Értetlenül néztem a férfira. Hogy a nagybátyám ? Az kizárt, nekem egy nagybátyám van az is euroapában van valamerre. 

- Miért is lennél a nagybátyám?- cseppet sem lepte meg a tény, hogy egyáltalán nem hiszek neki.

- Gondoltam hogy nem meséltek neked a szüleid erről a dologról. De hogy azok a vénemberek se , csalódtam bennük.- kikerekedett szemem ahogy a téma a nagyszüleimre terelődött.

-Ismerted a nagyszüleimet ?- éreztem hogy elérzékenyülök ahogy  a számomra legfontosabb emberekre gondolok, imádtam őket nagyon.  

-Hogy ne ismertem volna őket ? Hisz a szüleim voltak.- nevetett fel halkan.- Elhiszem hogy most hirtelen sok ez az új infó. De mivel ahogy említettem, nincs sok időnk szóval próbáld felfogni a dolgokat. 

-De...ha ez mind igaz. Akkor miért nem ismertelek eddig ?- szemeimbe nézett majd közelebb hajolt. Nem bírtam moccanni, ahogy hajolt felém én próbáltam hátra húzódni de egyszerűen nem ment. 

- A család utolsó három generációjában nem született farkas, túlságosan félrepárosodtunk így keveredett a vérünk. Te és én vagyunk az egyedüliek akik a dédnagyapánk óta bármiféle farkashoz jellemző tünetet mutattunk.- szippantott egyet a levegőbe.- És ahogy érzem még te se változtál át. Ne aggódj át fogsz, csak később. Talán pár év múlva ,ezt nem lehet nálunk pontosan tudni. - még mindig hihetetlen számomra ez az egész, de valahogy elnyerte a bizalmamat. Egyáltalán nem látszik rajta hogy hazudna.

-De miért nem beszélt erről nekem senki?- tértem rá a legfontosabb kérdésre. 

- Azért mert féltek, hisz ki nem félne egy olyan dologtól amiről nem tudd.- ledobta a cigit a földre majd rá taposott.- Amikor velem elkezdtek ezek a dolgok történni, mindenki megrémült.  Hisz a nagyapám tudott volna még talán segíteni nekem mivel ő sok mindent tudott az ő apjától. De mivel ő akkor már 6 éve halott volt ,így esélytelen volt a dolog. - hirtelen felkapta a fejét és félmosolyra húzta száját. - ahogy hallom a többiek már észrevették hogy eltűntél. -a hátam mögé pillantottam de én nem láttam,hallottam semmit.

- Hova mész?- álltam fel egyből ahogy nekem hátat fordítva indult el az erő felé.

-Nemsokára ide érnek ,szóval ideje mennem. Viszlát öcsi !- intett a kezével majd rám se nézve haladt az erőbe.

-De biztos nem bántanának, hisz a rokonom vagy !- kiáltottam miközben utána indultam. -Kérlek maradj !- ragadtam meg karját.

-Sajnálom de el kel mennem. De ígérem még találkozunk.- simított végig hajamon.- Na de most már tényleg , ha  a kis szerelmed meglát biztos széttépne.- felsóhajtott majd megropogtatta nyakát.- Ja és az előbbi kis beszélgetés, nem történt meg.- kacsintott egyet majd futásnak eredt. Barna bundája pár másodperc múlva már teljesen eltűnt az erő sűrűjében. Én csak magatehetetlenül néztem utána, bárcsak marad volna...

-Baekhyun!- Luhan futott felém emberi alakjában.- Mégis miért tűntél el? Jól vagy ? -ahogy elém ért a többeket is megpillantottam a háta mögött.

-Persze jól vagyok, de ti mégis miért vagytok itt ?- megjátszott értetlenséggel néztem végig rajtuk.

-Hát...azt hittük baj van.- lépet mellém Chen.- Ezért jöttünk mind.

-Ó, sajnálom ! De nincs semmi baj, csak sétáltam egyet. Nem gondoltam hogy ez lesz belőle ne haragudjatok.- simítottam végig tarkómon.

-Én mondtam hogy nincs semmi! Isten faszát ezért kellet hajnalok hajnalán felkelni , megyek is haza ! Nem hiszem el.-Chanyeol dühösen kezdett el trappolni az erdő felé .

-Ne is foglalkozz vele , nehéz kelő.- legyintett Luhan.-Na de menjünk mi is, a többiek halálra aggódjak magukat. - ahogy a ház elé értünk, beigazolódott amit Luhan mondott. Mindenki egyszerre rontott ki a házból. Sehun egyből szorosan magához ölelt ahogy összeértünk.

-Jézusom , többé sose ijessz meg ennyire.- én csak egy apró mosollyal az arcomon, elöletem vissza majd végigsimítottam arcán.

-Ne haragudjatok, nem akartam problémát okozni.

-A lényeg hogy minden rendben van.- háta istennek Suho mondata után mindenki ment vissza  a házba , majd ismét nyugovóra tértek. Mivel nekem és D.Onak semmi kedve nem volt haza menni, így mi is maradtunk. Fáradtan dőltem be Sehun mellé az ágyba aki egyből karjai közé zárt. 

- Biztos minden rendben?- kérdezett rá pár perc múlva.

-Biztos.- egymás arcát fürkésztük amikor hirtelen felém kerekedett.

- Ha bár,mi van nekem elmondhatod ugye tudod?- egy apró puszit nyomott homlokomra.

-Tudom.- lassan ajkaimra hajolt. Már nem is tudom mikor voltunk utoljára kettesben , ilyen téren. Nyilván ha a tisztáson voltunk, vagy ha ketten sétáltunk valahol akkor is kettesben voltunk. De az ilyesfajta együttlétre kevés időnk volt. 

