Aspid szemszöge

Alig aludtam, annyira izgultam. Reggel gyorsan megfürdöttem é már öltöztem is. Felemeltem a pólóm. Már elmúlt a varázslat hatása. Látszódik az összevarrt seb. Nem érdekel! Akkor is elmegyek!
Lecseréltem a kötést és a fegyvereimért nyúltam. Elvettem apa kardját a polcról és a régi kardom helyére raktam. Felvettem a nyíltartó tegezem, amiben az íjam és nyilaim voltam, majd felvettem a hátamra. Sok dobókést is elraktam. Majd megpillantottam a polcom végén a harci tűimet. Ezeket olyan pontokba is be tudom szúrni amiknek halálos, vagy bénító hatásuk van. Ezeket is elraktam. Már csak egy darab van amit fel akarok venni, egy olyan kesztyű aminek az alkar részért páncél veszi körbe, így ha két kardos illető az ellenfelem, akkor a kezemmel is tudok védekezni. Biztos azt gondoljátok, hogy nem kell ennyi fegyver. Pedig de. Nem fogom alábecsülni az ellenfelem, mert tudom, hogy vannak nálam jobbak.

-Aspid indulunk!-hallottam apa hangját.
-Megyek!-kiabáltam és kiléptem a szobám ajtaján. Kodával találtam szembe magam. Nem mondott semmit csak szorosan megölelt, mintha az élete múlna rajta.
-Csak nem rájöttél?-kérdeztem lágyan, de választ így se kaptam.-El fogok késni.-mondtam, majd Koda lassan elengedett.-A legjobb formámat fogom nyújtani és én leszek a legjobb.-mosolyogtam magabiztosan.
-Igéred?
-Igérem.

Kiértem apához, a palota elé.
-Na itt van már?-kérdeztem célozva a "járműre" ami a helyszínre vinne. Mindig más állatot küldenek az emberekért.
-Már itt kéne lennie...-ebben a pillanatban láttunk meg az égen egy hatalmas ráját. Egy égi rája. Ez érdekes lesz. A rája gyönyörű színekben pompázott. Lila, sárga és rózsaszín színek kavalkádja volt az egész állat.

Felültem rá török ülésben apa pedig csak mellettem állt a ráján. Ő már utazott ráján vagy csak menőzik?
Az állat felemelkedett és apa megingathatatlanul állt egy helyben. Tudja, hogy két óra az út ugye?
Én szépen elterültem és a felhőket néztem.
-Látom jól felfegyverkeztél. Félsz?-nem láttam, de éreztem tekintetét magamon.
-Nem. Izgatott vagyok. És még csak a felét láttad a fegyvereimnek. De nem azért mert félek, csak nem becsülöm le az ellenfelem.
-Ez bölcs dolog.-hallottam az elismerést.
-Tudom.
-De ugye tudod, hogy nem csak a harctéren lesznek ellen feleid. Mivel a királyi családból származol a kommentár biztos beléd fog kötni. Szóval a népet is meg kell győznöd arról, hogy nem a család miatt jutottál el idáig, és arról is hogy bízhatnak benned.-figyelmesen hallgattam apám tanácsát.-És mit csinálsz, ha egy nagyobb darab az ellenfeled?
-Megpróbálom állon találni és ha megszédül akkor kirugódom a lábait.
-Tényleg felkészültél.
-Kételkedttél?- ultem fel és rosszallóan néztem rá.
-Nem dehogy!-emelte fel kezeit védekezés képpen. Kis hazug.

☆☆☆

Unalmas. Az út rohadt unalmas. Szép volt a táj meg minden, de mikor már egy másfél órája utazol elég unalmas.
-Ne szenvedj.-hallottam apám hangját. Persze véletlen se érezne velem együtt...
-De unalmaaaas.-nyávogtam. Ekkor apa leült és megsimogatta a rája fejét. Hirtelen gyorsulni kezdett. Aztán megint megsimogatta és ekkor a rája fejjel lefelé repült, zuhanni kezdtem de még időben elkaptam a hátán lévő tüskék egyikét. Csak úgy lógtam, de élveztem.
-Na ez már elég izgalmas volt?-kérdezte apa egy kisfiús mosoly kíséretében.
-Igen!! Mégegyszer!-csillogtak fel a szemeim.
-Nem lehet.
-Miért? Egyszeri csoda volt?-csalodott vagyok. Szivesen kiprobáltam colna még egyszer...
-Azért, mert már itt vagyunk.
-Mi van????

Egyből lenéztem és megláttam a harcteret. Középen volt egy kör alakú küzdőtér és azt körülvette egy hatalmas árok. Mivel ez a kis létesítmény egymagában lebegett a föld fölött, ha beleesel az árokba, neked kampec. 10 kis út vezetett a középső körhöz. Szélen pedig a lelátok voltak. A sok tüskeszerű oszlopok miatt volt egyszerre ijesztő és gyönyörű.

Ahogy egyre közelebb értünk, a középső tömeg egyre nagyobb lett. Több százan lehetnek ott.
-Ne feledd, légy kemény!-borzolta össze a hajam majd leugrott a rájáról a nézők közé és leül egy üres helyre. Felálltam és vártam, hogy az állat leszálljon. Miután sikerült megsimogattam jelezve, hogy elmehet.
-És most már az utolsó versenyzőnk is megérkezett. Aspid hercegnő. Bár még most sem értem mit keres itt egy hercegnő. Biztos apja befolyásának köszönheti, hogy eljutott ide.-nem igazán figyeltem a kommentátor szavaira, de az zavart, hogy mindenki mérhetetlen dühvel nézett rám. Sokan akarnak majd megtámadni. Összefogtam a hajam. Készen állok, nem félek.

Körbenéztem, csak pár lányt láttam, de annál több nagydarab pasit.
Érezni lehetett a vérszomjat a levegőben.
-Jó! Akkor kezdjük a szabályokkal. Mágiát és fegyvereket lehet használni. Ölni tilos...de csak akkor számít valami ölésnek ha az illető azonnal meghal.-szóval igazából lehet ölni. Remek. Ha megölnek kiesel, ha leesel kiesel, ha nem tudod folytatni a versenyt kiesel. Akkor van vége a játéknak, ha csak 12 ember marad. Jó szórakozást!-komolyan? Játék? Persze...-Akkor kezdődjék a kiválasztás!!-ordított bele a mikrofonba, majd elkezdődött a vér fürdő.