Miután Ali látta, hogy Anil elment Eylültől:

- "Menj, beszélj vele... - mondta Ali Eylülre mutatva - Látom, hogy nem bírod, ti nem vagytok így jól..."

- "Jó rendben..."

Ferman felállt és átment Eylül asztalához.

- "Ráérsz egy percre?"

- "Arra, hogy pedig egy faragatlan tuskó módján viselkedj? Nem Ferman, nem érek rá."

- "Komolyan... Beszéljünk... Kérlek..."

- "Jó, menjünk ki a hajó elé, itt túl hangos a zene..." - mondta Eylül, majd mindketten elindultak kifelé.

- "Nos? Mit szeretnél egy ilyen rossz testvértől?" - kérdezte számonkérően Eylül.

- "Bocsánatot kérek. Tényleg hülyeségeket beszéltem. Hallottam, hogy megmondtad Anilnak, hogy a szülinapi reggeli velem nagyon fontos, és, hogy én is az vagyok."

- "Persze, hogy fontos. Csak te egy idióta vagy néha."

- "Igen... Igazad van. Bocsánatot kérek."

- "Bocsánatkérés elfogadva. De szeretném, ha tudnád, hogy sosem pártolok el mellőled, de ezt egy párszor már megbeszéltük. Ha rosszul döntenél valamiben, én akkor is csak is melletted állnék."

- "Tudom. Nagyon szeretlek."

- "Én is téged te majom..." - mondta Eylül és megölelte Fermant.

Ezután már éppen indultak volna visszafelé,  amikor Beliz ért ki oda hozzájuk.

- "Drágám minden rendben? Miért jöttetek ki?"

- "Csak meg kellett beszélnünk valamit. Ennyi az egész." - mondta Eylül.

- "Anil azt mondta, hogy összevesztetek valamin..."

- "Beliz, nem fontos. Már mindent megbeszéltünk."

- "Jól van. Csak megijedtem, hiszen ti sosem veszekedtek..."

- "Lépjünk túl ezen. Menjünk vissza."

Mindhárman visszamentek, Ferman pedig felkérte Belizt egy táncra, Eylül  pedig Dorukhoz lépett.

- "Táncolunk?"

- "Persze! Merre voltál? Az előbb kerestelek de nem láttalak sehol..."

- "Csak kimentem Fermannal a levegőzni..."

- "Szerelmem, egy hajón vagyunk,  szabadtéren... Hova mentetek "levegőzni"?"

- "Na jó... Vitatkoztunk, és meg kellett beszélnünk."

- "De minden rendben?"

- "Persze, nincs baj. Te hogy érzed magad?"

- "Nagyon jól, ez az Anil remek fickó.  Mondta, hogy meg hívtad a szülinapodra holnap..."

- "Igen, mindenki megkedvelte, és mondtam neki, hogy szívesen látom."

A buli hajnalig tartott. Mindenki sokat táncolt, Anıl remek házigazda volt. Hajnali 2:00 körül, Eylül és Doruk elköszöntek, Eylül eléggé elfáradt,  úgyhogy ők hazamentek. Nem sokkal utánuk, Tanju és Vuslat, majd Aliék is mentek. Végül Beliz, Ferman, Acelya és Demir is hazament.

Másnap reggel, Eylül és Ferman  korán elindultak a tengerpartra egy kis vendéglőbe reggelizni. Rendeltek kávét és reggelit, és hosszan gyönyörködtek a gyönyörű panorámában.

- "Tényleg nagyon sajnálom a tegnapit." -  mondta Ferman.

- "Semmi baj, hisz mindent megbeszéltünk. Csak arra kérlek,  sose felejtsd el, hogy én mindig melletted állok."

- "Nem fogom. Ígérem. Egyébként,  boldog születésnapot Kicsi." - mondta Ferman, és átnyújtott Eylülnek egy kis ékszeres doboz.

- "Ó, köszönöm szépen..." - mondta Eylül, kinyitotta dobozkát.

Egy karkötő volt benne.

- "Azta, ez gyönyörű... Köszönöm szépen!"

- "Ez a nagymamánké volt. Ezt, és egy gyűrűt tőle kaptam, és azt mondta,  hogy annak adjam oda majd, akit a legjobban szeretek a világon."

- "Komolyan? Nagyon nagyon köszönöm Ferman..." - mondta meghatva Eylül.

- "Nagyon szívesen."

- "Figyelj csak kicsi... Szeretnék megbeszélni veled valamit. Anil, és a tegnap este sok mindenre ráébresztett..."

- "Igen?"

- "Úgy döntöttem, hogy ma este megünnepeljük a születésnapodat és az este végén, azzal a gyűrűvel,  megkérem Beliz kezét..."

- "Komolyan?? Uramisten ez csodálatos!!"

