Nincs min szépíteni,úgy nézek ki mint a mosott szar.Eléggé padlóra küldött a tegnapi veszekedés Sehunnal. Az ágyból kikelve egyből a konyhába mentem valami kaja után kutatva,mivel úgy éreztem mentem éhen halok.Ahogy a hűtőben kutakodtam egyfolytában a veszekedésen járt az agyam.Ha nem nekem lenne igazam akkor bevallanám és bocsánatot kérnék, de most száz százalék hogy nekem volt igazam!Határozottan bólintottam miután megnyugtattam magam , hogy nem az én hibámból vesztünk össze. Hisz Sehun mindig is ilyen volt,már akkor is ezt csinálta amikor Sugaval volt az összetűzésünk.És BamBamnél is,mindig féltékeny.Szerencse hogy nem tudja hogy Vernonal találkoztam ,mert akkor tuti kicsapná úgy a hisztit hogy hűlt helyem se maradna.Becsaptam a hűtő ajtaját és az asztalhoz ülve kibontottam a tejet és a már nemsoká lejárt zamatosságú gabonapehelyre öntöttem, ami jelen pillanatban a legjobb állapotban lévő kajának számít a házban.

-El kellene mennem már bevásárolni.-motyogtam miközben szaporán kanalaztam számba a reggelimet.Ó apropó a ,,reggelimet" pontosan 14:10-kor ejtettem meg,hisz hétvégén ilyenkor egészséges felkelni,főleg az olyan álomszuszékoknak mint én.Persze a szemem alatti karikák nem arról árulkodnak hogy milyen jól kialudtam magam.A reggeli rutinomat gyorsan megcsináltam majd a nap további részét a tv előtt töltöttem. Vacilláltam egy keveset de úgy döntöttem nem megyek haza mára,hisz amikor felkeltem már rég ott kellet volna lennem így meg nincs értelme elmennem.

Hiába töltöttem el az időmet,hiába csináltam bármit.Mindig Sehunon járt az eszem.Emlékszek amikor elsőnek megláttam kirázott a hideg és semmi pénzért nem nyúltam volna hozzá,de miután megmentett és a barlangban felébredtem.Akkor változott meg bennem valami iránta.Mondjuk a madaras incidense elég undorító volt, de amikor egyszer felhoztam neki a témát pironkodva pufogott mellettem hogy ő ezt egy gesztusként szánta , és hogy nem szép hogy kinevetem.Persze egy csókkal vigasztaltam meg ami után egyből fülig ért a szája,akkor még a kapcsolatunk elején voltunk így egy rövidke csók is nagy szónak számított.Régebben bántam hogy nem úgy alakult Sehunnal köztünk ez az egész mint egy normális párnál.Hisz mi már akkor majdnem lefeküdtünk amikor D.O és Kai összejöttek.Soha többé nem akarom azt átélni mint akkor,amikor elküldtem Sehunt. Nagyszüleim halálán kívül ez volt egy egyedüli eset hogy depresszióba estem és bár hiába lett minden jó utána, mély nyomot hagyott bennem ez az egész.Imádtam azt a Sehun aki még nem tudott rendesen beszélni.

