Várnak az erdők virágai, fái,
a madarak, a tó és a hallgatás,
hogyan csiripel a rigó az ágon,
és megszűnik bennem az átok-varázs.

Száll az édes illat a levegőben,
a víz tükrében meglátom arcomat,
elfeledném én azt a sok bánatot,
s keresnék újabb, bűbájos harcokat.