Másnap reggel határozottan keltem. Ha én kételkedek magamban akkor már nagy baj van. Menni fog! Én leszek a legjobb a kiválasztáson! Ez egy olyan ígéret amit magamnak tettem.

Felvettem a nyíltartó tegezem, majd az övem amin a kardom volt. Az íjamat pedig átraktam a vállamon.Jöjjön bárki! Legyőzöm!

Apáék éppen reggelezitek.
-Mehetünk. -mondtam határozottan. Apám rám nézett.
-Gyere kicsim! Egyél egy kicsit.-mosolygott rám anya.
-Most nem vagyok éhes.-mosolyogtam. Majd apára néztem. Ő csak felállt és elment mellettem. Én követtem. Majd a folyosó végén megpillantottuk Gnosit.
-Minden készen áll?-kérdezte apa. 
-Igen, királyom!-felelte.
-Remek!-széttárta a palota kapuit.

És ekkor megpillantottam egy háromfős csoportot előttem. Nem a seregből jöttek.
-Nem úgy volt, hogy a sereg embereivel harcolok.-hajoltam apám felé.
-De...de meggondoltam magam.-súgta vissza.-Aspid, ideje, hogy bemutassalak az ellenfeleidnek.-Mutatott a három személyre.- Johhana Wost.-lépett elő az egyetlen lány, bár inkább nőnek mondanám. Haja két oldalt le volt borotválva és szarvai is voltak. Bal karján egy piros tetoválás is virított. Tudtam, hogy erős. És ha jól látom, ő karddal küzd.

- Weal See.-lépett a nő mellé egy férfi. Rövid, barna haja volt arcán pedig egy hatalmas sebhely ami átszelte az egész arcát. Ő neki már nyila is volt, de a derekán észrevettem a tört is. Ő inkább távolról harcol...és látva, hogy csak egy kis tőre van, inkább a varázslatokban jártas.

- Koda Das.-lépet előre a legfiatalabb. Velem egyidős lehet. A srácnak nem volt semmilyen merev páncélzata, minden bőr volt. Szóval biztos mozgékonyan harcol. Az övén sok dobópengét is láttam, ráadásul kettő karddal harcol...talán ő lesz a legproblémásabb.

