De már mindegy..megtörtént ,nem lehet meg nem történté tenni. Nem tudom menyi ilyen napot vagyok képet elviselni. Én egyáltalán nem ezt akartam. Ahogy a tájat néztem kocsi hang ütötte meg a fülem. A következő pillanatban egy terepjáró állt meg a ház előtt, és három alak szállt ki belőle. Innen nem láttam az arcukat és nem is tudtam sokáig nézni őket, mivel bementek a házba. Elcsendesedett az erdő .A nap lemenőben van, színeivel gyönyörűvé festi az erdőt és én nem habozok  gyönyörködni benne.

- Ez kurva szép .- hát igen....fő a megfelelő szóhasználat. Becsuktam szemeimet és fejemet hátra hajtva élveztem a nap utolsó sugarai melegét. Már kezdtem jól érezni magam ,amikor hirtelen eltűnt az a maroknyi fény is így szomorkásan nyitottam ki a szeme .- Mi a !- ijedten kaptam szívemhez amikor szembetaláltam magam Sehunnal. - Az agyhalálba kergetsz az ilyen cuki ,, ijesszük meg Baekhyunt" akcióiddal . -arcára egy mosolygáshoz hasonló fintor jelent meg majd leguggolt elém és nem zavartatva magát, pislogás nélkül bámult. Tűrtem egy darabig de 5 perc múlva már úgy izzadtam mint a ló. - Na most már igazán abbahagyhatnád. Kicsit már sok.- löktem rajta egy kicsit de megragadta a karomat amivel mellkasához értem és nem tudtam felfogni mozdulatait csak arra eszméltem fel hogy fejjel lefele látok mindent. - Hé! Tegyél le!- könnyeden szökdécselt miközben a vállán átdobva himbálóztam össze-vissza. Próbáltam pólója aljába kapaszkodni hisz bennem volt a félhetnék hogy leesek. A fapadlót meglátva tudtam hogy a házba vitt vissza.Elég lett volna mondani....azaz mutogatnia hogy menjünk vissza, nem kellet volna erre vetemednie .-Sehun lefogok esni!- ijedten kapálóztam ahogy éreztem hogy csúszok de szerencsére nem pofával a padlóra érkeztem hanem háttal a puha kanapéra .Könnyedén vágott rá a bútorra.

- Megtaláltátok egymást? -mosolygott D.O ahogy kijött a konyhából.

-Azt hittük már mennünk kel értetek. Sokáig odavoltatok.-sunyin pillantott a fiú Sehun felé aki csak tűrte a tekintetét. -Lay vagyok.-nyújtotta a kezét amit elfogadtam és kezet ráztunk.

-Baekhyun.-a következő pillanatban a nyakamba vetődőt két fiú akik a frászt hozták ezzel rám.

-Végre találkoztunk!-elenged el elsőnek a nagy szemű fiú.....mint egy bambi.

-Tao ne lógj annyira a nyakán. -a még mindig ölelő fiú szomorkásan engedett el de szorosan mellettem foglalt helyet. Ezekkel meg mi van? D.O-ra néztem aki csak mosolygott mint a tejbe tök.

-És ti..kik vagytok?-néztem egyszer a bambira, majd a másik srácra.

-Tao vagyok!- kezdte a bújós srác. - Annak a mamlasznak a párja.-mutatott a fotelben ülő orjásra....ez meg mikor került oda? -Nem voltam falkatag csak 2 éve csatlakoztam. -akkor meleg a fiú....VÁRJ! Falka?

-Én Luhan vagyok!- folytatta a bambi hatalmas lelkesedéssel. -Én mar kiskorom óta falkatag vagyok. -megint D.O-ra néztem de ő direkt elnézet másfele...kis köcsög. A többi (falkatagot) is megismertem és pár fura fazonon kívül rendes kis bagázsnak tűnek.

-És mond csak.- fordult felém a Kai nevű fiú.- Nagyon fájt amikor megharaptalak?-értetlenül néztem rá majd amikor leeset mit mondott ....még értetlenebb fejjel néztem rá.- Az erdőben!Tudod fejbe basztál avval a bottal .-tátott szájjal meredtem rá. Szemeibe nézve felismertem ezeket a sötétbarna íriszeket. Remegő testtel kezdtem el hátrálni de nekiütköztem valaminek,vagyis valakinek.

