Borzasztó volt így látni őt,akire testvéremként tekintek.

-Biztos nem gondolta komolyan.-simítottam végig hátán.-Sose mondana neked ilyen durván semmit.Még ebben a helyzetben se,lehet hogy nyomos oka volt rá.-főképpen lelket akartam önteni belé, de nem árt ha elgondolkozik azon amit mondtam.

-De mi lehet az amiért ezt mondta?-pislogott rám könnyes szemekkel.

-Bambiii.-fogtam össze arcát tenyereimmel.-Lehet még ő se tudja miért mondta.Adj egy kis időt neki és próbáld újra az egészet.-mosolyogtam rá.-Oké?

-Oké.-bólintott egy aprót majd a kávéját egy húzásra megitta.-És addig mit csináljak?

-Hát...nem igazán tudom.Ezt már magadnak kel kitalálnod.-kuncogva figyeltem ahogy szenvedve dől el a kanapén, isten tudja mihez hasonló hangokat kiadva magából.10 perc múlva már a srácok is lejöttek, miután megbizonyosodtak hogy már végeztünk a ,,lelkizéssel".

-Nekünk mennünk kellene .-állt fel Tao akit követtünk mi is,ki a ház elé.

-Akkor jövő hét végén várunk!Ne felejtsd el!-mutatott rám fenyegetően Luhan.

-Szombat 17:00 óra.Rögzítve!-Megvártuk amíg eltűnnek a láthatárról és visszamentünk a házba.

-Tao már szépen kerekedik.

-Az biztos!Még csak 1 hónapos lesz és már úgy néz ki mint egy 3 hónapos anyuka.-jegyeztem meg bólogatva.-Elég falánk is.Megette az összes sütit.-nevetve dobtam ki a kukába az üres dobozt.-Nincs kedved elmenni futni?-ugrottam elé.

-Mi?Biztos nem!-tolt arrább mivel a eltakartam a tv-t.-Menj egyedül.

-Gonosz.-szomorkodtam el és beletörődve hogy bizony egyedül fogok futni,felmentem a szobámba.A fülesemet és a telefonomat felkapva már siettem is a bejárathoz.-Mentem!-kiáltottam a nappaliban lévőnek ahogy elhagytam a lakást.

-OKÉ!

A fülest feltettem fejemre és egy random albumra rányomva nekiláttam a futásnak.Hazudnék ha azt mondanám nem fáradtam ki,de piszok jól eset.A városban már hiányzott az ehhez hasonló szabadság.A kis házig elfutottam,ahol a kölykök is vannak.

-Ha egy kicsit bemegyek nem lesz baj.-nem bírtam ellenállni a kis cukiságoknak így 10 perc tökölés után,ami az ajtó miatt volt.Sikerült kinyitnom az ajtót és belépve óvatosan visszacsuktam.A villanyt felkapcsoltam és szélesen elmosolyodtam ahogy megláttam az egy kupacban lévő kicsiket.-Na sziasztok.-ültem le melléjük török ülésben.-Felismertek?-simítottam végig az egyik kölykön aki nyüszögve lemászott testvéreiről és felém vette az irányt.-Hova-hova?-tettem ölembe a kölyköt.Nem is tudom mennyi ideig lehettem ott.Fél óra esetleg 1...de lehet hogy még 2 óra is volt.Felálltam és miután visszatettem az alvó kölyköket a vastag takaróra csendben kimentem a házból.-Hogy a kurva isten bassza ketté ezt a szar zá..-elhallgattam.Mi volt ez?Lassan megfordultam és hiába néztem szét,semmit nem láttam.Lehet hogy rosszul hallottam.Visszafordultam a zárhoz és folytattam a munkámat,ami az volt hogy ezt a szart visszategyem úgy ahogy volt.-Ki az?-fordultam ismét hátra.Biztos vagyok benne hogy van itt valaki,tisztán hallottam a lépéseket.

Semmi...csend telepedet az egész erdőre.Feszülten állok egy helyben és nem tudom hogy elinduljak,vagy maradjak.Biztos vagyok benne hogy nem a srácok vannak itt,ők nem szórakoznának. Még a Sugahoz hasonló fa....azaz emberek se csinálnának ilyet.A zsebembe nyúltam hogy elővegyem a telefonomat,ahogy tekintetemet leveszem a sűrű fasorokról, ismét megütik fülemet a lépések.Előttem van,valószínűleg most is engem figyel.Óvatosan hátráltam az ajtóhoz és a kilincsre tettem a kezemet,be kel mennem.Ahogy lenyomódott a kilincs hangosan reccsent az ajtó.

Mindössze pár pillanat volt az egész.Gyors lépések és valószínűleg a reflexeim mentették meg az életemet.Az ajtónak támaszkodtam és egyből elővettem a telefonomat.11 nem fogadott hívás.

-Basszus le voltam némítva.-a legtöbb hívás Sehuntol jött.Ép hogy kicsöngött a telefon már fel is vette.

-Hol a halálba vagy?

-Sehun, Sehun valaki itt van.Nem birok hazamenni.-hadartam a telefonba miközben megtámaszkodtam a szabad kezemmel.Lábaimmal erősen nyomtam visszafele magam mivel egyre beljebb nyomódott az ajtó.-Siess.-nyögtem bele a telefonba.

-Hol vagy?!

-A kis háznál.A kölyköknél!-nagy levegőt vettem és minden erőmet bevetve visszanyomtam az ajtót a helyére.Basszus ez rohadt erős!

-Baekhyun jól figyelj!!-lihegte Sehun a vonalba.-A kölykök már I.M-éknél vannak!-elakadt a lélegzetem és a kölykökre néztem.

-A-akkor.Kié ezek a kölykök?