Miután meg ebédeltünk beugrottunk még egy boltba a kérésemre, bár finom volt az étel és bőséges is. A nagy melegben megkívántam a jégkrémet. 

-Te nem veszel?-néztem a mellettem állóra aki pénztárcáját vette ki hátsó zsebéből.

-Nem, nem haladhatom meg a napi kalória mennyiségemet.- csaj sóhajtva tettem le a pénztárra a jégkrémet. Értem én hogy modell meg minden, de attól még ehetne valami kis édességet ha szeretne. Miután Vernon kifizette , boldogan vettem el tőle a kék csomagolású finomságot. 

14:52-van, csúcsidő. Már vagy 10 perce megettem a jégkrémet de unalmamban már a pálcát rágcsáltam.Miután visszamentünk a cuccainkért a hotelba, egyből elindultunk haza és mivel hamar otthon akartam lenni , az autópályán jöttünk mivel ez gyorsabb. De persze elfelejtettem hogy rólam van szó és a szerencsémről, így persze hogy egy hatalmas dugó közepébe keveredtünk. Előttünk és mögöttünk hatalmas kocsisor és mivel már 1 órája annak hogy egy helyben vagyunk, már nem is próbálkoznak előzgetésekkel illetve már nem is feküdnek rá a dudára mint az örültek. Merengésemből a kocsiajtó nyitódása hozott vissza , Vernon izzadva eset be a kocsiba és ahogy lehuppant az ülésre ,egyből le is vette izzadt trikóját. Akaratom ellenére is végigvezettem tekintetemet felső testén, fehér bőre hibátlan volt és bár nem volt túl izmos, csak pont annyira hogy a hasán halványan kirajzolódjanak a kockái. Zavartan kaptam el a tekintetemet róla de pimasz mosolyát látva, tudtam hogy észrevettem.

-N-na?- törtem meg a csendet.- Mit mondtak?

- Nem messze vannak rendőrök, ők mondták hogy innen 2 kilométerre történt egy baleset, és hogy elég sokáig fog tartani.-idegesen túrtam hajamba.

-Mégis mennyi az a sok?

-Hát olyan...4-5 óra.-kikerekedett szemekkel néztem rá.

-MENNYI? 4-5 ÓRA!? - cseppet sem fogtam vissza magam.

-H-hé nyugi. -tette vállamra a kezét.- Nem olyan sok ez. Simán kibírjunk.

- Ja persze. Azt félretéve hogy pisilni kel , szomjas vagyok és olyan meleg van mint egy kibaszott vulkánban.- bár én majd szét durrantam a mellettem ülő csak kuncogva figyelt.

- Aranyos vagy amikor mérges vagy.- simított végig arcomon.

-Jaj hagyjál már ezzel a dumával. Na! Leszarom milyen vagyok. - durcásan fordultam az ablak felé hogy még rá se bírjak nézni Vernonra aki csak nevetve hajtotta hátra fejét.

-Egyébként van egy vízszállító kamion , olyan 1 km-re innen. Motoros rendőrök fognak majd hozni erre is vizet. Szóval bírd ki még egy kicsit. - csak bólintottam egyet majd a rádiót bekacsolva hallgatni kezdtem, úgy sincs egy ideig más dolgom.

Morcosan nyitottam ki a szemet ahogy hangoskodásra lettem figyelmes, pár pillanat múlva a felőlem lévő ablakon is kopogtatni kezdtek . Vernonra pillantottam aki zavartalanul alszik továbbra is. Lehúztam az ablakot és egy motoros rendőrt pillantottam meg.

-Jó napot. Hoztunk vizet. -mutatott a háta mögé ahol egy kisebb kis tömeg állt. -Szerintem menjen , nem sok fog maradni.

-Rendben,köszönöm hogy szolt. - mosolyogtam rá majd Vernon karját megragadva rázni kezdtem azt.- Vernon kelj fel! Hallod! Hoztak vizet.- mit sem törődve velem aludt tovább így egy nagyot sóhajtva visszadobtam karját mellkasára és egyedül indultam el . Még időben sikerült odaérnem mivel utánam egyből vagy 20 ember érkezett.

- Elnézést.-kocogtattam meg az előttem álló nőnek a vállát.

-Igen?- fordult felém mosolyogva.

