-A másik falka.Átjöttek a túloldalról.Nem akarnak harcolni a srácok de azok a fiúk igen.A kicsiket elkel rejteni valahova.-aggódóan néztem a teraszra ahova mutatott Luhan és jó pár csöppség ült ott.-Kérlek titeket!Had legyenek nálatok.

-Rendben.De most gyere ülj be és részletesen mesélj el mindent.-ragadtam meg karját.

-Nem Baekhyun. Nincs idő erre.Vissza kel sietnem.-már ment is volna de D.O megragadta a karját.

-Szerintem meg leülsz a seggedre és szépen elkezdesz mesélni.-megszeppenve nézet barátomra majd sietve a házba mentünk.Én a kicsikhez ültem mivel engem ismernek a barlangos incidenst követően.

-Kevés falka van már koreában .10 létszámot meghaladóak csak mi vagyunk és a másik banda akik most átjöttek.-kezdet bele a mesélésbe és a kicsik is leültek egy kupacba.Mintha esti mesét mondanának nekik...túl cukik!- Suho már régebbről ismeri őket és eddig minden rendben volt.De most mégis akarnak valamit tőlünk. Területet nem hiszem mert nekik nagyon szép territóriumuk van.-halványan elmosolyodott.-Sehun is feltűnt pont akkor a határnál amikor odaértünk.Ő már harcolt és meg is sérült.-felkaptam a fejemet és ijedten néztem Luhanra.-De nem annyira súlyosan.-szánta nekem nyugtatás képen ,ami nem igazán vált be.-Suho azt mondta hogy megpróbál beszélni velük.De nem hiszem hogy beszélgetni jöttek át.-megremegett a hangja majd folytatta.-Nekem mennem kel.Ha megtudok valamit egyből jövök vissza és elmondom nektek.-bólintottunk majd sok sikert kívántunk neki. Eltűnt az erdő sűrűjében, mi meg fénysebességgel kipakoltunk a kocsiból és bezárkóztunk a házba.Én pokrócokat terítettem le a földre a kicsiknek, hogy oda feküdjenek le ne a fehér szőnyegre. Inni és enni tettem le nekik és alomként is kerestem egy kartonpapírt.

-Na gyerekek.-tapsoltam egyet amire abbahagyták a birkózást és rám néztek.-Ti itt maradtok.-mutattam a lepedőkre.-És nincs össze-vissza járkálás, világos?-mintha bólintottak volna egyet a kis fejükkel, majd játszottak tovább.

D.O állandóan az ablakon bámul ki amióta elment Luhan. Hajnali 3 óra van, lent maradtunk a kicsikkel mert amikor felmentem aludni .Nyüszögni kezdtek így visszajöttem.Lefeküdtem a földre és elaludtam, de ahogy most felkeltem az összes kölyök rajtam illetve körülöttem feküdt.Nehezen kikecmeregtem közülük és akkor pillantottam meg D.O-t az ablaknál.

-Menj aludni.-fogtam meg vállát.Hátra fordította a fejét és halványan elmosolyodott.

-Nem tudok. Próbáltam.-sóhajtott és vissza fordította a  fejét az ablak irányába.

-Csinálok kávét.-a konyhába mentem ahol az ablakon érdekes csillogást vettem észre. Az űvegen keresztül meredtem a hátsókertbe. Az a fényesség nem akart eltűnni sőt,mintha közelebb jött volna.Megdörzsöltem a szemeimet és amire visszanéztem eltűnt a fény.-Francba.-leoltottam a villanyt és visszarohantam D.O-hoz.

-Itt vannak.-D.O halk hangja rekedtes volt és ahogy lassan felém fordult ,a hold tökéletesen megvilágította fekete hajét.Magával ragadott a látvány és félelmetesnek, mégis gyönyörűnek találtam. Bámészkodásomból egy könyök zavart meg ,aki lábamhoz dörgölte magát. A kölyök felébredtek és látszódott rajtuk hogy félnek.