-Hé jól vagy? Teljesen elsápadtál.-Lay szemeit is felismertem.Ő volt az első farkas aki a hátunk mögött volt amikor a bokornál voltunk.

-T-te...te.- dadogva meredtem rá majd szétnéztem mindegyikükön. -Te.- nyeltem egy nagyot mivel az a bizonyos gombóc elkezdet nőni a torkomban. -Ti támadtatok meg minket?- suttogva tettem fel a kérdést. Suhora néztek aki csak kínosan elnevette magát.

- Mielőtt elbírtam volna mondani elszaladt...hupsz. -Lay felsóhajtott és elém lépet.

- Figyelj.- tette vállamra a kezét.-Nem foglak bántani. Ahogy az itt lévők se. Azt hittem betolakodok vagytok és nem akartalak bántani titeket de .....de nem tudtam mást tenni. Megkellet védenem magam elvégre elég harcias voltál.- mutatott a karjára ami be volt kötözve. Próbáltam lenyugodni, de csak azért nem futottam el mert nem volt rá lelki erőm. Meg persze azért mert tudtam hogy simán utolérnének.

Lehuppantam a kanapéra ahol előre dőlve megtámaszkodtam térdeimen és próbáltam feldolgozni a halottakat.

- Feldolgozás vége?- kérdezte D.O 5 perc néma csend után.

- Nagyjából .- bólintottam.

-És most mit érzel?-ült le mellém Suho.

- Be vagyok fosva mint az állat, és félek hogy bolhás leszek.- az utolsó megjegyzésemre elfintorodtak de Chen csak röhögve veregetett hátba.

-Öcsém ez..ez!-törölgette szemeit-Ez kurva jó volt!-miután lenyugodott csak felsóhajtott és próbáltak más témát keresi hogy ne legyen ennyire feszült a légkör köztünk.

Az idő alatt amit a fiúknál töltöttünk Sehun egyszer se jött oda hozzám.Nem azt mondom hogy hú de szarul eset de na...egy tappancsnyit mégis.

-Akkor holnap este várunk titeket.-meghívást kaptunk vacsorára és egy kis meglepetéssel is készülnek nekünk.

-Akkor hát.- fordultam a többiek felé.- Sziasztok.- elköszöntünk és ahogy elindultunk észrevettem hogy csak ketten vagyunk. -Sehun?-hátra fordultam és láttam hogy ott állt Lay mellet és intett egyet. Elmosolyogtam és visszaintettem majd sietve D.O után mentem aki , nem tudom hogyan, de tudta az utat hazáig.

Nem tudom mikor aludtam utoljára ilyen jól. Nem kellet felkelnem Sehun morgására,harapdálására. Nem kellet törött edényeket felszednem a földről ,minden virágom a helyén volt . És a legjobb......egy kakit se találtam a virágos kertemben. Szinte táncoltam a boldogságtól amikor rájöttem hogy D.O még mélyen alszik .Becsuktam a szobaajtót ügyelve hogy ne keltsem fel majd a teregetni valót felkapva a telefonommal a tetején. Kimentem a ház mögé ahol zenét indítva táncikálva teregettem. Nagyban hallgattam INNA-tol a Rulettat, és megint szívfaszt kaptam. Ahogy átlöktem a kötélen a takarót a tetején az egyik sarok fennakadt, így pipiskedve próbálom lelökni amikor egy kéz,mögülem,a takaróhoz nyúlt és megpöcköli az anyagot ami eltűnik a velem szemben lévő anyag mögött. Megfagy bennem a vér is de amikor egy gyenge harapást éreztem a vállamon kifújom a bennem rekedt levegőt és hátrafordulok Sehunnal szemben .-Szia.- mosolyogva felemeli a kezét és fejem búbját megpaskolta. Mostanában így szokott köszönteni, kicsit érdekes de jobb mintha le se szarná. Beszáll a teregetésbe és ép amikor mennénk vissza a házba , az erkélyen Chanyeol állt. Ép az ablakon kukucskált be amikor Sehun mögé lépe és egy apró morgást megejtve a csula fülű ijedten ugrott hátrébb.

-Jaj istenem!- tette mellkasára a kezét.- Anyádat Sehun!-az említett csak furán méregette a jövevényt majd mosolyogva mellém totyogott.

-Szia.- mosolyogva nyitottam ki az ajtót.-Gyere be.

