Reménytelen helyzetemben azt se tudtam mit tegyek, itt ülünk a kocsiban és visszafele tartunk a hotelba. Végül nem adtam választ Vernon kérdésére,féltem válaszolni. Nem,nem azért nem vágtam rá hogy nem mert nem akartam megbántani,hanem azért mert nem tudtam hogyha ezt megteszem kedves lesz-e még velem vagy esetleg...megerőszakol. Így a bőrömet mentve néma csendben voltam egészen addig amíg Vernon rá nem vágta hogy hagyjuk,majd később újból megkérdezi. És igen,én minden egyes nap félve vártam mikor kérdi meg és most hogy már csütörtök este van és már csak egy napot kel vele töltenem és végre szabad vagyok.Ezt úgy mondanám mintha legalább fogva tartana, de nincs rossz sorom nála. Kb úgy kezel mint egy kisbabát. Ha éhes vagyok elvisz valami puccos étterembe,sose unatkozok mert minden nap valami programot kitalál,akkor alszok és annyit amennyit csak szeretnék. És ez jól esik mivel az elmúlt két hónapban eléggé megterheltem magam...várjunk csak.

-Vernon!-ültem fel hirtelen a hintaágyon aminek következtében a mellettem ülő összerezzent.

-Mi a baj?Megijesztettél.-pillantott rám a telefonja mögül.

-Hányadika van?

-29.-e miért?- eltátottam a számat majd egy nagy mosolyt elrejtve csak hümmögve megráztam a fejem,Vernon nem firtatta a dolgot tovább , ismét a telefonjába merült én pedig örömködve dőltem vissza aludni. Nem is figyeltem a naptárt,már is letelt az a két hónap. Ahogy egyre többet gondoltam a hazaköltözésről egyre boldogabb és boldogabb lettem amit Vernon is észrevett. Persze ő ezt a maga érdemének nyilvánította így persze egyből felbátorodott és egyre jobban bujt/fogdosott engem. Próbáltam mindig valahogy kikerülni a helyzetből, ami sikerült is egészen estig.

-Mehetsz fürdeni ha gondolod.- a fürdőből jövő hang elmúlt így ha nem is mondja, gondoltam volna hogy elzárta a vizet.

-Rendben.- gyorsan felkaptam mellölem a pizsamámat és kerülve a tekintetét besuhantam mellette a fürdőbe. De éreztem ahogy karomon végighúzza ujjait és hogy motyog valamit de azt már nem tudtam kivenni hogy mit. A biztonság kedvéjért elfordítottam a kulcsot a zárban majd nekikezdtem a fürdésnek, sóhajtva merültem bele a vízbe és szinte éreztem ahogy a felgyülemlett feszültség kiáramlik belőlem. Izmaim ellazultak és csak kiélveztem a pillanatot, hogy hogy jutottam el idáig hogy egy egyszerű fürdés olyan nekem mint ha a mennyországban lennék? Mint nem egyszerűen! Egész nap (persze amikor alszok azt leszámítva) attól tartok hogy bármelyik pillanatban Vernon rám vetheti magát . Megunva a pancsolást kiszálltam a kádból és 10 perc múlva már ki is léptem a fürdőből.-Kész va...-elhallgattam ahogy megpillantottam öt az erkélyen állva telefonálni. Láthatóan fel volt zaklatva , hisz teste be volt feszülve és arckifejezésén látható volt a gond. Lassan az erély ajtóhoz sétáltam és a függöny mögé állva hallgatózni kezdtem.

-Igen,igen tudom anya. - szóval az anyával beszél.- Nem, nem mondok le a házról! Anya az nem az én dolgom hogy ti mit csináltok apával én csak a részemet akarom. Már nem akarok veletek élni, veletek lenni.- összeszorítom ajkaimat ahogy hallgatom öt, magamra ismertem benne, hisz én is ilyen helyzetben voltam a szüleimmel. Ha nem rosszabban.- Jó engem már nem érdekel. Szia!- kinyomva a telefonját mérgesen fújtatott egyet majd egy poharat megfogva mérgesen a földhöz vágta.-A francba már!

-V-Vernon.- erőt véve magamon kiléptem a függöny takarásából.-Jól vagy?- az említett meglepetten fordult meg majd engem meglátva ,csak halványan elmosolyodott.