Elég volt megszólalnia én már akkor megbírtam volna zabálni, azt bírtam a legjobban amikor felbosszantottam és pöszén próbált leosztani ,de én csak mosolyogtam ezeken hisz hiába mondott bármit is meghaltam a kiejtésén.Szépen megtanult beszélni , és a fiúk segítségével persze azokat a szavakat gyorsan megtanulta hogy köhöm...mit is akarna csinálni velem az ágyban.Persze én azzal jutalmaztam meg hogy felkínáltam neki a nappali kanapéját amit akarata ellenér is elkellet fogadnia ha nem akart a földön aludni.Megszoktam egy idő után hogy elég perverz a gyerek, de hát ha én is olyan hangulatomban voltam,beszálltam a játékba.Telefonomat elővéve beléptem a beszélgetésünkbe és az ezelőtt küldött képeket nézegettem.Tejfehér bőr,hibátlan arc,csábító tekintet,dús ajkak és azok a haskockák.Egyszerűen tökéletes.Beharaptam alsó ajkamat ahogy a nappaliban történt kis akciónkra gondoltam,fogalmam sincs hogy voltam annyira merész hogy simán lecuppantottam. De nem bántam meg,hisz hiába tűnök egy kis ribancnak.Már vágyok OLYAN fajta érintkezésre.Régebben az tökéletes kifogás volt hogy nem akarok elsietni semmit,de már fél éve együtt vagyunk.Sőt!Lassan egy éve és még nem feküdtünk le.Hiába néznék meg egy pornót,biztos teljesen más lenne ott lenni és csinálni,mint nézi ahogy más emberke csinálják.Nem is attól félek hogy nem fogom élvezni,hisz a tudat hogy azzal az emberrel csinálom akit a legjobban szeretek, már boldoggá tesz.De ez az egész farkasos dolog,hiába mondták el a srácok részletesen.Még mindig nem tudom felfogni hogy én is egy vagyok közülük,túl hihetetlen.Olyan menőnek találtam őket hogy ha kedvük szottyan akkor átváltoznak 2 méter magas farkasokká és rohangásznak az erdőben mint a félbolondok,nem tudom elképzelni magam ahogy ugyan ezt csinálom.Túl távolinak és elérhetetlennek tűnik ez az egész,pedig egy karnyújtásnyira van tőlem ez a világ.Ahol farkas lehetek én is, az emberektől elzárva.Az erdőben én és a többiek.

Elmerengésemből fájdalmas volt kiszakadni,szinte kómás állapotban éreztem magam ahogy felültem a kanapén.Fejembe hasított a fájdalom és bár hallottam valamit nem értettem.Tántorogva haladtam a konyhába hogy egy kis vizet öntsek magamnak de ahogy nyúltam a pohárért összerogytak térdeim és hangosan koppantak a csempén.Kapkodtam a levegőt és fogalmam sem volt mi történik velem.Próbáltam erőt gyűjteni magamon és felállni,de minden egyes próbálkozás kudarcba fulladt így inkább leültem a földre és vártam hogy testembe vissza szálljon az erő.

(Sehun )

Mérgesen fújtattam ahogy a telefonom kijelzőjét néztem.Lerakott,már megint.Mostanában rengeteget veszekszünk,de én ezt nem akarom.Nem azért hívom fel hogy minden egyes alkalommal veszekedés legyen a vége.Mint most is én miattam lyukadtunk ki erre a végre,tudom.Tisztában vagyok azzal hogy az én hibám,de elveszítem a fejem és nem gondolkodok azon mit mondok neki.Levettem egy csészét a polcról és a kancsót felkapva csurig öntöttem kávéval.

-Mi ez a rossz kedv?-toppant mellém Lay.-Miért szomorú a mi kis maknaenk?-elmosolyodtam a megnevezésemen,hiába járok már a 20-as éveimben Laynak mindig az a kisfiú vagyok.Hálás vagyok neki amiért felnevelt minket és hogy a gondunkat viselte.Akkoriban ,amikor a szüleink éltek mindig együtt játszottunk,mint ahogy az egy falkában élő kölykök szoktak.De aznap,AZON a napon,anyáék nem engedtek ki játszani. Chanyeol sem jött értem , és nem kért el anyáéktól.Aznap nem ígértük meg hogy délutánra otthon leszek.Anya ideges volt és én a testvéreimmel nem értettem miért az. Igen,a testvéreim. 4-en voltunk összesen de....nem emlékszek rájuk.Túl kicsi voltam ahhoz hogy tudjam a nevüket és talán nem is baj hogy nem emlékszek mi történt akkor.Egyszer hoztam fel azt a napot, de senki nem mondott semmit és érezhető volt a feszültség.Tudom hogy sokan meghaltak akkor és hogy a szüleim is közéjük valók.

-Mi történt?-összerezzentem Lay hangját meghallva ,majd a csészémet megfogva leültem vele szemben az asztalhoz.

-Veszekedtünk.-motyogtam halkan.