-Szia. Bocsi hogy nem szóltam hogy jövök.- a cipőjét levette és követett a nappaliba.

-Semmi baj.Nem mintha nagyon sűrűn jönnének vendégek.-nevettem fel.-Kérsz inni?

- Igen.- a konyhába menve előszedtem egy coca colat és egy ásványvizet majd három pohárral visszatértem a nappaliba ahol Chanyeol és Sehun susmorogva meredtek egymásra.

-Valami baj van?- összerezzentek hangom hallatán.

-Semmi.-mosolygott szélesen Chanyeol.- Igazából azért jöttem.-tette le az üres poharat az asztalra. - Beszélni szeretnék vele Baekhyun.- Sehun összerezzent mellettem és éreztem hogy teljesen megfeszül.

-Rendben.Miről szeretnél?-nem válaszolt hanem Sehunt pásztázta.

- Négyszemközt...szeretnék veled beszélni?- felszöktek szemöldökeim amikor a négyszemközt kihangsúlyozta.

-Ó,értem. Akkor..- tehetetlenül ültem mert nem tudtam most mit csináljak.

- Mit szólsz egy sétához?- bólintottam majd előre küldtem a ház elé mert még D.O-t fel kel költenem.

-Hyung.- rázogattam meg vállait amiről felnyögött kedvtelenül egy aprót.

-mi az már?- nyűglődött a szemeit takarva a naptól.

- Kicsit elmegyek sétálni. Sehun itthon marad valószínűleg. -rám emeli tekintetét a séta szó halán.

- Egyedül mész?

- Nem Chanyeolal.- értetlen tekintetét látva kipótoltam a mondatot.-Beszélni akar velem.- bólogatott majd elengedett isten hírével. A cipőmbe belebújtam és ahogy nyúltam a kilincs felé Sehun elkapta kezemet és hátra húzott miközben hevesen a fejét rázta.-Mi a baj?-csak egyre beljebb húzott a házba,messzire az ajtótól.-Nem akarod hogy menjek?-hevesen bólogatott nyitott szájjal.

-Baekhyun nem jössz?- szólalt meg Chanyeol.

-De!- kiáltottam vissza majd sóhajtva kihúztam kezemet Sehunéból.- Majd jövök.- rámosolyogtam és sietősen a ház elé mentem ahol Chanyeol már türelmetlenül állt.

-Mehetünk?-fordult felém.

-Igen.- mellé léptem és elindultunk , be az erdőbe. Nem mondott semmit egészen addig amíg egy kis faházféléhez nem értünk .-Wow,nem is tudtam hogy itt van ilyen.- lelkesen mentem be a házba ahova Chanyeol is követett pár perccel később.- Valami baj van?

- Nincs.-az ablakot pásztázta majd rám emelte a tekintetét.- Igazából elég komoly dologról szeretnék beszélni veled.- meglepődtem komoly hangvételén.- Sehunról lenne szó.

Leültünk az egyetlen bútorra a helységben,ami egy kanapé volt.

-Sehunról?-ideges ettem a beszédtémánk miatt.-Mi a baj vele?

-Sehun most van változó korban .- Látszott rajta hogy nem tudja hogy kezdje. - És egy hónapig eltűnt. Teljesen. Nem tudtuk hol lehet pedig mindenhol kerestük. És az egyik nap Xiumin rohant be a házba avval hogy megtalálta Sehunt. Nagyon örültünk és ahogy a házatokhoz értünk megláttuk hogy te a fejét simogatod. Sehunból nyugodtság sugárzott amit mi is megéreztünk így inkább hagytuk a dolgot és megvártuk amíg ő jön el hozzánk .- érdeklően figyeltem minden egyes szavát.Elég érdekesre váltott a téma az egyszer biztos.-Sehun ingerlékenyebb lett amióta találkozott veletek .Suho azt mondta a változás miatt, és mert az ezelőtti teliholdon nem változott át.- elhallgatott és csak pár perc merengés után folytatta.- Nem nagyon akarok kertelni az az igazság.- rám emelte tekintetét.- Azért kerestelek meg mert Sehun túlságosan ragaszkodik hozzád és túlságosan nagy a birtoklási vágya. Amikor aznap este Kai-ékal kerültetek szembe, Sehun egész nap tombolt. Ha nem lettünk volna elég gyorsan Kainak és Luhannak komoly baja is eshetett volna. Miközben aludtál elvittük Sehunt mert mindig be akart menni hozzád de nem testűk hogy mit tenne ha nem kelnél fel akkor. Lehet rossz dolog is történt volna.- kikerekedett szemekkel,elálló lélegzettel hallgattam amit mond.

