I. GENESYS:

Midőn Kronosz időt adott,
Nem sejtette, rút lesz a világ.
Tiszta erkölcsöt nem hagyott,
Csak pusztítást maga után.
A harag vad hullám, s földet ér,
Sziklákat ont a testvéri vér,
Míg isten triádok harcolnak
Egymás ellen. Most lángol az ég,
De dicsőség senkinek sem jut,
Se babér, sem fényes diadém.

***

II. ECCE HOMO:

Jó polgárok hoznak jogot.
Demokráciát építenek.
Nem adva rá különösebb okot,
Dementálnak különbségeket.
Azt mondják még, hogy Athenben
Virágzik a kultúra. S látom,
Az irodalom tévútra ment,
Fakul, mint sárga pergamen.
Nincs semmi olvasnivaló. De mondd!
Lészboszon élsz-e még, drága Szappho?

***

Vért nyaldos a Circus Maximus,
Hüvelykujjak lefelé néznek.
Oroszlánok hoznak szabadságot
S alkonyt a kereszténységre.
Mert az ember csak bálványt imád,
És tudja jól, hogy pénz az Isten,
Számára főbb érték nincsen,
Csak üvölti a Viva aut Morta-t.
Ceasárok dúvadt seregei
Bekebelezik Európát.

***

Tudományokat égetnek el
Hisztérikus, őrjöngő papok,
Csupán csak te vagy az egyetlen,
Ki távoli csillagokba lát.
Mire vársz hát, oh, Galileo?
Te sosem becsmérled az Istent.
Leonardot is szent szék elé
Viszik, mert a tudás itt bűn,
Lehet embert megtéveszteni?
A tudományok kincsestára
Lassacskán végleg kiürül.
Eretnekekkel bővül a lista. Hát
Szétfoszlik Guttenberg szent galaxisa?

***

A liberitasnak elvét hamar
A mocsokba taposták,
És az egalite lett a legalizált
Szemfényvesztés legfőbb forrása.
De a szabadság vágya óta
Lángol a világ, s lángol Európa.
Jaj lesz nektek, királyok hatalma,
Ha támad a nép, s forradalma
Lezúzza az elnyomás véres
Bilincsét, és jöhet egy napon
Ezer hadvezér, száz Napóleon,
Bastille sem húz elétek falat,
Ha királya ellen lázad a paraszt.

Az új ipar sem ad kultúrát.
Forradalma romba dönt könyvet,
Színházat, művészetet, szerelmes
Párok lugasok alatti dialógusát,
Maradva helyettük kapitalista
Eszmények. S már nem gyártunk többé
Szent célért számos szép ideát.

***
Ma béke helyett nagyhatalom
Lett a robbanó töltetű atom.
És szegregálódunk. Nem ott
Zsírosodik, ahol kéne a vagyon.
Szakadék tátong gazdag és szegény
Között. Nagyobb, mint a Grand-kanyon.
Járványok pusztítanak. Féktelen
Szerelem miatt tombol az AIDS.
Az ózon sem nyújt fölénk védfalat,
Lassan túlmelegszünk. Emiatt jég-
Táblák olvadnak a Sarkkör alatt.

Mi lesz veled, Gaya, Földanya?
Elpusztítjuk öregedő fiadat!

***

III. APOCALYPTO:

Leltárba vette végvízióját
A világ. Végtelen sok csillagok,
És bolygók hada, millió szám.
Ezernyi galaxisrendszerben
A Földön életért küzdve marad
Túlnépesedett hétmilliárd
Ember. - És végül egy EGYMAGAM.

Porszemként a Nagy semmibe
Gomolyogva hullunk majd alá,
És nem hagyunk mást utánunk, mint
Kezdetkor: csak ürességet s pusztító halált.
Nincsen menekvés. Egyszer úgyis
Önporába omlik a világ,
De Mi a vérünkkel fizetünk:
Ha eljön a nagy elszámolás!