Megcsókolt.

Abban a pillanatban az agyam kikapcsolt, és semmire nem tudtam gondolni, csak automatikusan emeltem fel a kezeim és kapaszkodtam az ingének a nyakába. Az a feszültség, ami napok vagy inkább hónapok óta köztünk volt, most egy lufiként durrant ki és tűnt el.

Nem tudom meddig tartott és azt se, hogy végül hogyan szakadt meg. Az én agyam már csak akkor kapcsolt be, amikor homlokunkat egymásnak döntve pihegtünk. Csukott szemekkel számoltam magamban tízig, majd még tovább. Rettegtem a gondolattól, hogy esetleg ha kinyitom, szembekerülök a valósággal és elszáll a mostani varázs. 

- Sosem éreztem még így... - a férfi mély hangja megborzongatott.

- Én sem - haraptam az alsó ajkamba. Óvatosan felnéztem rá. Ha el kell tűnnie a varázsnak, hát legyen... ehelyett azonban még több pillangó keletkezett a gyomromban. A tekintete rabul ejtett és amit benne láttam, az teljesen meghatott.

- Nem akarlak megijeszteni... de azt akarom, hogy tudd, én ezt veled komolyan gondolom, és eszem ágában sincs elengedni téged. - nagyot nyeltem. Álmodom, vagy mi történik? Hogy lehet, hogy ez a dögös pasi akar tőlem bármit is? Hiszen nem vagyok se szép, se gazdag... lehetséges lenne, hogy önmagam miatt szeret?

- Miért? - bukott ki belőlem. Elmosolyodott, és a pillangók élénk táncba kezdtek bennem.

- Mert beléd szerettem. - döbbenten hagytam, hogy egy tincset a fülem mögé igazítson, majd pedig az államat megpöccintve becsukja a számat. Oké. Tudom, hogy nem vagyok százas, de hogy ő sem az, az is biztos... Honnan szedett bolondgombát, amivel kiütötte magát? Vagy ivott valamit? Biztosan nem lehet józan! Ahhoz túl sok hülyeséget hadovál össze... 

- Ne viccelődj ilyesmivel... - nevettem fel kényszeredetten, majd pedig igyekeztem kibontakozni az öleléséből. Tudom, hogy ki vagyok, ki voltam, és kit alakítok. A felhozatalból pedig a jelenlegi énem lenne az, akibe a legkevésbé tudna bárki is beleszeretni...

- Nem viccelek! - rántott vissza az ölelésébe. - És olyan jó érzés, hogy végre kimondhatom ezt! - az arcát a nyakamba temette, mire megborzongtam. - Elképesztő ember vagy Maria! Imádok veled szócsatákat vívni. Szeretem, ahogy kiállsz másokért, és ahogyan a helyzeteket tudod kezelni! - a szavai hatására kiszáradt a szám.

- Ez biztos valami hülye álom! - ráztam meg a fejem. - Ez tuti nem a valóság! - kijelentésemre felnevetett és felemelte a fejét.

- Ezek szerint te rólam álmodozol? - nevetett és én is ezt tettem. Már tényleg csak abban reménykedhettem, hogy ez egy ábránd. Mert ha nem, kellő hülyét csináltam magamból újból...

Válaszomat egy határozott kopogás zavarta meg. Hatalmasat ugorva téptem ki magam az öleléséből. Ő persze vigyorogva ült rá az asztalára és tette zsebre a kezeit.

- Ezt még folytatjuk! - mutatott rám, majd kikiáltott és Greg suhant be az irodába.

- Van egy kis gond, főnök! Véletlenül egy időpontra írtam mind a két Placher fivért... azt hittem együtt fognak jönni.. - bűnbánóan nézett a felettesére, aki csak megrántotta a vállait.

- Oldd meg. - mondta könnyedén, én pedig azt éreztem ez a legjobb lehetőség arra, hogy lelépjek. Halk szabadkozások után kimentem a folyosóra és leültem az asztalom mögé. Döbbenten bámultam magam elé, és az utóbbi perceket próbáltam megemészteni. Önkéntelenül csíptem meg magam, és mégse ébredtem fel. De az is lehet, hogy hallucinálok, vagy skizofrén vagyok és elképzelt valóságban élek! Az van, hogy ezeket mind hamarabb elhittem volna mint azt, hogy igaz ami most velem történt...

