Lassan sétáltam fel a lépcsőkön és ahogy emelgettem a lábaimat elcsodálkoztam hogy nem rohadtak eddig le,bár szerintem amire felérek a lakásomig addigra már meglesz.A kulcsomat előkotortam a zsebemből és miután pár perc szenvedés után kattant a zár sóhajtva léptem be a lakásba.Bár butaság tudom,de reménykedtem hogy ahogy belepek a nappaliban találom Sehunt ahogy a kölykökkel játszik.Elég hülye gondolat...főleg úgy hogy az elmúlt napokban ezt álmodom.Belépek munka után a házba és az eddigi fáradságom egy szempillantás után eltűnik és boldogan társulok párom mellé.

A kávét kiöntve halkan dúdolom a rádióból  szóló számot.A megszokottaknál is csendesebb most minden.A félős természetemnél fogva persze egyből szellemekkel és démonokkal telt meg a ház és minden működő villanyt felkapcsoltam a lakásban.

-Ne félj már.Nincs itt semmi.-suttogtam magamnak miközben a a fal mellet lépkedtem azzal a szándékkal hogy kimegyek a nappaliba.Mivel ott hagytam a telefonomat.A kanapéhoz érve fellélegeztem és a telefonomat kezembe véve vissza ,,mentem" (azaz rohantam) a szobámba.Miközben a könyves szekrényben kutakodtam valami jó könyv után majd kiugrott a szívem ahogy megszólalt a telefonom.-Jó anyját.-lehuppantam az ágyra és mosolyogva vettem fel.-Helló.

-Szia drágám.Én vagyok az.-Sehun hangját halva jóleső érzés fogott el.-Haza kel jönnöd.

-Valami baj történt?

-Nem,nem nyugodj meg!Csak...tudod.-hangja elhalkult a monda végére.

-Sehun mi történt?

-Gyere haza.

-M-miért?-vágtam rá egyből.

-Tudom hogy gáz és nem akarlak kínos helyzetbe hozni!-összevont szemöldökökkel reagáltam Sehunt hallgatva.-Már régóta együtt vagyunk.É-és nem nagyon haladtunk tovább OLYAN téren.-ahogy leeset a tantusz mire is akar kilyukadni, nevetést visszafojtva emeltem el a telefont fülemtől és kellet pár másodperc amíg rendeztem vonásaimat.

-Ha jól értem.-köszörültem meg torkomat.-Azért akarod hogy hazamenjek, mert kanos vagy.-nem mondott semmit ,néma csend volt majd percek múlva végre válaszolt.

-Igen.-kitört belőlem a nevetés és bár Sehun sipítozott a vonal másik végéről hogy ne nevessem ki nem tudtam mit kezdeni magammal. Könnyeimet letöröltem arcomról és miután lenyugodtam kihangosítottam a telefonomat.-Olyan gonosz vagy!

-Te meg kanos!-még mindig nevettem de már visszafogottabban.-Bocsi de már nem birok hazamenni.Csak szombaton megyek majd.

-Akkor..........legalább egy képet küldesz?-zavaromban elnevettem magam és nem akartam elhinni mikre nem kér Sehun.

-Pontosan...milyen képet is kérsz?-beharaptam alsó ajkamat és már kíváncsian vártam a válaszát.

-Látszódjon.....sok minden látszódjon.-megköszörültem torkomat majd erőt vettem magamon.

-Leteszem.-nem vártam meg mit mond hanem kinyomtam a telefont és pár percig még ültem a kanapén.-Gyerünk Baekhyun. Vonzónak kel lenned.-ütögettem meg arcomat és a fürdőbe mentem.Arcot és fogat mostam és a sminkekhez nyúlva alapozóval elfedtem azokat a ronda pattanásokat az arcomon.Szemtussal csodákat tudok tenni és ez most is meglátszott.A szobámba menve felkaptam azt a rövidnadrágot amit még régebben a napozáshoz vettünk D.O-val és egy lenge fehér pólót.Leültem az ágyamra és ezernyi képet csináltam magamról majd a legjobbakat,amiket több perces válogatás után kiválasztottam.Remegő ujjakkal küldtem el Sehunnak.

Gombóc nőtt a torkomban ahogy figyeltem kakaotalkon ahogy jelzi,Sehun éppen ír.Meglepetésemre ő is egy képet küldött,már sokkal szexibb és vonzóbb volt mint az én képem.

-Lehet a másikat kellet volna.-vizslattam a képet.-Ezen jobban látszódik a seggem.-beharaptam alsó ajkamat majd bizonytalanságomon erőt véve , határozottan küldtem el neki. A válasz ismét egy kép volt és ezt a tevékenységet folytattuk egészen addig,amíg én már pironkodva,sikítozva dobtam el a telefont amikor jelzete az értesitét.Nem csak sima képeket küldözgettünk egymásnak,ahogy több és több kép lett.Annál kevesebb ruha volt rajtunk.Az utolsó képemen már csak egy alsó volt rajtam így biztos hogy Sehun....hát.Látható lesz a kicsi énje is ( ami nem is olyan kicsi!). -GYERÜNK BAEHYUN!-ütöttem magam arcon .