-Toljuk valamit az ajtóhoz!-a kanapét teljes erőből tolni kezdtük és ahogy az ajtónak ütközött mentünk a többi ajtóhoz is amik elé bútorokat toltunk.

-Szerinted bebírnak jönni?-kérdeztem halkan D.O-tol ahogy a nappali egyik sarkában ültünk a kölykökkel mellettünk.

-Nem tudom.Reméljük hogy nem.-dörömbölés hallottunk a bejárati ajtónál.-Még jó hogy rábírtuk tenni a rácsokat az ablakokra.-húzta el szája szélét.

-Kyungsoo.-megragadtam karját.-Ha bejönnek.Te vidd a kölyköket a pincébe.Ha pár perc múlva nem megyek zárd kulcsra az ajtót. Megértetted?-könnyek szöktek a szemeibe.

-Ne csináld ezt Baekhyun.-remegett meg a hangja.-Te is jössz velünk.-reccsenést hallottunk és ijedten pattantam fel.

-Siess!-rántottam fel a földről hyungomat.-Menjetek! Gyorsan!-idegesen fújtatott egyet és egy ölelés után a kölykökkel a nyomában mentek a pince bejáratához.Megvártam amíg az ajtó csapódása megütötte a fülemet.Az ajtóhoz léptem és a nagy csendben felpörgött az adrenalin szintem és feszült izmokkal vártam.

Oldalról csattanást hallottam és amire oda kaptam a fejem már a földön találtam magam.A karomba mart hangosan üvöltve. Szabad kezemmel fejét ütöttem illetve rugdostam de ép hogy sikerült elrúgnom magamtól még egy beugrott a törött ablakon .

-Hát ezt beszoptam.-röhögtem fel kínomban.

-Hát be.-a farkasok helyet két fiú állt előttem.- Ha velünk jössz nem esik baja a barátodnak és a kölyköknek.-a magasabbik tekintetét megtalálva álltam a pillantásait.Csak elmosolyodott rajtam majd a másiknak intve kiindult a házból.Az alacsonyabbik mellém lépet és karomat megfogva húzott rajtam egy aprót jelezve hogy induljak el.

Az erőben olyan irányba tartottunk amerre még egyszer se jártam.Egyszer sem szólaltak meg..a magasabbik előttünk meg a kisebbik pedig mellettem.

-Kik vagytok?-néztem a mellettem jövőre.Nem válaszoltak.-Minek kellek nektek?-újabb csend.-Értem .Egész úton kusban lesztek.-elfintorogtam és meg se próbáltam kommunikációt kezdeményezni velük.Le se szarták a fejemet.

Kezdek elfáradni.Már több órája gyalogolunk a cseppet sem sík talajon.Már ép elkezdtem volna nyavalyogni kedves el rablóimnak amikor az előttünk menetelő fiú megállt és megvárt minket.Ahogy lenéztem, mivel egy dombon álltunk, egy folyópartot pillantottam meg aminek a túlpartján egy kisebb ház volt.

-Ott vannak a társaid.-mutatott a házra.Ép indultam volna előre amikor megragadta a karom.-Ne ilyen sietősen.-mérgesen meredtem rá.A kisebbnek biccentett aki elment és a magasabbik elhúzott egy másik irányba.Meg se álltunk egy kisebb tisztásig.- Váltóz át.-felhúzott szemöldökkel nézet rám.

-Mi van?-bamba fejjel meredtem rá.

-Mit nem értesz? Váltóz át!-lökött el idegesen így a földre estem.

-Ha feltűnt volna nem tudok te faszfej!-álltam fel dühösen.

-Ne akarj átverni te kis vakarcs.-indult meg felém és elkapta torkomat.-Nem mondom még egyszer.

-Én meg ha kel.-nyögtem erőtlenül.-Százszor elmondom hogy NEM TUDOK!- elengedte torkomat aminek következményeképpen köhögve kapkodtam a levegőt tüdőmbe.

-Ezt nem értem.-meredt rám mérgesen.-Mindegy is.Így is menni fog.-szélesen elmosolyodott és karon ragadott és erősen letaszított a földre. Kikerekedett szemekkel meredtem rá.

