A következő napokban eldöntöttem, hogy a lehető legkevesebb energiámat fogom a munkámra pazarolni. Hiszen úgysincs mit csinálni, amikor meg van, akkor a főnököm élvezettel szívja a véremet. Ahhoz képest, hogy annak idején Cony Smith-ként találkozva vele könnyedén hoztam zavarba, jelenleg már azon van, hogy ő hozzon engem kínos helyzetekbe.

Greg ezt azzal magyarázta, hogy én vagyok az első akivel szócsatákat vívhat és ez iszonyúan tetszik neki... Az oké, hogy neki tetszik, de mi van velem? Nekem egyáltalán nem jön be, és főleg azért mert a végén mindig én maradok alul. Pedig én nem szoktam alul maradni...

Felszívtam magam. És eldöntöttem akármennyire is taszít a sógorom, sosem fogok megtudni róla semmit, ha nem kerülök a társaságába.

Az ebédszünet előtt megkörnyékeztem Greget, hogy mit szólna hozzá ha meghívnám őt meg a többi kollégát is egy ebédre. Mondtam, hogy egy kicsit szégyellős vagyok a többiekkel, nem e segítene. Szó se róla kicsit furcsállta a dolgot, de azt mondta megszervezi nekem. Iszonyat hálás voltam érte, mert félő ha nekem kell például Thomast személyesen elhívnom képes vagyok búcsúzóul képen törölni.

Éppen az elém rakott iratokat rendszereztem, ez volt az idáig kapott légérdekfeszítőbb feladatom. Mondjuk pontosan tudom, hogy csak azért kaptam, hogy hibát kereshessen bennem Mr. Thomson. Volt egy olyan érzésem, hogy nem azért köt belém állandóan, amit Greg állított, hanem mert azt akarja elérni, hogy felmondjak. Hiszen ha belegondolok, akkor ezt az anyja látogatása után műveli, és az is nyilvánvaló volt, hogy rosszul érintette, hogy a várakozásokkal ellentétben megkedvelt a nő.

Igazából nem nagyon értettem ezt a civódást közöttük, mert például az én szüleim is szoktak nyaggatni, hogy ideje lenne megállapodnom, de ezt sosem vettem fel olyan tragikusan, hogy most ezért áltitkárt alkalmazzak...

Mondjuk ez nekem csak jól jött, szóval talán nem is érdemes ezzel foglalkoznom. Bizonyos dolgokba amúgy sem jó belefolyni.

- Kész vagyok! - jelent meg előttem Greg, hatalmas vigyorral az arcán. - Mr. Thomsont most kivételesen jó kedvében találtam és elengedett. - kacsintott rám és nyújtotta a kezét, hogy karoljak bele.

- Neked engedélyt kell kérned rá? - kapkodtam gyorsan össze a táskámba a holmim és fogadtam el az udvarias kéznyújtását. Megmondom az őszintét, amióta csúnya lányként élek, elég kevés figyelmességet kaptam a másik nemtől, ezért jól esett a férfi gesztusa.

- Persze... - fújtatott, és biccentett a többieknek, hogy csatlakozzanak. - Általában elvárja, hogy én is az irodámban ebédeljek, vagy hogy menetközbe kapjak be valamit. - húzta el a száját, majd tartotta a lift ajtaját, hogy mindenki elérje azt.

Ezek után elég gyérül folyt a társalgás a kis közös étkezésünkkor. Úgy érzem, maguk az emberek sem kommunikatívak, kivéve persze Thomashoz és Ginához hasonló nagymenőket. Mindig ők uralták a beszélgetést és valójában nem is voltak kíváncsiak az olyanok véleményére, mint én vagy a félszeg kisegítő lány.

- Olyan kedves tőled, Marie, hogy meghívtál minket ebédre. Remélem nem vagyunk a terhedre! - szólalt meg Gina és fordult felém hirtelen. Valójában szerintem csupán azt akarta letisztázni, hogy akkor állom-e a cehket.

Én, Greg és a tanonc lány az asztal sarkán ültünk miközben a többi 8 kolléga vidáman traccspartizott egymás között. Fel is kaptam a fejem, amikor a nő hozzám intézte a szavait. - A nevem Maria. - mondtam műmosollyal az arcomon.

- De a Marie, sokkal jobban illik hozzád! - mondta nyájas hangján, majd cinkos tekintettel összenézett a vele szemben ülő férfival. Most komolyan velem akarnak szívózni? Látom a szemükben, hogy ez egy közös gúnyolódás velem kapcsolatban. Talán csak nem a jó régi Marie kicsi báránya gúnynevet kaptam tőlük. Általánosban sokszor megkaptam ezt a göndör hajam miatt...

- Akkor neked ezért van ilyen prostis neved, mint a Gina? Mert ez illik hozzád? - méláztam el naivitást színlelve. A mellettem ülő Greg erre a beszédre arcon köpte vízzel a vele szemben lévő szőke cicababát. Az asztal körül kisebb moraj futott végig, de azt nem tudtam, hogy az én beszólásom vagy a férfi köpési támadása miatt volt.

