miatt. Bár SeokJinnek ez családi hagyomány hogy segítenek a szülésben, de még élete során sose vezetett le egyet mint fő segítő. Volt már jelen szülésnél, de akkor csak tanulta még a dolgokat. 

Hirtelen Luhan rontott be a lakásba lihegve. Felé pillantottunk és ahogy csapzott alakját megláttuk felpattantunk. 

-mi történt ? -siettem hozzá.

- Egy...egy idegen illatot éreztünk. A többiek utána mentek de neked is kel jönnöd Baek, a te nevedet mondta a fiú.- értetlenül néztem rá, de látva tökölésemet megragadta karomat és kihuzott a házból.

- Majd én elviszem Hyung, te pihenj.- sietett mellénk Jungkook.

-Megtennéd? -a fiatalabb bólintott.- Rendben , köszönöm! Kicsit kifújom magam, majd később utánatok megyek. - a ház felé vette az irányt. Jungkook átváltozott majd hátára mászva elindult a többiekhez. Bár ő is nagy, látszódik rajta hogy még növésben van. Sokkal nyurgább mint a többiek, és kisebb is. Ahogy odaértünk észrevételem bebizonyosodott, a fekete farkas mellé sétálva, aki Lay volt. A méretkülönbség hatalmas volt. Lemásztam róla ,majd az immáron visszaváltozott fiúkhoz siettem. Sehun csak szája elé emelte ujját jelezve hogy maradjak csendben.  Mögém állt és fejemet kissé elfordította, így a fákon átnézve megpillantottam három férfit. 

-Ismered őket ?- súgta fülembe. Kirázott a hideg ahogy meleg lehelete megcsiklandozta bőrömet. Megráztam a fejem nemleges válaszként. Fogalmam sincs kik lehetnek ezek az emberek, és hogy honnan tudják a nevem arról főként nincs ötletem. 

-Lassan mennünk kellene.- szólalt meg az egyik.- Érzem az illatukat, a közelben lehetnek.- az alacsonyabbik lassan elindult az ösvényen.

-Igazad van, menjünk.- fekete hajú mellé sietett így mellette haladt.

-Ahogy érzem azokkal a köcsögökkel együtt vannak.- szimatolt bele a levegőbe a leghátul lévő.- Biztos a kis szukák miatt társultak hozzájuk!- nevettek fel. 

Hirtelen kapta oldalra mindenki a fejét. Suga  a nála majd két fejjel magasabb fiú száját befogva nyomta neki a fának. Zelo mozdulatlanul tűrte ezt, és kissé félve figyelte a történéseket. 

- Menjünk innen.- a három fiú sietősre vették a dolgot és futva eltűntek a fák között. Miután elég messzire kerültek mindenki fellélegzett és Suga is ellökte magától a fiút.

-Megbolondultál ?- förmedt rá a menta hajú.- Majdnem megláttak !

- Sajnálom !- egyenesedett fel a fiú.- Csak...csak annyira ideges lettem !- tűrt hajába.

- Attól még nem kellene lebuktatni minket! Komolyan mondom...nem értem ezeket a kölyköket minek kellet ide hozni.- bökőt fejével a két legkisebb felé. Jungkook csak morgott valamit az orra alatt és I.M mellé állt aki csak hátát megveregetve mosolygott rá.

-Ne is foglalkozzatok vele.- súgta oda  a két fiúnak ahogy vissza felé tartottunk.- Kicsit morcos kedvében van.

-Suga hyung mindig.- sóhajtott Jungkook.

- Tényleg sajnálom, nem akartam gondot okozni.- lógatta még mindig orrát Zelo.   Igazából teljesen megértem a kisebbik reakcióját. Én is dühös lettem attól ahogy beszélt rólunk, de ahogy Suga is mondta nem lehet ettől függetlenül kockáztatni a lebukásunkat.

- Szóval nem ismerted őket ?- kérdezett rá ismét Sehun.

- Már mondtam,  fogalmam sincs hogy kicsodák voltak. - csak hümmögve sétált mellettem. Ismerem már annyira Sehunt hogy tudjam nem zárta le ennyivel ezt a témát. 

A házba vissza érve mindenki folytatta a dolgait. Holnap mennek a fiúk egy nagyobb járőrözésre, így csak este fognak vissza érni. Így reggel mi átmegyünk I.Mékhez, mivel az ők területük messzebb volt az északi részről. 

- Ma este, csak velem legyél.- suttogta ajkaimra Sehun miközben karjai között tartott. Csak pirulva bólintottam majd elmélyítettem csókunkat. A fiúk most indulnak a járőrözésre, a mai estét a többieknél töltjük így miután elmentek a fiúk ,összepakoltunk a szükséges dolgokat. 

- Akkor majd ott találkozunk.- bólintottam majd figyeltem ahogy egyre távolodik a kocsi. Seojin értünk jött kocsival, de nem fértünk be mind. Tao és D.O a cuccokkal együtt a kocsiban vannak, én pedig valamelyik fiú hátán utazok majd. Ez a szerencsés Zelo volt, igen őt nem vitték ma magukkal a fiúk. Tegnap este Suga kiverte  a hisztit így végül itthon hagyták a fiúk.

- Kérlek behordanád a cuccokat Zelo drágám ?- Seokjin a házból kikiabálva látott el minket feladatokkal. Hát igen, nem ép kevés embert kel ellátnunk, főleg hogy este valószínűleg farkas éhesek lesznek a srácok.

-IGEN!-kiabált neki vissza a fiatalabb.

-Segítek.- kaptam fel az egyik dobozt.