-Baekhyunal?-csak bólintottam és kortyoltam egyet.-És...mi miatt?-látszódik hogy nem ő szokott ezekről beszélni velünk.A lelkizés Suho feladata, Lay ő az ,,apa" feladatait látja el a családban.Ő tanított meg minket vadászni,átváltozni és kontrollálni az ösztöneinket.

-Nem olyan nagy dolog igazából.Felkaptam a vizet azon hogy nem hívott fel.-vallódtam be .Kínosnak éreztem a légkört így inkább megittam a kávémat,legalább addig se birok válaszolni a kérdéseire.

-Suho mondta hogy mostanában mindig veszekedtek.-megcsalva éreztem magam...Suho az mondta nem mondja el senkinek ezeket a dolgokat.Mondjuk,nyilván neki is megkel ezeket beszélnie valakivel és az a valaki Lay. Így átgondolva nem is olyan érthetetlen miért mondta el.-Még mindig nem változtál át igaz?-egyből a lényegre tapintott,mint mindig.

-Igen.Nem tudom miért!Bármit teszek nem megy!-csaptam combjaimra és éreztem ahogy egyre idegesebb eszek,magamra.

-Akkor gondolom tegnap is azért nem jöttél vadászni mert nem tudtál átváltozni,nem azert mert nem volt kedved.-ismét bólintottam és vártam hátha mond valami segítséget.De csak a fejét vakarta és látszódott hogy forognak a kerekei.-Van egy sejtésem miért...de felhívom I.M-éket hátha ők tudják. -elővette zsebéből a telefonját majd rám nézet.-Felvinnél egy törölközött Taonak?-a fürdőszobámba mentem és egy lila törölközőt felkapva már siettem is fel a lépcsőn.Kopogás nélkül nyitottam be az olvasó szobába ahol már egy hete Suho és Tao ,,torna kismamáknak" videót bömböltetnek és minden nap tornáznak.Persze Tao korán kifárad de Suho végigcsináltassa vele a tornát.

-Felhoztam a törölközőt.-Suho megköszönve elvette tőlem és ahogy kimondta hogy mára végeztek, Taon látszódott a megkönnyebbülés a 3-ik hónap végét járja és már le se tagadhatná a terhességét. Különösebben nem változott meg a viselkedése.Ugyanannyit hisztizik mint régebben,mondjuk régen csak sokat evet a mai napokra már kijelenthetem Tao ZABÁL.De mint az atom,annyi kaját benyom mint én,Chanyel és Xiumin összesen. Hagytam hagy pakoljanak össze a srácok én addig visszamentem Layhez hátha tud már mondani valamit.

-Na?-léptem be a nappaliba.-Mondtak valamit?-Lay már nem volt egyedül,Kris ült mellette és valószínűleg nem számítottak rám mivel összerezzentek mindketten.

-Igen,beszéltem I.M-ékkel.És hát...hogy is mondjam.-köszörülte meg a torkát.Én csak egyik szemöldökömet felhúzva néztek Krisre aki csak megveregette Lay vállát majd elvonult.Fel az emeltre.-Menjünk fel a szobádba.-monda mielőtt a többiek bejöttek volna kintről a házba.

-Rendben.-ahogy haladtunk fel a lépcsőn hallottam hogy Luhan megkérdi hogy nem e megyünk ki velük sörözni.

-Nem, most nem érünk rá.-mondta Lay de nem hagyták ennyiben a többiek.

-Miért?Mit csináltok?Ugye nem valami fasza dolgot amiről nem akarok szólni?-vágta rá egyből Xiumin.

-Én hát....-megköszörülte a torkát Lay majd hozzá tette.-Beszélgetek Sehunnal.

A többiek csak bólogattak majd Chanyeol hozzátette röhögve.

-Aztán miután végeztetek a méhecskékkel meg a virágokkal gyertek le sörözni.-persze ezen mindenki felröhögött ,Lay meg csak fejét csóválva jött utánam.Fapofával néztem rá azzal a tipikus ,,ugye most csak szopatsz?" fejjel.

-Nos akkor,menjünk a szobádba.-csapta össze a tenyerét Lay én pedig a soromba törődve beindultam a szobámba.Érzem hogy hosszú és kínos órák fognak következni.