Nem voltak átlagosak.
-Nos Aspid annyit tudnod kell róluk, hogy bérgyilkosok.-oh bérgyilkosok? Ők az egyetlenek akiknek engedélyük van ölni, ráadásul egy vagyonba kerül őket felbérelni. Amint apám kimondta, hogy bérgyilkosok, mind a hárman felmutatták az engedélyüket. Izgatott vagyok. Alig várom, hogy harcolhassak.-Ez nem olyan mint az eddigi küzdelmeid, ez élet-halál harc.
-Alig várom!-mosolyogtam szélesen. Ők megölhetnek, igaz én is ölhetek de csak is önvédelemből.
-Tudod, apád utálhat ha meg akar öletni...ráadásul hallottuk, hogy a kiválasztásra készülsz. De, őszinte leszek egy elkényeztetett hercegnőből- nem engedtem, hogy befejezze. Ugyanis előrántottam az egyik dobópengém, amit csak biztonság kedvért raktam el, és eldobtam. Elsuhant Koda arca mellet, még egy kicsit meg is vágta, majd a mögötte lévő fába állt bele.
-Nem vagyok igazi hercegnő! És ha azt akarod mondani, hogy nem lesz belőlem őrző, akkor kösz szépen, de elégszer halottam.-a srác csak gyilkosan meredt rám.-Jaj bocs, megsértettem volna a baba pofidat?-kaptam a számhoz.
-Arthur! Arthur!-vágta ki anya az ajtót, nyomában Zaffirával.-Mégis, hogy képzeled, hogy bérgyilkosokat veszel fel azért, hogy megöljék a lányunkat??!-anya teljesen kiakadt. Amit megértek, hisz neki már az nem tetszett, hogy egyáltalán jelentkeztem a kiválasztásra. És most akár meg is ölhetnek. Teljesen megértem anyát, de ha pár bérgyilkost nem tudok legyőzni, akkor hogy tudnék több száz legjobb harcost legyőzni?
-Athéné, Aspid elég idős ahhoz, hogy eldöntse mit akar csinálni.-mondta apám teljes nyugodtsággal.
-Nem! Egyáltalán nem! Még csak 15 éves! Csak húsz éves kortól szoktak kiválasztásra menni!-kiabált anyám.
-Anya...hadd csináljam!-néztem könyörögve..
-Nem! Az anyád vagyok! Nem engedem.-erőlködött.
-De nem is vagy az igazi anyám!-amint kimondtam megbántam. Egyszerűen csak kicsúszott. El is kaptam a tekintetem. 
-Igazad van. Nem vagyok a vér szerinti anyád, de szeretlek. Ha akarod csináld, ölesd meg magad, de én nem fogom végig nézni!-vágta hozzám, majd megfordult és elviharzott.
-Nem családi dráma miatt jöttünk!-mondta unottan Koda. Rákaptam a tekintetem. Hogy lehet valaki ekkora paraszt? Éreztem, hogy elönt a düh. Csak meredtem Kodára. Sajnos éreztem, hogy a szemem kezd átváltozni, és hogy a bennem lévő szörny is utat akar magának törni. De az utolsó pillanatban egy kéz zökkentett ki. Ez a kéz a vállamon pihent. Felnéztem, apa volt az.
-Szóval igazak a pletykák.-halottam meg a nő hangját. Megvetés, és egy kis félelmet is éreztem a hangjában. pedig nem tűnt annak az ijedős fajtának. Majd Kodára vándorolt a tekintetem. Térdei elkezdtek remegni. De próbálta leplezni a félelmét.
-Nos, kezdhetjük?-Kérdeztem.-Ki lesz az első ellenfelem?
-Én.-emelte fel a kezét a férfi. Azt hiszem Weal a neve.
-Rendben.-a többiek arrébb húzódtak, így mi ketten maradtunk, a palota előtti téren.
-Észrevettem, hogy igencsak részletesen végig mértél minket. Rájöttél valamire?-kérdezte.
-Igen, elég sok mindenre. Te nem szereted a közel harcot, ezért nincs is kardod, csak egy kis töröd, az is csak a biztonság kedvéért. Aztán ott van a páncélzatod, sok benne az ezüst, tehát ha úgy alakul akkor még be is tudsz vállalni egy két vágást. Mivel közelharcban fogunk megmérkőzni, gondolom nem fogod használni az íjad és a nyilaid. Szóval marad a varázslat.-mondtam ki egy szuszra. Éreztem magamon a sok megdöbbent pillantást. De volt egy büszke is, tuti apa volt az!
-Huh, most megfogtál. Nem semmi ennyi mindent megállapítani első látásra. De ez még nem jelent semmit. ASTAR!(Villám)-mondta és össze érintette két mutató ujját. Majd hirtelen mindkét kezét villámlás borította be. Villám mágia. Majd kezét felém nyújtotta így a villám egyenesen felém jött.
-Zemja!(Föld)-emeltem az öklöm az arcomhoz ezáltal föld falat húzva magam elé, így nem belém, hanem a falba ütközött a villám.-Nem rossz, de alap elemmel nem fogsz tudni legyőzni!-lengetem a karom magam mellé, így eltűnt a fal.
-Yis!(Jég)-kinyújtotta a kezét, széttárta az ujjait és csak a hüvelyk ujját hajlította be és kezeit egymásra tette. Majd egy jégsugár száguldott felém. Előrántottam a kardom és maga elé tartottam, szétvágva a jeget. Majd felugrottam a levegőben lévő jégre és Weal felé futottam. Ugyan azzal a kéz mozdulattal, a földhöz fagyasztottam a lábait. Majd megálltam előtte.
-Még van mit tanulnod a varázslásról...-guggoltam le így beletudtam nézni a szemeibe.-Biztos, hogy bérgyilkos vagy?-döntöttem meg a fejem. Láttam Weal arcán,hogy dühös.
-Én jövök!-rántotta elő kardját Johanna és nekem rontott. Csapásai gyorsak voltak, pedig nem egy kis kardot forgat. Dühös volt. Gondolom azért, mert legyőztem a férfit. De ha valaki dühből harcol, akkor már vesztett is. Gnosi mindig ezt mondta. Ezt a tanácsot kihasználva, leguggoltam és kigáncsoltam a nőt.
-Ha dühből támadsz már vesztettél is.-mondtam, nyugodtan. Ha az ellenfeled zaklatott, akkor neked minél nyugodtabbak kell lenned! Ez volt az első szabály amit megtanultam. Lehunytam szemeim,  mély levegőt vettem.
-Ne játszd itt a nagymenőt!-ordított rám. Csukott szemmel is pontosan meg tudtam határozni, hogy hol van. Kinyitottam szemeim. Ekkor  láttam meg fölöttem Johannát. Kardjával épp le akart sújtani. Karjaimmal egy x-et képeztem.
-Igras! (Pajzs)-kardja megállt a levegőben. A pajzsom miatt. Megfogtam a kardját, kirántottam kezei közül és eldobtam.
-Feladom.-emelte fel kezeit. Ez most komoly? Egy bérgyilkos feladja?
-Mi van??-akadt ki Koda és elindult Johanna felé.-Mégis hogy nevezhetitek magatokat bérgyilkosoknak ha egy kislánytól megijedtek.
-Ez a kislány...messze nem csak egy kislány.-válaszolta, a még mindig jégbe fagyott lábú Weal.
-Ugyan kérlek, tud kardot forgatni meg pár varázslatot...ez nem nagy cucc!!-kiabálta Koda.
-Ha tényleg ennyi lenne...akkor te se csináltad volna össze gatyádat, amikor felhúztad!-mondta Weal.
-Nem a drámázást akarom hallgatni!-mosolyogtam szélesen Kodára, mire egy szúrós pillantást kaptam.
-Koda! Ideje mennünk!-mondta Johanna.
-Nem megyek sehova! Nem futok el...
-Jó...de ugye tudod, hogy ő is ölhet?-kérdezte Johanna.
-Tudom, de úgy se fog!-mosolygott rám kárörvendően.
-Akkor te maradj itt! Mi megyünk!-mondta Johanna. Én pedig Wealhez mentem.
-Orah!(Tűz)-majd öklömet a számhoz emeltem és óvatosan belefújtam, így lassan leolvadt a jég a lábáról.
-Köszönöm.-mondta Weal, bár nem értettem miért köszöni meg, hisz miattam volt eleve megfagyasztva...

Végül Johanna és Weal tényleg elment. Es Koda itt maradt, és ahogy látom, igen elszánt...