-Mit csi-.-nem bírtam befejezni mivel ajkaimra mart és bár minden tőlem telhetőt megtettem hogy eltaszítsam magamtól nem igazán jutottam sokra.Sokkal erősebb volt mint én így semmi esélyem se volt.Bár megvoltam ijedve és tudtam hogy semmi esélyem..nem hagytam magam.Teljes erőmből ráharaptam alsó ajkára amitől felkiáltott és ajkához nyúlt amiből folyt a vér.Kihasználva az alkalmat elkezdtem rohanni a tóparthoz. Hallottam hogy fut utánam de csak előre néztem és rohantam ahogy a lábam bírta...ó bárcsak a középsulis tanárom látná ezt. Szerintem elbőgné magát a vén róka.

A vízhez érve megálltam és kétségbeesve néztem szét egy átkelőt keresve de sehol nem láttam az átkelésre alkalmas helyet.

-Te kis dög.-a hang mögülem jött így megfordultam és a fiú széles mosollyal az arcán közeledett felém. Az ajkából szivárgó vér végig csurgott az arcán,le a nyakára és onnan a pólója alá.

-Menj innen.-remegő hanggal szóltam rá, de csak annyit értem el hogy kiröhögjön majd ahogy elég közel ér megragadta torkomat.

-Most már nem menekülsz.- súgta füleimbe.

-Fejed be!-a hangot meghallva egy hatalmasat sóhajtott és engedett a szorításból.

-Mi van már?-fordult meg velem.Egy férfit pillantottam meg és Suhot aki mozdulatlantul mered ránk.

-Enged el a fiút és nem esik bántódásod!-a sűrűből több alak is felbukkant de semelyikük nem volt ismerős.

-Miért? Olyan kis harcias a kicsike.-nézet rám és én csak arcba köptem.

-Te meg egy beteg faszkalap.-letörölte arcáról a nyálamat majd erősebben rászorított torkomon.Levegő után kapkodtam erőlködve.A tettére egyre közelebb és közelebb jöttek a farkasok.-Ad fel.-nyöszögtem halkan.-Már nem tehetsz semmit.-halványan elmosolyodtam de ahogy lassan felém fordult megpillantottam sárga szempárjait.

-Úgy gondolod?-szinte eldobott magától és átváltozva lépet elém.Sokkal nagyobb volt mint a többi,hatalmas.Két farkas felém kezdtek szaladni de egy nagyobb termetű eléjük lépet így megtorpantak és szinte kétségbeesve figyeltek minket. Luhan volt az egyik a másik....a másik azt hiszem Chanyeol.

-BonHwa! Nem figyelmeztetünk még egyszer!-az idősebb férfi sárga szemekkel lépet előrébb.-Enged el a fiút!-BonHwa csak megrázta szőrzetét és kihúzva magát egyre csak nagyobb és nagyobb lett.Ez nem lehet...lehetetlen.

Suhojék felé néztem de már két farkas foglalta el a helyüket.

Mi lesz még ebből.

Mögöttem a folyó sebes folyása, előttem egy hatalmas fekete farkas.Nem sok menekvésem van.Lassan felállok és lassú,halk lépteket haladok egyre az erdő felé.Az el rablóm a  többi farkassal van elfoglalva így reménnyel telik meg a szívem és már szinte lassan sétálva haladok az egyre közelebb lévő erdőhöz. Tekintetemet BonHwan tartom de ez miatt nem vettem észre a botot amire rálépve eltört talpam alatt.Felém kapta mindenki a tekintettét. BonHwa vicsorogva indult meg felém így én Suhora vetettem egy pillantást majd rohanni kezdtem. Felüvöltve BonHwa elkezdet rohanni utánam de a falka többi tagja nem hagyta olyan könnyen neki hogy elkapjon. Nyüszökéseket,félelmetes üvöltések ütöttek meg a fülem amik mögülem jöttek.Elég közelről így nem lassítottam a tempómon.