-Nem tudja honnan szerezhetnék üveget?- böktem a kezében tartott üdítős flakonra.

-Önnek nincs?- megráztam a fejem majd megkért hogy várjak. Elsietett majd pár perc múlva vissza is tért.- Tessék ez már nekünk úgy se kel.

-Köszönöm.- hálásan pillantottam rá ahogy elvettem tőle a most sokat jelentő műanyagot. Ők következtek a sorba és miután teleöntötték a nekik kellő üvegeket, én kerültem a sorra. Miközben töltöttem az üveget megálltam egy pillanatra mivel úgy hallottam mintha valaki az én nevemet mondta volna. Ahogy a kocsi felé pillantottam megláttam ahogy Vernon aggódó arckifejezéssel forgolódik össze-vissza, valószínűleg az én nevemet kiabálva. Szemeimet megforgatva elzártam a csapot majd visszaindultam a kocsihoz. -Ne kiabálj itt va..- megtántorogtam ahogy nekem csapódott teste , és bár ő billentett ki egyensúlyomból ő is volt az aki megtartott. Ebben az egy hétben amit vele töltöttem, már megszoktam hogy ölelgetett. De ez most más volt.

- Hol voltál? Nem eset bajod?- arcomat kezei közé fogta és alaposan megvizsgálta azt majd megpörgetett hogy a testem további részét is megnézze bárminemű sérülés után kutatva.

-J-jó vagyok. Engedj el.- húztam ki óvatosan kezemet szóritásából. -Csak vízért mentem. Tessék.-nyújtottam felé. Elfogadta és egy húzásra megitta a felét így én keveset ittam hogy később is kihúzzuk vele. Az időt zene hallgatással illetve a szomszéd autósokkal alkotott kis beszélgető körbe mi is csatlakoztunk , mindenféléről beszélgettünk. Ki hova megy,honnan jött, meg hogy mennyire menne már mindenki a dolgára.

-Jaj drágám, ne sírj.-az egyik autóban megpillantottam egy nőt aki a kisfiával az ölében ültek és próbálta megvigasztalni a csöppséget.

-Hát miért sír ez a kis srác?-guggoltam le eléjük mosolyogva.

- Már haza akar menni.-mosolygott rám a nő.

-Hogy hívnak?- simítottam a kisfiú fejére.

- Lee SeokJon. Téged? - fordult felém.

-Byun Baekhyun. - nyújtottam felé a kezem amit elfogadta és ahogy puha is kezeit az enyémbe tette elöntötte szívemet a meleg. Olyan kis törékeny. Pár percig még beszélgettünk majd felkaptam a kisfiút és Myunal , azaz az anyukájával az egyre nagyobbodó társasághoz mentünk vissza.

-Szia drágám.- lépet a Vernonnal beszélgető férfihoz Myun. Vernon mosolyogva pillantott rám és én pedig mellé léptem.

- Hát ki ez a kis fickó?- mosolygott rá Vernon SeokJon-ra.

-Lee SeokJon, egy igazi kis angyal.- a férfivel is bemutatkoztunk egymással és végül mellettük maradtunk. Én elvoltam SeokJonal és Myunal még Vernon Jaebumal beszélgettek eléggé belemerülve.

- És ti mióta vagytok együtt? - meglepetten néztem Myunra majd miután leeset mit mondott csak kínosan felnevettem.

-Mi..nem vagyunk együtt.- zavarodottan vakartam meg tarkómat.

-Jaj ne haragudj, csak azt hittem...úgy néztetek egymásra hogy félreértettem.

-Semmi baj.-legyintettem. A telefonomat elővéve megnéztem menyi az idő, 17:11 fasza. Már 4 órája itt vagyunk, sóhajtva csúsztattam vissza a zsebembe a telefont. - Nem hiszem el ho..-He!- ijedten kaptam Myun után aki egy nagyon nyögve dőlt neki a kocsinak. Meg kapaszkodott bennem én addig kinyitottam a kocsi ajtaját és leültettem. -Jól vagy?- aggódva néztem rá. Ebben a pár órában nagyon megkedveltem, így meg ijedtem a hirtelen rosszulléte miatt.

-Mi a baj?- siettek hozzánk Jaebumék, az említettet odaengedtem Myunhoz.

-S-semmi.- kifehéredve rázta meg a fejét Myun majd nagy levegőket véve lassan összeszedte magát.