-Sehun...bántót volna?-rám kapta tekintetét és hevesen tiltakozni kezdet.

-Dehogy!...vagyis.Nem tudjuk.-sóhajtott fel.-Észrevettem hogy szokott harapdálni.-bólintottam mert ez tényleg így van.- Mikor harapott meg utoljára?

- Ma reggel amikor teregettem .- mutattam a vállamra.

- Ezt többé nem szabad engedned neki.

-Miért?- nehéz bevallom, de tetszik hogy néha megharap..tudom hogy fura! De akkor is, tetszik ez a megszokása.

-Ez nálunk olyan..mintha az embereknél kiszívná a nyakadat. Jelet hagy rajtad.-a fejem teljesen felforrósodott és elpirulva elkaptam Chanyeolról a tekintetem.- Ma este a vacsorakor kicsit tompítanunk kel Sehunt. Megkel még kérnem valakit hogy feltűnően foglalkozzon veled hogy Sehunnak feltűnjön a dolog.

-Luhan és Tao? Ők mindig velem vannak.- lehet még csak 2 napja ismerem őket de egyszerűen odavagyok értük.

-Az az igazság hogy.- megvakarta tarkóját.- Kicsit...dominánsabb alak kellene.- kezeivel hadonászott össze-vissza, amit meg is értettem amikor elpirult orcáját megpillantottam.

-Értem.- bólintottam.- Valamelyik hyung biztos belemegy.-legyintettem. Kinéztem az ablakon és már lemenőben volt a nap.-Ideje lenne hazaindulni. Nem soká mennünk kel hozzátok vacsorázni.- felálltunk és az ajtóhoz menve kinyitottam azt.

-Várj Baekhyun.-l épet elém Chanyeol.-Sehunnak egy szót se erről.És követett minket ide.De nem hallott semmit így biztos valamilyen úton módon kérdezősködni fog a mai napról.- bólintottam és arrébb állt így én hagytam el először az épületet .Kulcsra zárta az épületet majd visszasiettünk a házunkhoz. A teraszon Sehun állt és ahogy megpillantott minket szinte ijesztő lett tekintete. -Most kezdjük jó?- fordult felém.

-O-oké.- megölelt amit viszonoztam és így maradtunk egy kis ideig.

-Had szokja a kicsike.- kuncogott a fülembe majd elengedett és összeborzolta hajamat. -Majd este találkozunk.- megvártam hogy elmenjen és a teraszon egy mérges illetve durcás Sehunnal találtam szembe magam aki keresztbe font karokkal meredt rám.

- Gyere. - kinyitva az ajtót betessékeltem és ahogy kiderült 10 perc múlva indulnunk kel hogy odaértünk időben a többiekhez. Átöltöztünk és már mentünk is a fiúkhoz.

- Miről beszéltetek Chanyeolal?-fordult felém D.O.

- Erről is arról is.- mosolyogtam el ezzel jelezve hogy én bizony nem mondok el neki semmit.

-Elég sokáig beszélgettetek az erről is arról is.- pimaszul elmosolyodott és nevetni kezdtünk .A házhoz érve D.O beszaladt előlem mivel elég csípős megjegyzéseket tett nekem.

-Még elkaplak kis görcs.-meredtem futó alakjára. Sehun felettébb csendes lett az idefelé tartó úton így hátrafordultam hozzá.- Baj van?- nem válaszolt hanem tarkómat megragadva oldalra döntötte nyakamat.- Mit csi..- elállt a lélegzetem ahogy erősen beleharapott nyakamba.Tuti felhasította a bőrt mert nagyon fáj a helye. -A-á.- kinyílt az ajtó és Chanyeol dühösen ragadta meg Sehunt.

-Te szerencsétlen enged már el!- felszisszentem mivel Chanyeol húzta Sehunt aki még mindig nyakamat harapta.

-Mit csináltok már eddig?-Chen megdermedt ahogy meglátott minket és visszasietett. Remélem Suhonak szólt mert már KURVÁRA fáj!

-Sehun!- az említett hangját meghalva megkönnyebbültem. -Enged el!-erélyes hangját meghalva éreztem ahogy kijjebb csúszik foga .De Chanyeol rántására még mélyebbre nyomta fogait.

