Pénteken csak négy óránk volt, az utolsó informatika. A feladatunk az volt, hogy valamiről készítenünk kellett számítógépen egy bemutatót. Én természetesen a lovakat választottam. A teremben Rachel mellett ültem, aki a díjugratásról csinált ismertetőt.
-Szerinted jó, ha ide teszek egy képet?
-Igen!-válaszoltam, de valójában a saját munkámmal voltam elfoglalva. Már csak pár sor a hidegvérűekről, és készen vagyok. Az ujjaim olyan gyorsan jártak, hogy aligha lehetett volna vele versenyezni.
-Tökéletes!-gondolkodtam hangosan, miután még beillesztettem egy képet egy shire lóról.
-Te máris ké...-Rachel megszólalt, de a csengő beléfojtotta a szót. Mindannyian elmentettük a munkánkat, és kimentünk az ajtón.

Délután már vártam a lovaglást. Ismét Csodán fogok ülni. De természetesen az egyik lovászlány, Stacy elvállalta, hogy megmozgatja egy héten kétszer a pej kancámat.
-Szia kislány!-paskoltam meg a szürke kanca nyakát. Ő csak megrázta a fejét, majd ette tovább a szénát.
-Akármennyire nem akarod, ma is lovagolunk!-mondtam mosolyogva, majd kinyitottam a boksz ajtaját.
Lassan rácsúsztattam a kötőféket, becsatoltam és húztam magam után.
-Te láttad már Jonast ma?-kérdeztem a lovamat, miközben éppen a a kantárának felcsatolásával bajlódtam. Csoda megingatta a fejét.
-Hát oké!-önkéntelenül is elnevettem magam. Mintha minden szavamat értené.
Hátrahajtottam a kantárszárat és felszálltam rá.
-Gyere Ella!-kiáltott oda nekem Jane.
Kicsit rövidebbre vettem a szárakat, majd elindultam.
-Tudom, hogy még kevés ideje vagytok együtt Csodával, de szerintem mindenképp indulnod kell vele a versenyen!-megsímogatta Csoda nyakát.
-Úgy érted, Álom helyett?
-Nem mintha Álom rossz lenne, de szerintem neked és Csodának nagy jövője lenne!
-Rendben. Jövőhét kedden lesz, ugye?
-Pontosan. És Naomi Nickolson is a zsűrik között lesz, ugye tudod?
-Igen...-elhúztam a számat.
-Ne aggódj, ő nagyon vajszívűen pontoz!-mosolygott rám-De mostmár edzenünk kellene!

Anyuék megint kocsival jöttek értem.
-Mi az, Álom ki van "lőve"?-kérdezte apu viccesen, miután elmeséltem, hogy Csodával indulok a versenyen.
-Nem, csak Jane szerint nekem nagyobb jövőm van Csodával, mint Álommal.-nevettem el magam.
-És nem fog hiányozni?-nézett hátra rám anyu.
-Mindkettőt lovagolhatom-magyaráztam, de ekkor eszembe jutott Emily és a lovaglása-És neked hogy megy a lovaglás, Emily?
-Képzeld, már ma egyedül léptem!
-Nagyon ügyes vagy!-mosolyogtam szélesen.
Eszembe jutott, hogy én is pont így kezdtem. Már annak is örültem, hogy én irányíthattam a pónimat. Most pedig részt veszek az országos bajnokságon. Szinte hihetetlen!
Otthon, miután megírtam a leckémet, felhívtam Rachel-t.
Két csengés után felvette:
-Szia, mizu?
-Szia! Ezt nem fogod elhinni!
-Mi történt?-enyhe aggodalom volt a hangjában.
-Csodával fogok indulni a bajnokságon!-ekkor visítozni kezdett, ami miatt a készüléket el kellett tartanom a fülemtől.
-Tudtam, hogy jobb vagy Scarlet-nél!
-Jó, de azért még ne igyunk előre a medve bőrére!
-Ugyan már, hiszen te nagyon jó vagy!
-Igazad van, talán. De majd ezt holnap a lovardában megbeszéljük!
-Rendben. Szia!
-Szia!-azzal megnyomtam a piros gombot.