Miközben ajkaim mozgatta enyéimen , én pólója alá nyúltam és felsőtestét kezdtem el simogatni. Nagyon sokat izmosodott a megismerkedésünk óta. Persze akkor se volt pálcika, de a különbség a mostani és az akkori teste közt  hatalmas. Vállai szélesebb lettek, karjai és lábai sokkal izmosabban , ha lehet ilyet mondani megférfiasodott. Mondjuk az összes fiúnak jó fizikuma van, hozzájuk képest én meg D.O. Inkább hagyjuk is mert csak elsírom magam.

-Mi az , nagyon elmerengtél valamin?- mormolta két csók között.

-Nincs semmi.-ráztam meg a fejem majd pólója alját felhúzva jeleztem neki ,hogy segítsen levenni a fekete textilt. Ahogy kibujt belőle az ágy mellé ejtette az anyagot , ahogy felegyenesedett megcsodálhattam azt az említett férfias testet. Beharaptam ajkamat miközben végighúztam ujjaimat kidomborodó mellein majd kemény hasán. Széles mosolyát látva én is elmosolyodtam, nem mondott semmit de tudom hogy az egoja épp a plafont verdesi. -Te is.- húzogatta meg pólómat ,ami pár mozdulat után a nemrég földre dobott társa mellé érkezett.Ismét felém hajolt és egy gyors csókot adva tért rá nyakamra. Sóhajtozva élveztem ahogy a nyakamon dolgozik , imádom amikor ezt csinálja. Egy apót harap nyakamba majd a lentebbi részeimet is végigcsókolgassa. Ahogy nadrágomhoz ér felpillant rám.És igen, elértünk ahoz a részhez ahol eddig mindig abba hagytuk a dolgot.

-Baek?- ahogy csillogó szemeibe néztem nem tudtam neme mondani neki, nem szeretném tovább kínozni.  Egy aprót bólintottam majd felemeltem csípőmet hogy lebírja húzni rólam a nadrágot. Mint egy kisgyerek aki cukorkát kapott, esküszöm ehez bírom hasonlítani Oh Sehun mostani arckifejezését. Nem is tétlenkedett , szaporán lábaim közé feküdt és először alhasamat kezdte el kényeztetni majd az érzékeny részemet kikerülve belső combjaimat csókolgatta.  Itt már én se bírtam vissza fogni hangomat, ahogy elhagyta számat az első hangosabb nyögés a felettem lévő feltüzelve  fogott rá merevedésemre. 

-Ah...Sehun.- én magam se tudom mit akartam a másiknak mondani de ő se nagyon foglalkozott ezzel a dologgal. Lehúzta rólam az utolsó ruhadarabomat ami eddig takarta testemet ami most fedetlenül tárul Sehun szeme elé. Kissé zavarban voltam, hisz nem kis ideig bámult mozdulatlanul.Kezeimmel ügyetlenül próbáltam kissé eltakarni magam ,miközben torkomat megköszörülve próbáltam visszarántani a valóságba a még mindig engem bámulót. 

-Mégis hogy tehetted ezt ?- értetlenül néztem rá.- Eddig hogy vonhattál meg magadtól? basszus annyira jó tested van.- simított végig rajtam ,miközben csillogó szemeit le se vette rólam. Kislányos zavaromban csak karjára ütöttem, olyan bolond miért mond nekem ilyeneket? Miután kicsodálta magát, visszahajolt alsó testrészemhez és nemességemre markolva kezdte el húzogatni rajta a bőrt. Ajkaimat szétnyitva nyomtam bele fejemet erősen a párnába, na jó ha ezt az estét túl élem sikítozás nélkül akkor hálát adok istennek ! Sehun is észrevette látványos szenvedésem és jó párhoz illően nem hagyta abba kínzásomat és tért rá a lényegre. Á nem! Akkor nem is Oh Sehun lenne ! Ő úgy gondolta ha már ilyen hosszú ideig nem engedtem neki , kiszórakoza magát. Egy idő után én már nem tűrtem ennyire ezt a dolgot így hajába markolva nyomtam meg kissé fejét jelezve, hogy igazán beüzemeltetné ajkait is a kényeztetésemhez. Végül beadta a derekát így lassan szájába vette már szinte lüktető férfiasságomat. Na jó holnap bocsánatot kérek a mellettünk lévő szobában lévő Taotol és Kristől. Csorikáim az első hónap után már nem feküdtek le, így most biztos remek érzés lehet a mi szerelmeskedésünket hallgatni.  Erősen markoltam a párnába miközben szaporán vettem a levegőt, érzem hogy már nincs sok hátra de ez bár ne lenne így. Egyre csak jobb és jobb lesz ez a dolog és Sehun is egyre jobban kezd ráérezni. De sajnos ezt a dolgot 100% nem mi irányítjuk így pár perc múlva akadozó lélegzettel élvezek el Sehun kezei közé.   Ahogy megérezte elő nedvemet egyből kiengedett szájából így gondolom nincs nagyon ínyére  ez a szájba élvezős dolog. De ebben a pillanatban , miközben próbálom szívemet lenyugtatni, és erősen szorítom magamhoz a mellettem fekvő fiút. Cseppet sem tud érdekelni ez a dolog. Szerelmesen nézek szemeibe amik boldogsággal túlcsordulva néz vissza rám. 

-Köszönöm.- puszilok arcára. Nem csak ezt köszönöm, rengeteg dolog van amiért hálás lehetett ennek a fiúnak. Túl sok minden, és félek hogy egy egész élet kevés lesz arra hogy viszonozzam ezeket neki.