Sosem csináltam még ilyet, amióta itt dolgozom, de most úgy éreztem eljött az ideje: hamarabb leléptem. Úgyszólván meglógtam, de sajnos nem volt más választásom. Ha én ott maradok és újból elém kerül Mr. Bunkó én biztos, hogy bevörösödök, mint egy róka... szerintem a szavakat pedig még akkor se találnám, ha arcul csapnának vele.

- Túl csendben vagy.. már megint... minden oké? - húgom zavarodottan figyelt engem vacsora közben. Rá néztem és hirtelen azt éreztem el kell neki mondanom. Annyi lehetőségem lett volna, hogy kimutassam én is megbízok benne... idáig mindet elhalasztottam, de talán most bepótolhatom.

Éjfélig fent voltunk Millával, mert egyszerűen mindent kiszedett belőlem a kis bestia. Úgy ujjongott, mint egy kisgyerek, és azt hajtogatta, hogy mennyire boldog, hogy lesz egy sógora. Hiába próbáltam észhez téríteni, mivel sose volt neki olyan, ezért ez egy lehetetlen küldetés volt... Ám miután elmentünk lefeküdni még mindig kattogott az agyam, hogy most mi lesz. Másnap kómásan keltem, és azt éreztem én most mindenhova akarok menni, csak dolgozni nem. A telefonom pittyegett, én pedig automatikusan nyúltam érte. Egy üzenet volt, aminek a feladója nem más, mint Mr. Bunkó volt:

"Csak, hogy tudd. A tegnapi nap nem álom volt, és a terveim közt van, hogy ma is megcsókollak."

Elvigyorodtam, és belefordultam a párnámba. Nem akartam bekattanni, de erősen a szélére kerültem annak az állapotnak. Hirtelen máris volt kedvem munkába menni...

A marketing tervünk ma elkezdődött. A hirdetőplatformok megkapták az anyagokat, és tele volt plakátokkal a város. Több híresség is kapott belőle, akik büszkén mutogatták a közösségi hálójukon... mondjuk nem keveset fizettünk,hogy a megadott sztároknak ne legyen más márkájú telefonja, de állítom, hogy megérte, mert a fiatalokat leginkább így lehet befolyásolni.

Ezzel a nappal pedig felrobban a bomba. Most a konkurencia is rájön arra, hogy kamu adatokat kapott és azok is, akik átadták ezeket. Milla már nem jött, azt mondta nem akarja látni az exe kiborulását. Mind a ketten tisztában voltunk azzal, hogy ő a ludas ebben a történetben...  De legalább ez a tudat segített abban, hogy meglássa a valódi énjét ennek a suhancnak. Egy szánalmas gazember, akinek semmi becsülete se a munkában, se a szerelemben.

Bennem azonban nem csak ez okozott izgalmat. A tegnapi nap újból és újból lepergett előttem. Ryan ajkai még mindig bizsergést okoztak. Önkéntelenül haraptam be őket és úgy lépdeltem végig a folyosón, mint aki a fellegekben járt. Sosem éreztem még ehhez hasonlót...

Volt már kapcsolatom, és azt hittem, hogy szerelmes is voltam, de most rá kell jönnöm, hogy azok nem voltak valódiak. Közel sincsenek, ahhoz, ami most végbemegy rajtam. Egyszerűen érzem, hogy megtaláltam az igazit. Ez megrémisztett, főleg ha belegondoltam abba, mennyi mindent titkoltam el a másik féltől... nehéz lesz, de mégis az buzgott bennem, hogy mi ezen is túl juthatunk!

- Bejöttek már? - kérdeztem Greg-et és Hollyt, akik egymással beszélgetve szobroztak az asztalomnál. Mind a ketten tudták miről beszélek, és egyszerre mondták a választ.

- Igen! - összenéztek és elmosolyodtak. El se hiszem, hogy ezek még nem jöttek össze, mi kéne nekik? Talán egy atomrobbanás, hogy rájöjjenek mit érez irántuk a másik? Azt hiszem a főnököm után velük kell elbeszélgetnem...

Letettem a táskámat és várakozóan néztem rájuk, hogy folytassák a mesét.

- Olyan a fejük, mint egy túlfőtt ráknak. - kuncogott a lány.