-Á!-erősen markoltam rá vállaira.-Sehun ez már nagyon fáj.-szűrte fogaim között a szavakat. Nagy nehezen elengedett egy pillanatra amit Chanyeol ki is használt és elrántotta tőlem Sehunt aki jó nagyot repült...gondolom az erő a farkaslét amiatt van nekik.Nyakamhoz érve rájöttem hogy elég szép kisebb lehet ha ilyen véres lett a kezem egy érintéstől is.

-Baekhyun gyere!-abba a szobába mentünk ahol felébredtem. Lefertőtlenítette a sebemet amit meglátva a tükörbe, az arcom beleolvadt a fehérre festet falba. Elsápadva meredtem Suhora aki csak fejét csóválva folytatta tovább a dolgát. Bekötötte és pár fontos dolgot elmondott hogy mikor tisztítsam,hogyan és ilyen dolgokat. A konyhába mentünk ahol leültünk és akkor tűnt fel hogy három szék hiányzik.

-Kimentek...szellőzni egyet .-Lay elhúzta száját. -Na de mi attól még együnk.-mosolygott ránk.

-Jó étvágyat!-kiáltotta Xiumin és nekiláttunk a vacsinak. Mindenki annyit evet mint egy...farkas?

Már egy hét eltelt mióta a srácoknál voltuk kajálni. Suho naponta eljön megnézni a sebemet mait kicsit túloztam de szerinte,más hatással van a testem Sehun harapása. Sehun....róla nem tudok semmit. Azóta elmeséltem mindent D.O-nak a Chanyeolos napról és pár tanáccsal ellátott bár ő se tudja pontosan mit kellene tennem.És az a baj ha D.O nem tudja a teendőt akkor tényleg nagy baj van.

Bár Chanyeol azt mondta tartsam meg a távolságot Sehuntol...nem tudom. Nagyon hiányzik és ha visszajön akkor nem fogok úgy tenni mintha nem is lenne. Nem lennék rá képes.

- Min merengesz ennyire?- összerezzentem D.O hirtelen jött megszólalásától. Már vagy fél órája csak ülünk a nappaliban és csináljuk a saját dolgainkat.

-Semmin.- felálltam és a konyhába mentem valami ennivaló reményében de sajnos a hűtő ugyanolyan üres mint 20 perccel ezelőtt volt.- El kellene már menni bevásárolni .Semmi kaja nincs itthon.-barátom csak bólogatott majd összecsukta a kezében tartott könyvet.

- Menjünk most.-állt fel.- Úgyis szétunom a fejem és még csak dél van.-a szobáinkba siettünk hogy normális ruhákat kapkodjunk fel magunkra majd ahogy készen lettünk bepattantunk a kocsiba és hangosan énekelve haladtunk a város felé.2 óra kocsikázás után végre bejutottunk a városba ahol elszórakoztunk egy órát a közlekedés miatt így tiszta megváltás volt kiszállni a kocsiból.

-Azt hittem meghalok.- ért mellém D.O

-Nem érzem a seggem. -sóhajtottam fel. - Na irány!- először bekaptunk egy hamburgert a hatalmas bevásárló központban és minden színpatikus boltba bementünk. Eléggé szórtuk a pénzt de hát na, egyszer élünk .A legvégére hagytuk a kajabevásárlást, előtte kiéltük gyerekes vágyainkat. Amikor elértünk a kocsihoz majd leszakadt a karom. Olyanok voltunk mint a málhás szamarak. A csomagtartóba bepakoltunk és még pár elektronikai boltba is bementünk illetve egy könyvesboltba ahonnan D.O rendelt valami ratyi szerelmes kötet új részét ami egyben az utolsó is, így mind a 20 könyv megvan neki. Hazafelé már alább múlt a jókedv mivel fáradtak voltunk.

-Hé. Az ott nem?- ahogy leállt a kocsi egyből kiugortam belőle és mielőtt kinyitottam volna számat egy aggódó Luhan lépet elém.

-Hol voltatok?- szemei könnyesek voltak.

-A városban. - lépet mellém D.O

-Luhan mi van?- ragadtam meg vállait.

- A többiek. A határhoz mentek. Mert átjöttek!- sírva mutatott az erdő sűrűjébe szinte hisztérikusan.

-Kik Lu?Kik?

-A másik falka.