Lihegve torpantam meg amikor az ösvény amit követtem két felé ágazott.Nem töprengtem sokat mivel a farkasok is jöttek utánam. Bal oldalit választva rohantam előre.Teljesen biztos vagyok benne hogy ha sikerül is elbújnom.Elég rendesen eltévedtem.Egyre lassabbra veszem a lépteimet ahogy a fák takarásában húzódott kisebb hegyoldal lábához érek.Kétségbeesve nézek szét egy menekülési utat keresve de semerre nem tudnék áttörni a sűrű bozótoson.

Merre menjek? Túl meredeknek tűnt a hegyoldal és nem voltam soha egy nagy sportoló, így tuti nem bírnék felmászni. Heves gondolkodásomból egy morgás zavar meg így meg fagyot vérrel.Lassan megfordulok és szembetalálva magam vele....érzem hogy csak nem úszom meg ennyivel a dolgot.Bár testén pár elég komoly seb is látszódik nem nagyon mutat fáradságot morgásával,és fogai hangos csattogásával.Eszembe jutott az a gondolat hogy beszélek vele...de tisztán lehet látni hogy már csak a farkas van benne semmi emberi lényre hajló dolog.Testemet elfogja a remegés és erősen kelet koncentrálnom hogy lábaim ne mondják fel a szolgálatot .Ügyetlen mozdulatokkal araszolok hátra,ügyelve arra hogy semmin ne essek át de hiába az igyekezet hamar a földön találom magam. Ahogy nyekkenve a földre estek BonHwa kihasználva a helyzetet felém rohan.

-NE!-teli torokól üvöltve szorítom fejem térdeimre, így fogadva a fájdalmat.Szinte az életem perget le a szemeim előtt de a fájdalomnak nyomát se éreztem.Felkaptam fejemet és csak egy megmerevedett farkas áll pár méterre tőlem.Az erdő sűrűjébe bámul,mozdulatlanul. Alig hallhatóan zörgést vélek felfedezni a kísérteties csendben ami ránk telepedett .BonHwa akadozva lélegzik és ahogy erősödik a hang, úgy kezd el hátrálni és fülét lehajtva vicsorok, továbbra is a sűrűbe meredve. Pulzusom még magasabbra szökik szinte el sem hiszem hogy nem kaptam még szívrohamot a mai nap során.

Egy hangos csattanás,pár pillanat és a tehetetlenség.Még mindig csak ülök a földön és meredek előre.Szemeimet nem merem mozdítani,mindjárt itt van.Szinte villámként teremt itt és a hatalmas farkast tehetetlenné változtatta, és elég volt egy határozott harapást tenni, hogy elvegyen egy életet. Alig bírt ellene küzdeni BonHwa...semmi esélye nem volt.Ez ellen kinek lenne esélye.Nem merek rá nézni csak a földre szegezem a tekintetem és a lábaimat átkarolva imádkozók..hogy had maradjak életben. A hatalmas teremtmény lassan felém tart.Erősebben szorítom össze karomat a félelemtől.Szinte görcsben állnak kifehéredett ujjaim és minden izmom.Meleg lehelettét megérzem bőrömön majd egy nedves,kissé érdes dolog melengetve húzódik végig a lábamon lévő hatalmas seben.Felszisszenek a csípő érzéstől.Ahogy felemelem fejemet, félve pillantok magam elé.Bár oly kegyetlenül ölte meg BonHwat, most gyengéden,szinte félve nyaldossa a sebeimet.

Sötétbarna szemeit le se veszi arcomról, úgy nyaldossa vérrel beborított testemet.

-Sehun.-suttogva ejtem ki ez az egy nevet ,amire sose gondoltam volna.De ahogy szemeimbe mered..ezt a csillogást,száz közül is felismerem.

-----------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Remélem tetszett a rész :)BonHwa halála miatt tettem a részt +16-osra. Igen tudom, hogy nem volt brutális a halála, de mégis úgy éreztem hogy oda kel írnom az elejére.

A fenti kép Sehun és BonHwat ábrázolja a harcuk során.De gondolom a legtöbbötök már rájött a rész végére :)