Gina dühösen méregetett, nekem pedig az egyik részem dicsérte a szarkasztikus énemet, de bennem volt az is, hogy ezzel a húzásommal se segítettem azon, hogy közelebb férkőzzek hozzájuk.

- Ti is annyira várjátok az évvégi bulit, mint én? - kiáltott fel hirtelen Greg, magára vonva ezzel mindenki figyelmét.

- Milyen bulit? - kérdeztem vissza azonnal, de a fiú csak tudálékosan leintett.

- Minden évben a fénypont, amikor a cég kihozza a legmodernebb, legvagányabb Nicota modellt, és ezt egy hatalmas parti kereteiben teszi. Persze nem mindenki hivatalos ide, de mi mint marketingesek szinte alap tagok vagyunk. - kacsintott rám, és megfigyelve a többiek arcát mindenkin hatalmas büszkeség lett úrrá.

A további percekben ez vette át a főtémát. Engem különösebben nem izgatott, mert átaludtam már megannyi sznob partit, így tudtam el nem megyek oda. Mindenki zsibongva mesélte el, mennyire várják, én pedig egyedül annál a résznél kaptam fel a fejem, ahol arról beszélgettek ki kit hoz majd magával.

- Hát nekem jelenleg van egy cuki srác, akit szívesen elvinnék, de két hét még hosszú idő... kitudja mi történik addig. - rántott vállat kacér mosollyal a Greg által leköpött szőke 'kolléganő'.

- Én természetesen a férjemet hozom... persze csak, ha találunk bébiszittert a kicsinek. - Gina ezeket a szavakat egyenesen a szemembe mondta, utalva arra, amivel korábban megvádoltam. Majdnem felhorkantottam. Attól mert családja van nem lehet prosti? Nagyon sok példa nem ezt bizonyítja...

- Tom, te meg miért nem hozod el az ex-nejed? - nevetett fel az említett mellett egy köpcös férfi.

- Úristen csak az kéne! - játszotta meg a hidegrázást a volt sógorom. - Nincs kedvem a nyávogását hallgatni. Komolyan mondom a vele való kapcsolatom volt életem legrosszabb döntése. - grimaszolt. A kezem az asztal alatt ökölbe szorult és erős volt bennem a késztetés, hogy átugrok az asztalon és a desszert késsel nyakon szúrom.

- De azt ne mond, hogy nincs már egy másik nő a láthatáron! - mondta cinkos mosollyal egy másik kolléga. Feszülten figyeltem Tom reakcióját és hálát adtam a többiek kíváncsiságáért, hogy végre valamilyen információmorzsához juthatok.

- Azt nem mondom... - vigyorgott. Vigyorgott. Hogy verném ki az összes fogát! - De amíg nem zárul le a válás, addig nem akarok semmibe belebonyolódni. - rántott vállat, majd terelte el magáról a figyelmet.

Én viszont csak rá tudtam figyelni, tudtam, hogy ez lesz. Nagyon is óvakodik attól, hogy hírbe hozzák mással, de azt is tudom, hogy a válás másnapján már lesz kivel henteregnie.

Sok információhoz nem jutottam a társalgás során, szóval elég ráfizetős volt ez a haditervem. Rohadt sokat tudnak enni... persze lehet csak az ingyen kaja hozta meg az étvágyukat.

Végül is a többiek hátrahagytak minket. Így mi hármasban, mint a társaság selejtje léptünk utoljára az épületbe.

- Most lehet furán fog hangzani.. - kezdte sután a mögöttünk lévő kisegítő lány. - De te korábban modellkedtél? - kerek szemekkel fordultam felé. Én Gregbe karolva vonultam végig az előtéren és megfeledkezve magamról lépdeltem úgy, mintha a régi önmagam lennék magassarkú cipőben.

- Soha.. - ráztam a fejem, és kezdtem szándékosan botladozni. - Viszont a te arcoddal én biztos elmentem volna annak... - tereltem gyorsan témát és mutattam valóban hibátlan arcbőrére.

A lány azonnal elpirult és hirtelen Greg is zavarba jött. Ezért egy ötlettől vezérelve fordultam a férfi felé.

- Ugye milyen szép Holly? - néztem fel a megilletődött barátomra, aki csak pipacsvörös arccal bólogatott. Na, mi a franc! Lehet mégsem meleg? Hatalmas vigyor terült el az arcomon és rájöttem, hogy lesz még egy célja az itt létemnek. - Megmondom az őszintét, azt hiszem egyedül veletek tudok kijönni ebben a kócerájban... legközelebb csak mi hárman? - kérdeztem ördögi mosollyal ajkamon, mire a másik kettő csak sután bólogatott. Jaj, de rég játszottam már a kerítőt! Azt hiszem épp ideje már egy kicsit beleütnöm az orromat más dolgába...

A liftből kilépve még mindig az elégedett arc terült el az arcomon, de szinte azonnal le is hervadt, ahogy megláttam a főnökömet dühösen felénk masírozni.