-Na jó ez volt az utolsó! Ahogy kijutunk ebből a szar dugóból egyből megyünk a kórházba! -jelentette ki Jaebum ellenzést nem tűrve.

-N-nem kel. Nincs semmi bajom.- próbálta meg megnyugtatni Myun. SeokJon hozzám bújt így felvettem a fiút aki csak átkarolta nyakamat és aggódva néztem Vernonra aki csak megvonta a vállát, miszerint ő se tud most mit tenni.

- Ez már a sokadik alkalom. Már nem vicc, mi van ha valami nagyobb baj van? - guggolt le felesége elé.- Én csak jót akarok neked.- simított végig a nő arcán.

- Tudod...-harapta be alsó ajkát Myun.- Nem itt akartam megmondani de...tudod. Én tudom miért vagyok rosszul.- pillantott a férfira aki elfehéredve meredt rá.- Jaebum én! - egy nagyot sóhajtott majd egy nagy levegőt vett.- Várandós vagyok.- megakadt a lélegzetünk mindannyiunknak majd a szélesen mosolygó nőre pillantottunk aki csak nevetve magához ölelte a férjét.

- Úr isten! E-ez most komoly? Tényleg..-tette Jaebum kezét a szerelme hasára.- Tényleg lesz még egy kisbabánk?- Myun csak könnyes szemekkel bólogatott majd egy csókot adott férjének. Bár tudom nem férfias de elérzékenyülve néztem Vernonra ,aki csak mosolyogva karolta át derekamat és én fejemet mellkasának döntöttem. Az autó ablaküvegébe pillantva megpillantottam magunkat. Engem, Sehunt és SeokJon-t, olyan gyönyörük voltunk mint egy igazi család.

- Olyan szép ez a pillanat.- mormolta a fülembe.

-Igen Sehun, az. - izmai megfeszültek egy pillanatra majd ahogy rájöttem mit is mondtam kikerekedett szemekkel pillantottam fel a mindig mosolygó fiúra, de most nem volt mosoly arcán. Arca meg volt keményedve és szinte fájdalmasan nézet szemeimbe.- V-vernon én nem úgy gondoltam .É-én sajná..

-Ne sajnáld.-vágott szavamba majd ellépet tőlem.- A kocsiban leszek.- elköszönt Myunéktól majd visszasietett a kocsiba.

- Mond csak Baekhyun.-fordult felém Jaebum.- Sehun az aki a te párod?

-Igen. De te honnan tudod?- húztam fel  szemöldökömet.

-Beszélgettem Vernonnal és megkérdeztem hogy együtt vagytok-e és mondta hogy nem. Mert neked van már valakit. É...

-MINDENKI A KOCSIBA! ELINDULHAT A FORGALOM! MINDENKI A KOCSIBA!- hirtelen senki nem tudta mit tegyen, amilyen hamar ugrottak volna az elején erre az emberek. Most annál nehezebben váltak el egymástól. Minden rosszban van valami jó! A kis társagát amiben mi is benne voltunk az elején, elbúcsúztak egymástól majd mindenki visszament a kocsiba. Myun is átvette tőlem SeokJont majd miután elbúcsúztunk és megadta a telefon számát beültek a kocsiba.

-Baekhyun.- szolt utánam Jaebum. Megfordultam és a kocsiban ülő alakját néztem. -Vernon szeret téged. Nagyon! Gondold át a dolgokat, sokat jelentesz neki.- kissé zavarban voltam a tudattól hogy egy hetero házas férfi az én meleg kapcsolatomat illetően ad tanácsokat. Meghajoltam majd sietősen a kocsihoz mentem. Miután beültem Vernon egyből el is indult.

- Jaebumék üdvözölnek téged. És megadták a telefon számukat, megadom majd ha szeretnéd.- próbáltam kedves lenni vele de nem nagyon használt ahogy láttam, szinte leszarta a fejem. Csak bólintót egyet majd elfordította a fejét és lehúzta az ablakot. Dudált egyet és ahogy előrébb hajoltam megpillantottam Jaebuméket akik cseppet sem leplezték ledöbbenésüket. Gondolom álmukban sem sejtették hogy az a luxus kocsi ami nem is olyan messze parkolt tőlük, az a mi autónk volt. Hevesen integettünk egymásnak majd elváltak útjaink.