-Te ezt nem értheted.- legyintett majd a korláthoz menve nekitámaszkodott.

-Nem biztos az.- sétáltam mellé.-Családi dolog?

- A szüleim válnak, és hát engem kihagytak a nagy osztozkodásból. Csak a mostani házunkat szeretném,amiben felnőttem . Semmi más nem kel csak a ház.-együtt érzően néztem rá. Mintha a régi énemmel néznék farkasszemet.

-Ne add fel.-félhúzót szemöldökkel nézet felém.-Ha elég kitartó vagy sikerülnie kel.

-Nem is szörnyülködsz el attól hogy a saját szüleim ellen küzdök?- elkuncogtam magam és megráztam a fejem.

-Én is ezt tettem.

-Persze és higgyem el hogy a a kis aranyos Byun Baekhyun ilyet tenne.- még mindig mosolygó arcomat nézve hüledezni kezdet.- Mi okod volt rá?

-Az mint neked. Váló szülök csak az enyém mellé még társult az hogy az apám egy alkoholista és adósságot- adósság nyakára tett. Így mindent amit a nagyszüleimtől örököltünk eladtak hogy legyen pénz de én a házat nem engedtem. Így bíróságra mentünk és végül megkaptam a házat.

-És a szüleiddel mi lett?

-Hogy most mi van velük azt nem tudom.-rántottam meg a vállam. -De a szüleim kitagadtak és elköltöztem otthonról, a nagyszüleim házába.

-Nem gondoltam volna.-fordította el a fejét.-Te olyan tipik boldog családi háttérrel rendelkező embernek tűnsz.- nem lepődtem meg hisz tisztában vagyok ezzel, és bár ha nem is a szüleimmel vagyok boldog. Kaptam egy sokkal jobb családot,akik teljes szívükkel szeretnek és mindent megtennének értem. Szemeimbe könnyek gyűltek az előbbiek miatt így egy nagyot szippantva próbáltam visszafogni őket. Nem lenne a legjobb dolog elsírni előttem magam.-És így már jobb neked?

-Tessék?

-Így már boldogabb vagy,mint akkor?- határozottan bólintottam.

-Sokkal .

-Remélem nekem is jobb lesz.-nem igazán tudtam erre mit mondani így csak álltunk egymás mellet és a várost figyeltük. Nem is olyan rossz ez a pillanat.

Ezután Vernon a fürdőbe ment , én addig a tegnap vásárolt édességek közül kiválasztottam egy tábla csokit és habozás nélkül benyomtam az egészet, ha tehetném egész éltemben csokin élnék.Ahogy letörtem a következő kockát kinyílt az ajtó és egy szál alsónadrágban lévő Vernon tárult a szemem elé. A fenébe is! Piszok jó teste van a gyereknek. Észrevette hogy nézem így elmosolyodott majd elindult felém, én elfordítottam fejemet és ismét a csokinak szenteltem minden figyelmemet.Befeküdt mellém az ágyba és ahogy teltek a percek egyre jobban zavart hogy nem csinál semmit. Nem kapcsolja be a tv-t, nem telefonozik ( hisz az Baekhyun mellet volt az ágyon) így átpillantottam vállaim felet,és ez rossz döntés volt. Egyenesen a szemeimbe nézet és valami furcsa csillogást vettem észre. Tekintete megváltozott és én valamiért gyanakodni kezdtem, bekaptam az utolsó kockát is majd a konyhába mentem egy pohár vízért. Húztam az időt hisz gondolkodnom kellet, ha most visszamegyek le kellene feküdnöm mellé az ágyba és gyorsan elaludni, de ha nem birok akkor meg kínos lesz. Meg biztos nem fogja csak úgy hagyni Vernon hogy elaludjak, eddig egy este volt csak amikor nem próbált meg megerőszakolni, jó ez egy kicsit durva jelző mert amikor már a sírás szélén álltam akkor mindig abbahagyta. De bennem van az hogy mi van ha most nem fogja érdekelni. Lenyelve az utolsó kortyot,finoman arcon vágtam magam és fapofával mentem vissza . Minden a terveim szerint ment, én lefeküdtem az ágyba és hátat fordítva Vernonnak próbáltam elaludni.

