*8 évvel később*

Hanako POV

Azóta 8 év telt el és 16 éves vagyok. Asuyával még szorosabb lett a baráti kötelékünk aminek nagyon örülök, és habár olyanok vagyunk egymásnak mint a testvérek állandóan bosszantjuk egymást. És hát....igen....nem vagyok egy átlagos...eleve a vörös hajammal kitűnök a tömegből de általában az összes ruhámat átalakítom a stílusomnak megfelelően.....Vannak olyanok akik kedvelnek és persze, olyanok is akik nem. Asuyán kívül van még egy fiúbarátom Kogara Kazuki. az első találkozásunk nem volt a legrózsásabb.....de aztán jobban megismertük egymást és végülis beláttuk, hogy akár barátok is lehetünk.

Reggel a nap sugaraira ébredtem amint besütnek a sötétítőfüggönyön, és kivakítják a szemem....Kellemes volt mit ne mondjak. Komótosan felültem, megdörzsöltem a szemem majd elfordítottam a fejem így rálátásom nyílt a másik ágyon békésen alvó Asuyára. Megint itt aludt nálunk. Akaratlanul is elmosolyodtam amint eszembe jutott a tegnap este ahogyan egymást verjük fejbe a párnákkal, majd kimásztunk az ablakomon. Na nem azért mert el akartunk szökni, csupán láttam egy hullócsillagot és kimentünk a közeli rétre megnézni. Hullócsillag esés volt...Hát...mondhatni, hogy hajnalban jöttünk haza. Majd amikor Asuyával a földön ülve, egymásba karolva beszélgetünk, és én a vállának dőlve alszom el....

Gondoltam hagyom aludni még egy kicsit, elvégre ő cipelt haza a rétről......Hagyom aludni?! Mégis mióta vagyok ilyen jószívű?! Na nem! Csak azért is felkeltem, hogy reggel legyen min bosszankodnia.

Igyekeztem halkan átsettenkedni a szoba másik végébe. Na nem mintha a másik ágyon alvó felébredne rá...Ő egy igazi álomszuszék. Hosszú hálóingem suhogva jött utánam. Az ágya előtt megálltam és eltöprengtem mi lenne a megfelelő felébresztési módszer....Áh! Bingó! Óvatosan átmásztam rajta, kicsit eltoltam a faltól, hogy odaférjek majd lehúztam róla a takarót, és a földre dobtam. a párnát kihúztam a feje alól, azt is ledobtam a paplan mellé, majd legurítottam az ágyról....

Asuya POV

Reggel mikor felébredtem...várjunk csak azt mondtam felébredtem?! Inkább felriadtam!!! hatalmasat csattantam a földön hirtelen azt sem tudtam hol vagyok!!! MI VAN?! És én miért vagyok a földön?! Szemeim kipattantak, és ahogy sejtettem Hanako visszafojtott nevetéstől vöröslő arcát láttam. Egyszerre voltam dühös, fáradt, és röhöghetnékes kedvemben...Végül a morcosabb pofát választottam.

- Mond te teljesen megőrültél??!! Nem elég hogy hazacipellek, de még le is löksz a földre amikor olyan szépet álmodtam?!-akadtam ki. Elvégre....Igazán hagyhatott volna még aludni......

- Ezért a fejért megérte!- az arca vöröslött a visszafolytott nevetéstől, azonban amíg ő nevetett én kirántottam alóla a lepedőt és rámesett. De legalább láttam a meglepődött fejét. Ha ő lelök álmomban akkor én nevetése közepette kirántom alóla a lepedőt. Ez így fair nem???

Hanako POV

Nagy nevetésem közepette észre se vettem, hogy Asuya mire készül. A francba a kis cseles!!! Kirántotta alólam a lepedőt, és ráestem.

- Naaa ezt most miért kellett??? Ez fáájt.- Biggyesztettem le pirosló ajkaimat majd belefúrtam a fejem Asuya pizsamájába.

- Hé megvagy Hugi? csak rámestél nem fájhatott annyira...- Simogatta meg a kócos hajamat.

- Jó megbocsátok ha elkészíted a reggelit!- nyújtottam ki rá a nyelvemet.

- Hééé nem értek a kajához férfiból vagyok!!!- próbált visszavágni.

- Ó igazán? Hát akkor drágaságom nem eszel egy falatot sem. És méghogy férfiból??? Inkább egy durcizó kisgyerek.-borzoltam össze a már így is eléggé szanaszét álló szénabogját a fején.