-Nem kel hyung, megbírom én is csinálni !-kapta ki kezemből a dobozt. Meglepetten néztem rá , ahogy felfogta hogy kissé túlságosan is heves volt , bocsánatkérően nézet szemeimbe.-Ne haragudj ! Nem akartam tiszteletlen lenni.- csak megráztam a fejem és vállára tettem kezem.

-Gyere vigyük be ezeket.- csak viszonozta mosolyom majd bevittük a cuccokat. Nem hagyott nyugodni a dolog , így miután végeztünk a dolgokkal kirángattam sétálni a fiút.- Szép idő van, igaz ?

-Hyung ,miért jöttünk ki ? Fárad vagyok menjünk vissza.- húzott a ház felé de én engedtem neki.

-Na jó !- torpantam meg.- Akkor máshogy kezdem.- köszörültem meg torkomat.- Zelo.- kíváncsian emelte rám tekintetét.- Azért akartam elmenni sétálni hogy beszéljünk, a tegnap történtekről.

-Hyung é..-

-Várj hallgass végig !- szakítottam félbe.- Szeretném hogy tudd, te nem csináltál semmi rosszat. Oké? Senki nem mérges rád és nem is néznek le téged.- 

-Biztos vagy ebben ?- szomorúan nézett szemeimbe.

-igen, és ne aggódj Suga miatt. Fogadni merek hogy azért nem akarja hogy ott legyetek mert félt titeket, csak ő így fejezi ki magát.- húztam el számat.

-Én is gondoltam erre...örülök hogy te is így gondolod. Köszönöm hyung, kicsit jobb hogy ezeket mondtad nekem.- mosolygott rám.

- Na ez az, mosolyogj ! Ne legyél ilyen búvalbaszott  ! - karoltam bele karjába. -Na most már menjünk, elég volt ennyi a kinti levegőből .- nevetve indultunk vissza a ház felé. 

Nagyon a szívemen viselem a kisebbek sorsát, eleve így hogy ők a legfiatalabbak sokkal jobban elvannak nyomva mint a többiek. Persze nem rossz szándékból teszik ezt! Simán csak még mindig kisgyerekként kezelik őket, ami már eléggé idegesíti őket ahogy észre vettem. 

A nap lemenőben volt, a vacsora tálalva volt már csak a fiúk hiányoztak.

-Lassan meg kellene érkezniük.- pillantott az órára Tao.- Már éhes vagyok.- sóhajtott fel.

- Bírd ki még egy kicsit.- nevetett fel Suho.- Megyek megnézem merre lehetnek.- tette le a kezében tartott poharat majd a kert felé vette az irányt. Én a kanapén ültem Tao mellet aki az ablakon kibámulva figyelte az erőt. 

- Baekhyun.- suttogta .- Hozd már ki a konyhából a csokit, második szekrény, legfelső polc.- nevetésemet vissza fogva indultam el a konyha felé. Miközben kutakodtam a szekrényben Zelo teremt mellettem. Felettem átnyúlva levette az keresett dolgot, mosolyát látva hatalmas örömet okozott neki hogy ilyen törpe vagyok így segíthetett nekem. 

-Kösz.- vettem át tőle a dobozt.- Pont ezt kerestem ho..--

-Várj egy kicsit.- szakított félbe majd az ablakhoz sétált . -Ez meg mi ?

 -Micsoda ?- léptem mellé de én nem láttam semmit.- Mi a baj ?

- Mintha...Tao hyung.- a nappaliba mentünk ahol az említett hasonló arckifejezéssel meredt maga elé mint az előbb Zelo.

-Én is érzem.- nézet ránk.- Suhot hívjátok be.- zelo már sietett is ki az említettért.

-Mégis mi folyik itt ?- kérdeztem rá miután mindannyian a nappaliban voltunk. Idegesek voltak, és ezt nem is titkolták.

- Idegen illatot éreztünk, és nem messze van innen az illető.- felelt Tao.- Bár nem olyan erős neki az illata...de jobb elővigyázatosnak lenni. 

-Igen, ha bármi történne Bakehyun marad Tao mellet.- Suho az ablakhoz sétált és óvatosan kipillantott. 

- Majd én kimegyek ha kell !- ajánlotta fel egyből magát Zelo.

-Nem, te marad itt és vigyáz rájuk.- adta ki a parancsot Suho.- Én ki megyek és körül nézek, de a legjobb lehet az lenne ha a fiúkért mennék inkább. Bírsz vigyázni rájuk ?- Zelo csak hevesen bólogatott.

-Persze, igen vigyázok rájuk!

-Rendben. De jobb ha tényleg vigyázol, Sehun és Kris megölnek ha egy hajszáluk is görbül. - hatalmasat nyelt a fiú ahogy két említettre gondolt . Nos igen, az biztos hogy nem hagynák szó nélkül a dolgot . 

Miután Suho elment mi ugyan úgy ott maradtunk a nappaliban, a nap már szinte teljesen lement így homály borította el a környéket. Tao nem bírta tovább így végül megvacsorázott, de mi ketten nem bírtunk enni Zeloval, idegesek voltunk hozzá . Felkaptuk fejünket ahogy moraj ütötte meg a fülünket.

-Maradj.- suttogta nekem Zelo majd elénk sétált. A léptek egyre jobban közeledtek felénk, Tao és Zelo morogni kezdtek ahogy az idegen megtorpant. Egy hang nélkül vártuk  mi fog történni, amikor már úgy tűnt hogy senki nincs itt. Zelo az ajtóhoz sétált ami hirtelen kivágódott. Megrémülve figyeltük a történteket de meglepetésünkre az ajtóban álló sokkal jobban megvolt rémülve mint mi. 

- ประณาม!-kiáltott fel a fiú.- Kérlek ne bánts !- szorította össze szemeit.   

-Bambam ?!