Minden elsötétült körülötte, s hirtelen hideget érzett... mintha az őszi idő becsapta volna s mintha álmában ezernyi jégkocka hűsítette volna le hirtelen. Rogers kapitány hangja visszhangzott a fejében egyre csak: " Nem hagyunk hátra senkit.. Ha valaki lemarad, utána megyünk. Ez a terv.. " - Próbált belekapaszkodni ebben az emlékbe, de mintha az egész beszélgetés egy évvel ezelőtt zajlott volna. Sodródott, érezte hogy felemelkedik, hogy hideg van...Aztán már nem érzett semmit sem...Távoli helyen járt ki tudja meddig... a sötétség és a hideg egyre elviselhetetlenebb volt körülötte, de mindezek ellenére nem tudott felébredni. A lidérces álom mintha egy lánc lett volna úgy kötötte őt magához. Szerencsére azonban még mielőtt teljesen elnyelték volna a sötétség hullámai hirtelen kipattantak a szemei...egyik pillanatról a másikra. Félő volt hogy amit lát az nem a valóság, de körbenézett,: s már nem az erdőben voltak. Sokkal inkább egy laborba, vagy egy kórházba...az erős fény és a rideg, kék színű csempék elvakították a férfit. Haloványan ugyan látott egy elmosódott női alakot, így lassan beinduló agya azonnal felfogta hogy a Hydra börtönébe került.  

- Mi a fene történt... - Motyogta maga elé.- Hogy szállítottak ide?- Sorillia odahúzott egy széket, ,és leült az ágy mellé. A nő a homlokát ráncolta ahogyan közelebbről szemügyre vette a leharcolt Bosszúállót. Fáradtnak tűnt, kialvatlannak.   

- Hogy szállítottuk ide... - Forgatta meg a szemeit. - Lássuk csak.. baromi nehezen... maga nagyon nehéz volt, de szerencsémre egy fél hadsereget küldtek utánam. Így énhelyettem, ők cipelték önt. Nem volt nagy lehetetlenség, csak ügyeskedni kellett. De így külső megfigyelőként, azt mondanám.. hogy a fúk majdnem megszakadtak.. Ha ez érdekli, úgy megkapta a választ...  Csodálkozom hogy az nem is érdekli hogy mennyi ideje fekszik itt? Vagy hogy hol a páncélja? - Tony rá se nézett. Úgy tett mintha a plafon jóval érdekesebb lenne Sor átható tekinteténél. 

- Az előbbire nem vagyok kíváncsi - Válaszolta könnyedén. -  az utóbbi pedig nem érdekel. A páncél csak nekem engedelmeskedik. Okos ember építette, és túl klassz cucc az maguknak. Bocs nővérke, magácskára nem hallgat. Ilyen ez a DNS felismerés...gonosz.  - A nő sóhajtott egyet, miközben a férfi homlokára tette a kezét. 

- Nos ennek az okos embernek szerencsére nincs láza, különben még több gyógyszert kellett volna elfecsérelnem rá... egyébként elég nehéz volt lefejteni magáról azt a szerkezetet. Sajnos a procedúra során pár bordája így is beletörött, ami miatt nem engedhetem hogy felálljon... de, legalább nem halt meg. Köszönhetően nekem. 

- És még mi vagyunk a rossz fiúk...

- Tudja, valamit valamiért... 

- Remélem kivették a felesleges belső szerveimet is... Egyébként a beletörött az szakkifejezés, vagy most találta ki?... Borzalmas az orvosi kiszolgálás. Telefonálhatok? - Sor haloványan elmosolyodott, azzal együtt hogy nem tudta eldönteni hogy Stark most csak poénkodik vagy komolyan gondolja és így palástolja a valódi érzelmeit. Beleírt pár gondolatot a jegyzetei közé, s bal lábát a jobbra helyezte. Egy kis szünet után azonban Tony-ra vándoroltak szemei aki a válaszra várt. 

- Vicces. ..De nem. Tudja ez nem egy magánklinika.

- Gondoltam. 

- Jó próbálkozás volt. Ugye tudja azért, hogy attól még mert vicces még nem fogom jobban kedvelni, Stark.   

- Ez nem tragédia. A szeretet kölcsönös, Nővérke. 

- Hívjon csak Sor-nak, tudja az a nevem. 

- Hát persze, Nővérke.. -  Sor kicsit előrébb hajolt, s miközben eltette a tollát a bal zsebébe, folyamatosan a férfi szemeibe nézett.  Sok férfit ismert már, hiszen tulajdonképpen egész gyerekkorában férfiak vették őt körbe. Ott volt az apja aki felnevelte, a bátyjai, a vőlegénye... de egyik sem tudta ilyen szélsőséges érzelmekre kényszeríteni mint Stark. Stark mellett valahogy egészen másmilyen volt. Egyik pillanatban elviselte, másszor pedig képes volt egészen megszeretni őt... de a harmadik pillanatban valami elviselhetetlen gyűlölet töltötte el, olyan amivel képes lett volna megfojtani a férfit akár a  puszta két kezével. Olyan közel hajolt amennyire csak lehetett ezek után, s megszorította hirtelen Tony kezeit. Zöldes szemei gyűlölködve néztek a férfi barna íriszébe, agya azon gondolkodott hogyan élhetné ki hirtelen felgyülemlett,kezelhetetlen dühét. 