-Uram,uram kérem keljen fel.-motyogva küldöm el a picsába aki ép most próbál felkelteni, már vagy 5 perce zaklat és nem veszi a lapot hogy én bizony egy idén NEM fogok felkelni.

-Mit akar már ?- dünnyögtem neki.

-Vernon úr küldött hogy szóljak önnek, elviszi ebédelni mielőtt hazaindulnának.-sóhajtva fordultam hátamra így rábírtam nézni zaklatómra. Az egyenruhában lévő nő/lány pironkodva hajolt meg előttem.

-Mond csak hány éves vagy?

-18.-ahogy válaszolt csak hümmögtem egyet, ilyen fiatalon még iskolába kellene járnia.

-Jó, kérlek menj el. Képtelen vagyok a kommunikációra.-visszatakaróztam és összegömbölyödve élveztem még fél órán keresztül a semmittevést,imádok lustálkodni.

-Te meg...-a bejárat felé kaptam a fejem és megpillantottam Vernont, akinek nem volt valami nyugodt arckifejezése.-Mégis mit csinálsz?

-Öm...fekszek?

-ÖLTÖZZ MERT ELKÉSÜNK!-ahogy felemelte a hangját kipattantam az ágyból és már siettem is be a fürdőbe, 10 perc alatt kész lettem csak hát az a probléma hogy a nagy sietésben ruhát nem hoztam magammal így egy szál törölközőben álltam az ajtó előtt és tanakodtam hogy most mit tegyek. Végül reménykedtem abban hogy elment wc-re Vernon vagy bárhova máshova így nem fog látni engem. De ahogy kiléptem a fürdőből és lomozva a szekrényhez mentem, csalódnom kellet. Kivettem egy bokszert és amennyin gyorsan csak tudtam belebújtam.-Nocsak,nocsak.-Vernon egy hirtelen mozdulattal rántotta le rólam a törölközőt így tökéletes rálátást nyert fenekemre amire hamar rá is húztam a bokszert.

-Megörültél?Ép öltözök.-piros fejel fordultam felé de ő csak szélesen mosolygott.

-Tehetek én róla hogy így kéreted magad ?- kezeit derekamra tette majd közelebb húzót magához.

-Dehogy,miről beszélsz! Csak elfelejtettem ruhát bevinni.D-de most már hagyj öltözni.-eltoltam magamtól és gyorsan felöltöztem.Persze ő ezt végignézte,miért is fordult volna el! Ingyen mozi kérem szépen! Nem szóltam hozzá az étterembe vezető úton, hisz nagyon feldühített a reggeli kis akciójával. Ilyenkor mindig megalázva érzem magam...olyan gáz.

-Megérkeztünk.-ahogy leparkolt az autóval kiszálltunk a járműből és Vernont követve bementünk a puccos étterembe.Már szinte kezdek hozzászokni az ilyen helyekhez,ami nem ép jó mivel ha két vesémet eladnám se lenne annyi pénzem hogy ilyen helyen egyek.Sóhajtva ülök le a székemre és bár jó érzéssel tölt el hogy ilyen helyen vagyok, szar az élet. Fölég hogy sose lesz pénzem ilyen helyre.- Baj van?

-Nincs.-rázom meg a fejemet és az étlapot kinyitva kezdem olvasgatni a kínálatot.

-Baekhyun. Lehet nem ismerlek rég óta, de látom hogy valami baj van. Nem tetszik a hely?-meglepődve nézek rá és ahogy aggódó tekintetével találkozok halványan elmosolyodok.Ilyenkor elhiszem egy pillanatra hogy jó ember.

-Dehogy a hely csodás,nem az a bajom csak..-sóhajtok majd becsukom az étlapot.-Csak azon gondolkoztam hogy sokáig kellene gyűjtenem ha majd még szeretnék ilyen helyekre eljárni enni.

-Nem kel.-felhúzott szemöldökkel néztem rá.-Ha velem vagy, én mindent megadnék neked. Vagyis...próbálnék mindent megadni.-arca egyre jobban elpirult ahogy teltek a másodpercek, én csak csodálkozva néztem piros arcát.

-Pincér.-intettem a fekete öltönyben lévő férfinak.Jobbnak láttam ha ezt meg nem történtként veszem. Mindkettők érdekében.

Az én érdekemben.