- Margaret mégis mit képzel magáról, hogy csak úgy lelép a munkaidejében? Tudja maga milyen kellemetlenséget okozott? Csak az a rohadt feladata volt, hogy az asztala mögött üljön! Hát még ennyit se képes elvégezni? Ki adott magának engedélyt arra, hogy elmenjen? - magából kikelve kiabált velem, mire bennem automatikusan felment a pumpa. Inkább, ő mit képzel magáról, hogy így mer viselkedni bárkivel is? Éreztem ahogy mögöttem a szende lány megrezzen és, ahogy Greg szorít a karfogásomon. Rohadtul utáltam, ha valaki meg akarta félemlíteni a másikat, szóval félő volt, hogy megint tombolni fogok...

Kirántottam a karomat Greg szorításából és félelem nélkül dobbantottam a főnököm előtt.

- A nevem Maria! - mondtam erélyesen és szakítottam ezzel félbe a harácsolását. - És nincs semmilyen pont a szerződésemben arról, hogy nekem engedélyt kell kérnem arra, hogy megtartsam az ebédszünetem! - még nem ordítottam, csupán hangot adtam a véleményemnek,de valójában már ez is elég volt rá, hogy a kollégák hatalmas szemekkel méregessenek minket.

Észrevéve a kíváncsi tekinteteket Mr. Bunkó nem folytatta a kioktatást, hanem dühösen megragadta a karomat és berontott velem az irodájába. Hatalmas csapódással zárult be mögöttünk az ajtó, és annak ellenére, hogy elviekben ketten vagyunk, biztos vagyok abban, hogy legalább 10 ember tapadt az ajtóra kihallgatva minket.

- Megmondaná mégis mit képzel magáról? - fakadt ki fojtott suttogással. Láthatóan vissza kellett fognia magát, akárcsak nekem. Csak abban reménykedhettünk, hogy nem egyszerre fogunk majd kifakadni...

- És maga? - kérdeztem vissza azonnal. - Attól mert maga a góré, még nincs joga senkivel sem úgy beszélnie, mint a kutyájával! - hunyorogva néztem fel rá, miközben lábujjhegyre emelkedtem, hogy még 'fenyegetőbbnek' tűnjek.

- Képzelje, a kutyámmal szemben sose kell felemelnem a hangomat, mert még ő is képes megcsinálni azt, amit kérek tőle! - közelebb hajolt hozzám. Megpróbált arra késztetni, hogy hátrébb hajoljak, vagy visszaereszkedjek a földre. Ám éltem én már meg kényelmetlenebb pillanatokat, ezért rezzenéstelenül tűrtem, hogy arca szinte az enyémet súrolja.

- Képzelje, én meg nem a kutyája vagyok, hogy parancsolgasson nekem! - éreztem, hogy egyre ingerültebbé válik a feleselő hangnememtől, és habár tudtam, hogy az ésszerűbb az lenne, ha csendben maradnék, valahogy a vérem vitte tovább a vita fonalát. - Jobb lenne, ha megtanulná azt az egyetlen szót, hogy kérem, és akkor az emberek nem menekülnének a társaságából!

- Ne keverjen össze magával... - grimaszolt rám. - Nem én fizettem egy vagyont, csak azért, hogy a kollégáim elfogadjanak. - leesett állal vettem tudomásul ezt az övön aluli ütést. Az volt a gond, hogy külső szemlélő szerint, valóban így nézhetett ki a helyzet, de mivel én pontosan tudtam, hogy nem igaz, igenis rosszul esett a túlbecsült lelkemnek.

- Szóval azért mérges, mert magát nem hívtam meg? - tettem karba a kezeimet és néztem rá kihívóan. Ha harc, legyen harc. Ha valótlanságokat állít rólam, akkor én is azt fogok róla.

- Pf... - rázta tagadóan a fejét. - A problémám az, hogy maga nem volt itt, amikor kellett volna! - végignézett rajtam és undorodva grimaszolt rám. - Be volt ütemezve egy megbeszélésem, és egy 10 percet ácsorgott az ajtóm előtt az ügyfelem, mert fogalma sem volt, hol van a titkárnőm, hogy bejelentse a megérkezését. - szemrehányóan beszélt, én pedig csak megforgattam a szemeim.

- Uram, atyám! - tártam szét a kezeim. - Maguk nagy urak belehalnak kopogni és kinyitni egy ajtót? - értetlenkedtem.

- De hát, ez a maga feladata! - fakadt ki újból a férfi. Amúgy jobb esetben igazat is adtam volna neki, viszont szerettem a legvégsőkig védni az igazam, még ha nem is az volt a valóság. - Maga.. maga.. - láthatóan most ő nem találta a szavakat, mire azonnal mosoly szaladt fel az ajkaimra.

Reflexből nyújtottam rá nyelvet, a múltkori veszekedésünkre emlékeztetve, amikor én voltam a kifakadó fél. Hirtelen értetlenül rázta meg a fejét, majd ugyan vissza akarta fojtani, de ő is elvigyorodott az emléken.

Felkacagtam, és egy pillanatra el is felejtkeztem arról, hogy ez a férfi milyen unalmas, csak azt láttam magam előtt, hogy sokkal inkább helyes!