- "Nos az utóbbi időben annyira sok minden és annyira gyorsan történt velünk... Először jött Leyla, majd megérkeztél te, aztán Hakan, és te és Doruk összeházasodtatok. Ideje lenne már, hogy én is megházasodjak,  Elvégre van két gyerekünk. l"

- "Igazad van, nagyon is. Annyira örülök neked!!"

- "Remélem minden simán megy majd..."

- "Biztosan. :)"

Reggeli után még sétáltak egy nagyot, és sokat beszélgettek. Ezután visszamentek a nyaralóba, ahol egy ismerős, de mégis ismeretlen hang ütötte meg a fülüket. Anil volt az.

- "Ahahhaa, Anil, ez egy szuper történet volt!!!" - hallatszott Vuslat, és a hangos nevetése.

- "Jó reggelt..." - mondta Eylül, amikor ő és Ferman beléptek a konyhába.

- "Sziasztok!! Milyen volt a közös reggeli??" - kérdezte Beliz.

- "Remek, mint mindig." - válaszolta Ferman, de olyan hangsúllyal, hogy nem igazán tetszett neki, ami a konyhában fogadta.

- "Szuper! Gyertek, üljetek le hozzánk!"

- "Okés..." - mondta Ferman.

- "Mi a helyzet? Kipihentétek magatokat?" - kérdezte Eylül.

- "Oh, igen!" - válaszolta Nazli.

- "Képzeljétek, Anil délelőtt elvisz minket hajókázni a tengerre!!!" - mondta lelkesen Acelya.

- "Oh valóban?" - kérdezte Ferman.

- "Igen, a lányok és Demir és Ali is jön! Gyertek ti is!!" - mondta mosolyogva Anil.

- "Én most kihagyom, köszönöm, úgy terveztük, hogy Doruk és én délelőtt együtt leszünk..."

- "Igen, én sem megyek. Pihenünk még egy kicsit kedvesem... :)" - mondta Doruk, és az ölébe ültette Eylült, és adott egy puszit az arcára.

- "De Beliz, úgy volt, hogy mi is kettesben leszünk..." - mondta Ferman.

- "Igen, drágám, tudom, de úgy szeretnék elmenni a többiekkel..."

- "Rendben..."

- "Ajj, Ferman, ne kéresd magad, gyere el velünk te is!"

- "Nem köszi, én délelőtt akkor elmegyek, edzem egyet."

- "Biztos?"

- "Biztos."

- "Na nem baj, mi attól még nagyon jól fogjuk magunkat érezni! Ugye srácok?" - kérdezte nevetve Anil, és mialatt a többiek helyeseltek, Anil nevetés közben Beliz kezére tette a kezét.

Fermant konkrétan leverte a víz.

- "Khm, Beliz, tudnál jönni kérlek?" - kérdezte.

- "Miért?" - kérdezett vissza Anil.

- "Megígértük a bébiszitternek, hogy reggel felhívjuk őt és a GYEREKEKET." - hangsúlyozta ki Ferman.

- "Tényleg, majdnem elfelejtettem. Menjünk gyorsan, fent van a telefonom..." - mondta Beliz, és ő és Ferman felmentek az emeletre.

Ezalatt Eylül tartotta a frontot lent, próbálta tovább sujkolni Anilnak, mi a helyzet.

- "Annyira hiányozhatnak nekik a gyerekek..." - mondta.

- "Milyen idősek?" - kérdezte Anil.

- "A kisfiú, 5 és fél hónapos... Leyla pedig nemrég múlt 2... - mondta Doruk - Jah, Anil, azért tudom így mert én vagyok a nagybácsijuk."

- "Áh értem..." - mondta Anil.

Vuslat, Nazli, Ali, Acelya és Demir elindultak a szobáikba pakolni, hogy mihamarabb indulhassanak hajókázni. Közben Anil tovább kérdezett Eylüléktől.

- "És Beliz és Ferman mióta vannak együtt?"

- "Már 6 éve... Annyira sok mindenen mentek keresztül... Fermannak nemrég volt egy komoly balesete, kómában volt hetekig... Annyira megviselte többek között Belizt is, hogy ez az oka igazából, hogy eljöttünk ide pihenni kicsit." - mondta Eylül.

- "Uh... Na ezt nem tudtam... :("

- "Mindegy is, ez már a múlté, beszéljünk vidámabb dolgokról!" - mondta Doruk.

- "Így van! Anil, este 6-kor várunk téged a parton! Ott fogunk vacsorázni és ünnepelni!" - mondta Eylül, de a titkos lánykérésről direkt nem beszélt.

- "Rendben! És készülj fel Eylül, remek ajándékot találtam ki neked!"

- "Oh, igazán nem szükséges. Nekem az is elég, ha eljössz... :)"

Fent az emeleten Beliz és Ferman videóhívásban beszélgettek a gyerekekkel, bár igazából csak Basak asszonnyal és Leylával. De boldogan látták, hogy minden rendben és a gyerekek jól vannak.

Miután letették a telefont, Ferman még egy pillanatra megállította Belizt.

- "Beliz..."