(Baekhyun)

Már két nap eltelt a rosszullétem óta, és szerencsére azóta nem tért vissza. A papírokat rendeztem a mappámban amikor meghallottam a bemondóban hogy vége a munkaidőnek. Mint akit puskából lőttek ki ,úgy száguldottam ki az épületből. Ahogy kiléptem az ajtón széles mosollyal fogadtam a napsütést,bár sok ablak van a munkahelyemen mégse igazi az érzés, de most végre érzem hogy a nap további része csak is kizárólag az enyém. Ahogy sétáltam a bevásárló központ felé nem tudtam nem észrevenni azt hogy engem bizony valaki követ. Megfordultam és most vagy beképzelem a dolgot ,vagy ügyesen eltűnt a követőm az embertömegben. A hatalmas épületbe beérve a földszinten volt az élelmiszer rész ,így én egy bevásárlókocsi kíséretében elővettem zsebemből a listát és nekiláttam a nem is olyan kis bevásárlásnak. Vagy 6 szatyorral megpakolva indultam haza aminek persze az lett a következménye ,hogy 10 méterenként megkellet állnom mert majd leszakadt a kezem.Ahogy a zebrához értem örömködve vettem tudomásul hogy piros a lámpa,szóval van 2 percem pihenni.De a tudat hogy fél percem van átrohanni az út túloldalára,eléggé elszomorított. Ahogy összeszedtem annyi lelki erőt hogy felkészüljek a startra ,és figyeltem mikor vált át a lámpa zöldre , az utca végéről feltűnt egy állat aki a tömeggel nem foglalkozva vagy 100-al száguldozott.Ahogy átváltott a lámpa bizonytalanul indult meg a tömeg előre de voltak olyanok mint pl ÉN, aki megállt az út közepén hogy most folytassa-e az utat, vagy menjen inkább vissza az életét nem kockáztatva, de ahogy eldöntöttem hogy inkább visszalépek a biztonságot adó járdára, majd összeszartam magam tekintve hogy tőlem 30 cm-re állt meg az a száguldó kocsi egy jókora féknyomot maga után hagyva. A sofőr nem nagyon törődött a kiabáló és az őt ajnározó emberekkel mivel nyugodt szívvel szállt ki a kocsiból.

-Szállj be.-nyitotta ki nekem az aljot és ahogy levette napszemüvegjét eltátottam a számat.

-Vernon! Megörültél?-hitetlenkedve néztem rá.

-Szállj be,kezdenek mérgesek lenni az emberek.-köböt az ép kiszálló koma felé Vernon. Kétszer nem kellet mondani 2 másodperc alatt beszálltam a kocsiba és hátra dobtam a szatyrokat és ahogy átváltót volna a lámpa zöldre, egy dugót megelőzve rálépet a gázra Vernon ,így száguldottunk egészen addig amíg egy kisebb utcába nem értünk.Ahogy kikerültünk a hatalmas tömeg közül ellazítottam testemet így végre körmömet nem nyomtam bele az autó oldalába.

-Muszáj mindig ilyen feltűnőnek lenned?-törtem meg a csendet de ő erre a kijelentésemre csak nevetett.

-Muszáj mindig olyan aranyosnak lenned ,hogy az emberek akaratlanul is segíteni akarnak neked?-csak fújtattam egyet kijelentésén és inkább az utat figyeltem. Hogy mi lepet meg a legjobban, én sem tudom.Vagy az hogy Vernon tudta hogy hol lakok,vagy hogy egy szót se mondva segített felcipelni a szatyrokat a lakásomba. Cipőmet lerúgva lábamról siettem a konyhába ahova letéve a szatyrokat egy jókora nyögés kiszakadt belőlem.

-Máshol is így nyögsz?-szemet megforgatva vettem el a szatyrokat Vernontol.

-Mi közöd hozzá?

-Csak érdeklődök hogy tudjam mire számítsak.-sóhajtva fordultam felé.

-Vernon én már egyszer megmondtam...van barátom.-az említett ugyanolyan arccal nézet rám mint eddig és cseppet sem hatotta meg az a tudat ,hogy egy férjes csávóval kezd. Jó nem szó szerint férjes...na de értitek!

-Amiről nem tud az nem fáj neki.-ült le a nappaliban lévő kanapéra.-Gondolom a kis találkánkról se tud.-nem válaszoltam neki hisz a hideg is kirázott hogy ha arra hondolog hogy ezt az egészet megtudja Sehun, hajam se maradna az tuti.-És gondolom a holnapi randinkról sem tud semmit.- lesokkolva és elég érdekes fejet vághattam ahogy felé fordultam mert Vernonbol kitört a röhögés.

-Hogy mi bajod?-kérdeztem vissza reménykedve , inkább AJÁNLVA hogy nem ismételje meg.

-Elkértelek holnap egész napra a főnöködtől. Ahogy holnap utánra,és az utánra, és az utánra egészen péntek estéig.

-Élsöre is ,honnan vetted a bátorságot erre? Másodjára jobb ha tudod hogy én SEHOVA nem megyek veled.-ahogy ezt kijelentettem csak megrázta a fejét.

-Tudod Baekhyun, sajnos látom nem jöttél rá magadtól de.-felállt a kanapéröl és elém lépve megragadta arcomat.-Neked ebbe nincs beleszólásod. Vagy eljössz velem vagy nem csak hogy kirúgnak a munkahelyedről de még a kis pasikád is megtudja hogy megcsalod.

-Én nem csalom meg!-löktem el magamtól.