-NE ORDIBÁLJÁL MÁR BAZDMEG!-megszeppenve meredtem előre a falamra.

-ELNÉZÉST!-kiáltottam vissza és jobbnak láttam ha inkább kussban maradok.Lélegzet visszafojtva nyomtam rá a kis világító ikonra és...

Vérszemet kapva tárcsáztam be a számot és a hívás gombra rányomva éreztem ahogy elönt a duh.

-OH SEHUN MIT KEZDJEK A KURVA FAKANALADDAL MEG A PUDINGODDAL!!-ordítottam torkom szakattából.

-NEM MEG MONDA..

-Ó FOGJA MÁR BE A SZÁJÁT!-szakítottam félbe a már megint idegbetegest játszó szomszédomnak.És persze drága barátom csak azzal az idegesítően nevetséges röhögésével szétszakította a dobhártyámat.-Ne nevess.-mordultam rá Sehunra már sokkal visszafogottam hangnemmel.

-A pudingot meg kel enni.-kezdet neki pár pillanat szünet után.-A fakanállal már más a helyzet,tudnék vele mit csinálni.-szinte magam előtt képzeltem ahogy szélesen mosolyog.

-Például?

-Engedd el a gátlásodat Baekhyun.Szerintem tudod mire gondoltam.-kuncogott bele a telefonba.

-Tudod..én is bírnék pár dolgot csinálni vele.-nyájas hangos válaszoltam,D.O már tudná hogy ilyenkor kel tőlem a legjobban félni.

-Mit?Mond csak.

-JÓL FEJBE BASZNI TÉGED VELE!!-és úriember mivoltomat megtartva,kinyomtam a telefont és egy nagy levegőt véve próbáltam megnyugtatni magam.Mérgesnek kellene lennem rá de a nevetést nem tudtam visszatartani így kitört a jóleső röhögés belőlem.-Ilyen hülyék is csak mi lehetünk.-rötyögtem magamnak.

Másnap a fotózásról kérdezgettek állandóan,persze én elmondtam mindegyiknek szépen,kereken az egészet bár legszívesebben elküldtem volna őket a fenébe.Az biztos hogy én soha többé nem megyek el oda,azt kellene még hogy azzal a fasszal találkozzak megint.Ma már péntek van így holnap már mehetek haza.

-Baekhyun.-megtorpanok a folyóson és mosolyogva fordulok meg.

-Jó napot.-hajolok meg mélyen az igazgató helyettesem előtt.

-Mr.Park hívatta magát.-meglepetten pislogok rá majd bólintottam és követtem a középkorú nőt.Még nem hivatott az igazgató magához,kíváncsi vagyok mi okból.Megálltunk az igazgatói iroda ajtaja előtt és egy határozott kopogás után,engedélyt kaptunk a belépésre.

-Jó napot kívánok.Hivatott.-az igazgató helyettes kint maradt így egyedül léptem be az oroszlán barlangjába.

-Igen,kérlek foglalj helyet.-megköszöntem majd sietősen leültem a méregdrága kanapé egyikére.-Ma kaptam értesítést a tegnapi kis....incidenseddel kapcsolatban.-elsápadtam és legszívesebben elkezdtem volna a mentegetőzést de egy szó se hagyta el a számat.

-É-én.

-Ne mondj semmit.-intett csendre az idősödő férfi.-Benne van a szabályzatban hogy nem avatkozhatsz bele más munkájába,és te ezt megszegted,erre még illetlenül beszéltél az ott dolgozókkal .Nagyon mérges voltam rád,és egyből ki akartalak rúgatni.De aztán megláttam a következő levelet.-az asztaláról felemelte a borítékot.-Ebben a fotózásért kapott pénzed van és egy meghívó.-felém nyújtotta a borítékot én pedig elvettem tőle.-Mit szólnál ha meg nem történté tennénk a dolgokat?

-É-én nagyon szépen meg köszönném. Ígérem nem tennék még egyszer ilyet.

-Várj egy percet fiacskám.Semmit nem kapsz a mai világban ingyen.-sóhajtott.-A modell akivel dolgoztál Hansol Vernon volt.Ő egy igen felkapott modell napjaikban.Te szoktál magazinokat lapozgatni?

-Igen uram,elég gyakran.

-Akkor nyilván sandítasz valamennyit ehhez az iparhoz.Szinte mindent a modellekkel és az idolokkal reklámoznak.És ha egy híresebb modell együtt dolgozik egy céggel,biztos a cég népszerűsödése.-az a vén róka!Felpillantok rá és látom hogy egyenesen a szemeimbe mered.-Hansol Vernon felajánlotta hogy reklámólja a cégünket,egy feltétellel.

-Mi lenne az?-megfeszülve figyelek az igazgatómra.

-Te,te vagy a feltétel Baekhyun.