- Mellesleg pontosan tudom, hogy a hűtőből képes vagy kivenni mindent.-mosolyogtam tovább sunyin.

- Na jó, meggyőztél...De akkor szállj le rólam és engedj ki hercegnőcske.-lökött le magáról, majd kiment. Én csak mulattam még magamban egy sort és neki láttam a felöltözésnek.

A hosszú ruhámat már félig sikerült felvennem amikor hallottam a szobaajtó nyikorgását.-Vagy megállsz ott az ajtóban és visszacsukod amíg fel nem öltözök teljesen, vagy hozzádvágom ezt a vázát!-mondtam ellentmondást nem tűrően.

- Oh persze oké bocs!! nem tudtam, hogy öltözöl.- csukta be az ajtót, de éreztem a hangjában, hogy rákvörös. Lehet, hogy olyanok vagyunk egymásak mint a testvérek, de már régóta nem fürdünk, öltözünk együtt.....

Már teljesen felöltözve kimentem az étkezőbe ahol Asuya már megterített és éppen kávét pörkölt. Az előbbi kis incidenst egyikünk sem hozta fel. Véletlen volt nincs mit ezen firtatni több ilyen nem fog megtörténni....

Megreggeliztünk(nagyi a piacra ment és ott lesz vagy délig őt ismerve) elmentünk a ház mögötti termőföldhöz és leszedtük a zöldségeket. Szerencsések vagyunk, elég nagy termőfölddel ,,áldott" meg minket az ég. Azonban itt csak zöldségeket termesztünk, ha gyümölcsre éheznénk itt van az erdő egy köpésnyire.

Gondoltam mire nagyikám hazajön a piacról megfőzöm az ebédet.....hmmmm....Húsleves lesz.

- Asuyaaaa...!!

- Jaj anyám mit csináltam?! Kérlek kegyelmezz!!!! Kérlek ne egyél meeeg!!!!- tette védekezően kezét az arca elé.

- Ne sopánkodj már anyámasszony katonája, MÉG semmit nem csináltál. Majd most fogsz drágaságom. Segítesz nekem ebédet csinálni!-Mondandóm közben a sodrófával ütögettem a tenyeremet, hogy hatásosabb legyek.

-Jesszuuus!!! Okééé oké segítek csak kérlek maradjon ott a sodrófa ahol van!!!!- nyelt egy nagyot, majd hátrált egészen a falig, mintha az valamiféle menedéket nyújthatna neki.

- Jó fiú!^^

Egy óra körül a leves még a tűz fölött melegedett.( igen Auya is segített, megpucolta a zöldségeket) Áthívtam Kazukit ebédre, és hát nagyikám még mindig a piacon barangolt - ezek szerint. Nem könnyű vele elmenni oda....ha meglát valamit ami tetszik neki, képes egy fél órát azon filózni, hogy megvegye-e. Legtöbbször vele megyek mert ha nem teszem akkor mindent megvesz.....

Éppen ebédhez terítettünk amikor kopogtak.

- Kinyitoom!!-mentem oda az ajtóhoz egy tányérral a kezemben.

- Yo! Hanako!!! Kösz a meghívást!-vigyorgott a képembe Kazuki.

- Neked is szia rosszfiú^^!- pacsiztam le vele.

- Hát téged meg mi lelt ember?? Mitől van ilyen besavanyodott és meggyötört fejed?!-Célzott a vöröslő fejű Asuyára- Ó Hanako-chan csak nem te csináltál vele valamit tegnap este???- vigyorgott perverzen a másik legjobb barátomra. Megvan az előnye ha az embernek csak fiúbarátai vannak, de ugyanakkora hátránnyal is bír. Néha túl perverzek, vagy olyan témákat hoznak fel amire egy lány nem tud mit válaszolni, illetve reagálni.

- HOVA GONDOLSZ BAROM?!-vágtuk rá kórusban Asyuyával.

- Jól van nem kell leüvölteni nyugi! Egyébként mi az ebéd???

- Húsleves- vágtam rá.

- Ó az király, csak nem téged főztek meg Asu?

- Amint látod élek és virulok Hülyegyerek....Habár nem sok kellett hozzá...Hallod sodrófával fenyegetett!!- Asuya színművészeti tehetsége kifogásolhatatlan ha arról van szó, hogy miket élt át egy átlagos napon.

- Úristen Hanako-chan mikre vagy te képes?! Először elbűvölöd az éjszaka, utána meg sodrófával fenyegeted?! Nem ismerek rád mióta vagy te ilyen perverz?!- az az idióta és széles vigyor most is levakarhatatlan a feketehajú barátom fejéről.