-Te lehet nem, de a másod már igen.-telefonját elővéve egy videót indított el ahol egy szobában ledob az ágyra egy szinte ugyanolyan fiút mint én, és beletekerve a videóba már nagyban nyögdécsel alatta a másom.Ha nem tudnám hogy én nem tettem ilyet,simán elhinném hogy ez én vagyok.

-Szemétláda.-köptem a szavakat ahogy ráemeltem dühös tekintetemet övéire.

-Szóval ezt vehetem egy igennek.-bazsalyog magában miközben visszaült a kanapéra.-Ma éjszaka engedem hogy összepakolj , holnap reggel 7-re jövök érted.Ha nem leszel kész úgy jössz ahogy vagy nem fog érdekelni. Jó éjszakát drágám.-ahogy elhagyta a lakást én csak idegesen vágtam földhöz egy párnát.Idegességemben nem tudtam mit tenni csak könnyes szemekkel feküdtem le a szőnyegemre amin ki rúgkapáltam magamat és bár teljesen ki voltam fáradva, dühöm semennyit nem ment lejjebb. Pár óra elteltével rájöttem hogy jobb ha nem húzom mi a gyufát Vernonnál, így inkább elkezdtem pakolászni. Miután kész lettem egy hosszú zuhannyal jutalmaztam magam ami iszonyatosan jól esett. Az ágyamba be bújva reménykedtem hogy holnap amikor felkelek ez az egész nem történt meg, de csalódnom kellet. Reggel fél 6-kor szólt az ébresztőm így egy elnyújtott sóhajt követően nekiálltam készülődni. Az egészhez nincs egyáltalán kedvem, fölég így hogy tudom azt kel csinálni amit Vernon akar. Amikor a kávézóban találkoztunk azt hittem félreismertem és egy rendes gyerek, de már én sem tudom mit higgyek. Ahogy mondta kerek 7 órakor dörömböltek az ajtónál így táskámat felkapva már mentem is ki. Ahogy kinyílt az ajtó egy szélesen mosolygó Vernonal találtam szembe magam.

-Jó reggelt!- hangja szinte csilingelt , ellenben az enyém még mindig rekedtes volt.

-Jó reggelt.- az ajtómat bezártam majd a táskám mélyébe sülteztettem azt.

-Add, majd én.-kikapta kezemből a táskámat és egy szó nélkül elindult a lépcső felé. Kicsit sem leplezem meglepődésemet, hisz én egyáltalán nem erre számítottam. A kocsihoz érve bepattantam az anyós ülésre és a reggeli ,,leszarom mit csinálunk " hangulatomat átvette egy ,, mit fogunk csinálni? " hangulat, ami be kel vallani elég nagy hangulatváltozásnak nevezhető. Egy óra elteltével már lassan sejtettem hogy hova mehetünk, ahogy kiértünk a városból és a betondzsungelt átváltotta az erdő sűrűje , mosolyogva figyeltem az erőt. Akaratlanul eszembe jutottak a srácok, szomorú mosolyra húztam az ajkaimat de ebben a pillanatban megpillantottam egy citromsárga szempárt. Egy hatalmas szarvast kergetett ami életét féltve rohant előre, pontosabban felénk.

-ÁLLJ!-ordítottam el magam aminek hatására Vernon izomból rátaposott a fékre. Ahogy megálltunk elrohant tolunk pár méterre a szarvas.

-Láttad ezt!- csillogó szemekkel szált ki az autóból Vernon és én is utána mentem.-Ez hatalmas volt.

-Nem láttál még szarvast? tipik városi.-húztam el számat.

-Csak állatkertben, de ilyen helyzetben még nem.-felém fordult és elhidegült az arca.-Baekhyun hisz te vérzel.-nagyokat pislogtam rá majd ahogy ajkamon végighúzta ujját és megláttam a rajta lévő vért nyelvemmel lenyaldostam alsó ajkamról a vért.

-B-biztos elharaptam amikor befékeztél.

-Ne haragudj.- egyre közelebb jött hozzám én pedig egyre távolodtam de ahogy lábam nekicsapódott a kocsi elejére ráhuppantam a sportkocsi orrára.-Kárpótollak helyette.- ahogy közeledett arca, ezzel ajkai is felém én oldalra fordítódtam fejemet és elakadt lélegzetem ahogy szembekerültem Jungkookal és Jiminel ,akik kissé elsápadva néztek minket. Jimim elindult felém de én megráztam a fejem, nem nagyon értette miért de megtorpant és tanácstalanul nézet Jungkookra.-Mit nézel?- kezemet Vernon arcára tettem és egy határozott mozdulattal magam felé fordítottam.

-Semmit,nem néztem semmit!-furcsán nézet rám majd vállát megvonva ismét közeledett volna felém.-Sz-szerintem menjünk tovább, nehogy belefussunk még egy orjás far...aazaz szarvasba. -sietősen beszálltam a kocsiba ahova tétován követett Vernon is. Lehúztam az ablakot és ahogy elindultunk mélyen a srácok szemeibe néztem és szám elé tettem ujjamat, mutatva hogy ez maradjon a mi titkunk.Biccentettek egyet majd átváltozva elrohantak vissza, az erő sűrűjébe. Fejemet hátra döntve reménykedtem hogy ebből még nem lesz nagy baj. Hisz elég félreérthető ez az egész helyzet, biztos azt hiszik hogy megcsalom Sehunat. A francba már! Miért most kelet nekik is itt lenniük!

-Valami baj van?-kérdezte meg Vernon kis idő múlva.

-Nincs, csak fáradt vagyok.- erőltettem egy mosolyt arcomra majd a hirtelen ötlettől vezérelve megpróbáltam elaludni, ami valószínűleg sikerrel járt mivel egy idő elteltével már a mély sötétségben találtam magam.