- Engem pedig folyton arról kérdeznek mikor jön be Mr. Thomson. - vigyorgott a srác.

- Akkor ezek szerint perpatvart akarnak? - kérdeztem elégedetten. Az lenne a csúcs! Hiszen van bizonyítékunk ellenük, de az mégis csak menő lenne, ha ők maguk árulnák el magukat.

- Nagyon úgy tűnik. - feleltek, mire megint összevigyorodtak. Leültem a székembe és a fejemet csóválva néztem őket. És én magamat hittem nehéz esetnek!

- Nagyon csinos vagy ma! - váltott gyorsan témát az egyikük, mire én is visszazökkentem és végignéztem magamon. A hajam még mindig barnán és göndören virított, a szemüveg is maradt, egyedül Maria ruhatárával nem tudtam megbarátkozni, így lehet most rajtam egy a szememhez passzoló zöld passzos, ceruza ruha. Az egyik kedvenc darabom volt még a Cony énemből...

- Ma végre nem Milla öltöztetett..- nevettem fel, mire ők is elvigyorodtak. Az utóbbi hónapban ők is megszerették azt a csitrit és viccesnek találták utólagosan a kis praktikáit.. - És ma végre elmondom neki is... Kicsit félek, hogy fogadja, de reménykedem a legjobbakban. - hevesen bólogattam és igyekeztem bevonzani a pozitívat. Mindenféle csíre, energiára, tündérkeresztanyára szükségem lesz most.

Ahogy az utolsó szót kimondtam a lift jelezte megérkezését, és Mr. Ryan Thomson kilépett belőle tökéletesen rászabott öltönyében, és bőr aktatáskájával. Szemeivel engem pásztázott, amikor pedig megtalált Holly és Greg között elvigyorodott. Azt hiszem ekkor hagyta el a számat egy elégedett sóhaj. Minden félelem kiszállt belőlem, és most már úgy is éreztem, ahogy korábban mondtam, nem lesz semmi baj.

Ezt az idilli másodpercet egy éles kiáltás zavarta meg.

- Mr. Thomson. Főnök! - Tom hangja végigsüvített az emeleten és félúton felém megállította a szólítottat. A férfi mosolya eltűnt és komor arccal fordult az alkalmazottjához.

- Van egy kis probléma. Beszélhetnénk négyszemközt? - idegesen toporzékolt és láthatóan rengeteg feszültség tombolt benne.

- Nem szükséges. Mondja nyugodtan mi a gond. - letette e táskáját ás karba tette a kezeit. Láthatóan jelezni akarta, hogy ő innen nem megy sehova. Elolvadtam ettől a karizmától. Hogy lehet valaki ennyire férfias?

- Hmm.. ha nagyon muszáj, de én jobbnak látnám.. - próbálkozott a másik, de félbeszakította.

- Mondja! - zengett a hangja. Az alkalmazott feje vörösbe váltott át, és azon gondolkodtam, ha tovább magában tartja a gondolatait biztos felrobban...

- A marketing tervről lenne szó... - érkezett meg hozzá az unokatestvére is. - Hónapok óta csináljuk a terveket, és a tudtunkon kívül ma egy teljesen más széria reklámjaival kellett találkoznunk.

- És? - játszotta az értetlent a másik. - Mi ezzel a probléma?

- Hogy mi? - fakadt ki Thomas. - Mi a jó égért dolgoztat minket feleslegesen? Miért nem tudhattunk a mostani modellről? Minek kellett hülyének néznie? - úgy kiabált a férfival, mintha bármiféle joga lett volna felháborodnia...

- Miért gond az, hogy egy rossz anyagon dolgoztak? - úgy vigyorogtam, mint a tejbetök. Nagyon ügyesen keverte a szálakat, biztos voltam a tervünk sikerében, ezért pedig egy határtalan büszkeség öntött el.

Lehetnék ennél szerelmesebb? Vagyis várjunk.. mi? Megráztam a fejem és újból Ryan-re néztem. Szerelmes vagyok?

Megjöttem!
Csütörtökön jön a kövi!
Az lesz a második kedvenc részem... az utána lévő pedig a legkedvencem!
Úgyhogy ennél már csak jobb lehet.. :D

Sok sok türelmet nektek!
Blacky ❤