- TE..TE..TE PERVERZ MOCSKOS FANTÁZIÁJÚ ÁLLAAT!!! MÉGIS MIKET FELTÉTELEZEL TE RÓLAM HAA?!!! MINDJÁRT TÉGED FOGLAK NYAKONVÁGNI A SODRÓFÁVAL TE NYÚLKÉPŰ!-üvöltöttem le a fejét olyannyira, hogy még Asuya haja is megrezdült.

- Na! akkor most együnk mert kihűl a leves, és nem nem a bátyámat főztem meg Hülyegyerek...!-intéztem a mondandómat leginkább a legidősebbnek. Néha rosszabbak mint a kisgyerekek, annak ellenére, hogy tizenévesek, és idősebbek nálam. Most már értem miért mondogatta a nagyi folyton - az ő szerinte hatalmas tanulságot. ,,Egy kapcsolatban vagy barátságban mindig a nő az ész, a férfi meg az erő és az idióta hős!"

Ebéd után nekiálltam elmosni az edényeket amikor megéreztem a Hülyegyerek tekintetét a hátamon. Oh rosszul fogalmaztam. A tekintete lejjebb vándorolt és hallottam, hogy közeledik....Nem igaz ez a nőcsábász semmiből sem tanul...Lehet idősebb mindkettőnknél, de azért ő sem tehet meg mindent amit csak a perverz fantáziája diktál.

- Akarsz valamit Kazuki?

- Áááh...Fenébe lebuktam igaz??? pedig olyan formás kis segged van.....

- Ó igazán??!- nem kellett sok ahhoz hogy felmenjen bennem a pumpa, és izomból fejbevágtam az előbb elmosott serpenyővel.

- Aú! Úgy néz ki a kis vöröskénk ma igen morcos, ha már ott tartunk, hogy fém tárgyakkal csúfítja el tökéletes személyemet....!- simogatta fájdalmas arccal a fájó pontot a fején.

- Megérdemelted. Legalább ne engem hanem a hódolóidat fogdosd. Tudtommal nem szenvedsz belőlük hiányt.

- Természetesen!- a helyes fejéhez tartozó tökéletes csábító mosoly most is levakarhatatlanul ott virított a fején.- De mostanság elég kevés van belőlük...- a színjátszás tehetsége benne is maximálisan megtalálható... Kezdem elhinni, hogy a végén még felcsapnak vándorszínészeknek.

- Történt valami??-jött ki Asuya a szobámból a kedvenc könyvével a kezében kérdő tekintettel vizslatva minket.

- Igen a húgod fejbevágott egy serpenyőveel!!!- orrát felhúzva vágta le magát az egyik székre.

- Hugi hogy tehetted?! Nem bántjuk az idősebbet! Hol marad a tisztelet?!- mintha ő annyira tudná mi is az a tisztelet.

- Ott ahol hagytad.- ültem le én is az egyik székre.

- Nagyon vicces. kifejtenéd bővebben miért is vágtad fejbe az imént a feketeséget?- Asuya karba tett kézzel állt meg előttem. Mint a szidásra váró gyerek előtt.

- Ha már a tiszteletről van szó. Tudtommal a kisebbet nem szokás fogdosni.

- Nem is értem hozzád csak szuggeráltalak!- pattant föl Kazuki a helyéről, ahol nemrég még a lábát lóbálta.- Nem mindegy hogyan mondod!

- Mindketten fejezzétek be! Hanako legközelebb ne üsd meg ezért, Kazuki te meg fogd vissza a nőleső igényeidet! Nem kocsmában vagy!- Asuyában elpattanhatott valami, mert nem szokott így kimenni a sodrából. Mindig mindent halálosan higgadtan kezel.

- Nem tehetek róla női ösztön.- fordultam el a két fiútól és keresztbe tettem a lábaimat.

- Ehh fárasztóak vagytok.- Asuya megadóan sóhajtott majd ledobta magát a kanapéra Kazuki mellé.- Néha nem is értem hogy férünk meg egymás mellett mind a hárman...

- Talán mert egy városban élünk.- vonta meg a vállát az ismét vigyorgó Kazuki.

- Van benne valami.- mondtam
- Van benne valami.- mondta Asuya. Majd mindhárman egymásra mosolyogtunk.

-------------
Ehh bocsánat, lustácska voltam hamarabb felrakni.... Remélem tetszett ;)