- Hálás lehetne hogy egyátalán megmentettem, Stark. - Sziszegte a fülébe. A férfi feljebb tornázta magát, mire Sor hátrébb húzódott egy kicsit, s pillantásuk így megint egybeforrt. 

- Csak azért mentett meg, mert még hasznos lehetek, nem azért mert annyira sajnált...- Kezdett volna bele, de Sor közbeszólt, megint közelebb húzódva, Tony kezeit lenyomva az ágyra. 

- Ez nem igaz... ! Azt hiszi hogy nincsen lelkiismeret furdalásunk csak azért mert a Hydrának dolgozunk. Képzelje mi jobb hellyé akarjuk tenni a...- Folytatta a nő, de Tony közben csak nem akarta abbahagyni s egyszerre kezdtek el beszélni, annak ellenére hogy egy magas nő érkezett be a helyiségbe. Az azonban nem akart még egyenlőre megszólalni, s csak állt ott, hátrafűzött kezekkel és figyelte a műsort.  

- ... Igen így hiszem.. Ha lett volna lelkiismeret furdalása, magának vagy bármelyik kis társának, már rég letették volna a fegyvereket. Ergó, maguk nem békét hanem háborút akarnak, ergó tehát nincsen lelkiismeretük.... 

- De van... 

- Vallja be,nincsen.. vallja be.... 

- Befognának már végre?! - Szólalt meg az eddig türelmesen ácsorgó nő. A vitatkozók egyszerre maradtak csöndbe, de a levegő szinte felforrt körülöttük. - Nah végre! .. Azt hittem ez már soha nem fog ez bekövetkezni.. .Sor... beszélhetnénk? - Kérdezte a bázis vezetője. Utóbbi jogosan volt ideges, hisz egyszerre több dolog miatt is fájt a feje. 

Sor felállt, de elég kelletlenül. A nő a Hydra tudósainak egyik lángelméje volt, olyan személy aki bár mindig is elég különcnek számított, mégis mindenki felnézett rá az esze és munkássága miatt. Nem szeretett jelenteni, így most sem volt nagyon kedve hozzá, egyrészről, egyrészről pedig megint aggódni kezdett a betege miatt. Mert tudta hogyha kimegy, megint magára hagyja majd Tonyt, és így nem fogja tudni megvédeni ha esetleg ki akarják majd vallatni őt. Tétovázva szorította meg a kezét, de sokkal gyengédebben. 

- Mindjárt jövök. - Csendült meg hangja aggódva, s rá se nézve indult meg. 

- Hiányozni fog. - Gúnyolódott Tony, majd a lebilincsezett kezeire nézett elég lehangolva.  

Sor nem tudta mit akarhat a Hydra és a vezetőség a Bosszúállóval, de azt tudta hogy neki mi a célja vele. Ahogyan kiment a főnöke után, egész végig a cél lebegett a szeme előtt: Jhon. Csakis őt látta célnak. Meg akarta menteni a férfit saját magától, attól hogy végleg valami szörnyűséget tegyen az életével. Egyrészről nem tűnt jó ötletnek a dolog, másokat bevonni ebbe, de másrészről Sor úgy gondolta hogy Vasember egy lehetőség. És nem csak erre az egy dologra irányulóan. A nő úgy gondolta hogy egyszerre két dolgot is elintézhetne a férfi segítségével, úgy hogy a Hydra is jól járjon. Haloványan elmosolyodott. Hitt abban hogy a sors most mellette van és úgy érezte megérdemli a kivételes szerencséjét. 

- Sor, ha beértünk az irodába végre megbeszélhetnénk ezt az egészet.- Kezdte el a vezető. - Ekkora károk már jó ideje nem keletkeztek. Sok embert vesztettünk, van olyan aki pedig fogságba esett... A bázis is lelepleződött....kész csoda hogy egy Bosszúállót sikerült elfognunk.. habár holtan mindenki jobban örülne neki..de így legalább ki tudunk szendi belőle pár értékes információt... jobb mint a nagy semmi.. - Közben beléptek a liftbe, s az idősebb nő valami szokatlant vett észre az eddig mindig komoly tudóson. A nő most haloványan mosolygott magában, mintha egy viccet hallott volna. Szemei gonoszan megcsillantak a halovány megvilágosításban. - Öhm... .Valami mulatságosat mondtam?  

- Nem.. dehogy is..- Érkezett a válasz lassan. -  De támadt egy nagyon jó tervem, amit azonnal meg kell hallgatnia...